Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

1004 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám a tartást igénylő egészségi állapotának, családi vi­szonyainak és életkörülményei alakulásának kö­rültekintő vizsgálata is. Lehetséges, hogy a nyug­díjkorhatárt betöltött szülő, aki több gyermeke felnevelésének nehéz terhét évtizedeken át hor­dozta és emiatt testileg törődött állapotba került, maradék munkaerejének megfeszítésével még tudna némi jövedelemre szert tenni. A társadalmi közfelfogás szerint azonban ez nem várható el tőle pusztán avégett, hogy erre képes leszárma­zóit a tartás kötelezettsége alól mentesítse. Az ilyen szülő tartási igénye tehát más megítélést kíván, mint azé a testi és szellemi erejének teljes birtokában levő szülőé, aki a nyugdíjkorhatár be­töltését követően megélhetésének terhét gyerme­keire kívánja áthárítani, jóllehet nincsenek olyan okok, amelyek őt kereső tevékenységében akadá­lyoznák. A szülő tartási igényének elbírálásánál a beteg­ség vagy tartós egészségromlás miatt bekövetke­zett munkaképtelenséget vagy munkaképesség­csökkenést szükség esetén szakértő útján kell tisztázni. A munkaképesség-csökkenés orvosilag megállapított százalékos mérve mellett azonban a tartást igénylő szülő szakképzettségét, ténylege­sen adott elhelyezkedési, munkavállalási lehetősé­geit és általában az eset összes körülményeit is mérlegelni kell. b) A rászorultság vizsgálatánál nemcsak a tar­tást igénylő keresetét, illetőleg keresőképességét kell számba venni, hanem vagyoni, jövedelmi vi­szonyait is. Nem szorul rá ugyanis a tartásra az a szülő, aki életkora vagy egészségi állapota miatt önmaga eltartásához elégséges jövedelemmel (ke­resettel, nyugdíjjal) ugyan nem rendelkezik, de olyan ingó vagy ingatlan vagyona (vagyontárgya) van, amelynek értékesítése vagy hasznosítása rá­szorultságának — akár csak időleges — megszün­tetése vagy csökkenése érdekében tőle elvárható. A vagyontárgyak értékesítésének, illetőleg hasz­nosításának elvárhatóságáról tehát az összes körül­mények körültekintő vizsgálata alapján kell dön­teni. Tekintettel kell lenni a helyi értékesítési le­hetőségre is, mert méltánytalan eredményre ve­zetne, ha a bíróság a szülő olyan jövedelmével számolna, amelyet gyakorlatilag nem tudna el­érni. Nem követelhető meg a tartást igénylő szü­lő személyes szükségletét szolgáló, megszokott életviteléhez tartozó vagyontárgyainak (személyes használatára szolgáló ingóságainak, az általa la­kott családi háznak, öröklakásnak stb.) értékesí­tése, illetőleg hasznosítása. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az idős emberek sok esetben mélyen kötődnek megszokott életkörülményeikhez, kör­nyezetükhöz, súlyos megrázkódtatás nélkül nem tudnak attól elszakadni. c) A tartásra rászorultnak tekinthető a szülő ak­kor is, ha vagyontárgyát korábban elajándékozta. Ilyen esetben azonban tüzetesen vizsgálni kell az ajándékozás körülményeit, így különösen azt, hogy az ajándékozás óta mennyi idő telt el, s hogy az ajándékozás idején nem kellett-e számolni mind a szülőnek, mind a megajándékozottnak azzal, hogy a szülő a tartásra rövidesen rászorulttá válik. Ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az ajándékozás kifejezetten azzal a céllal tör­tént, hogy a szülő ezáltal megalapozza a tartási igényét, rászorultsága nem állapítható meg addig, amíg létfenntartásra alapított visszakövetelési igé­nyét nem érvényesíti. Ha visszakövetelési igényét érvényesítette, az azonban nem járt sikerrel, rá­szorultságának hiányát azon a címen, hogy vagyo­nát elajándékozta, nem lehet megállapítani. Ha a szülő ajándékozásának körülményeiből nem lehet arra következtetni, hogy az ajándékozással magát a tartásra rászorulttá kívánta tenni, nem lehet tőle elvárni azt, hogy az ajándékot rászorultságának megszüntetése, illetőleg csökkentése címén vissza­követelje, mert belátásától függ, hogy létfenn­tartása érdekében visszaköveteli-e az ajándékot, avagy tartásdíj iránti igényt érvényesít. A tartásra kötelezettek egyike részére történt ajándékozás esetén gondosan vizsgálni kell, hogy az nem a többi kötelezett tartási terhének átválla­lása fejében történt-e. d) Általában nem szorul gyermeke eltartására az a szülő, akinek megélhetését tartási vagy örök­lési szerződés megfelelően biztosítja. Ha azonban a tartási szerződés megszűnik vagy nem megfe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom