Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)
1974 / 2. szám
48 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám csönös átváltására megállapodást kötött*, személyenként összesen négyszáz forintot meg nem haladó értékű, ezen a kereten belül a többi állam valutáiból személyenként összesen kétszáz forintot meg nem haladó értékű külföldi pénz; d) az 1945. előtt vert arany pénzérméből fajtánként és személyenként egy-egy darab; e) közgyűjteményben levő arany pénzérme. (2) A külföldi tartózkodás és annak során történő vásárlás céljára kiutazás előtt Magyarországra átutalt összeg szintén mentes a felajánlási kötelezettség alól, de azt, valamint annak külföldön fel nem használt részét a belföldi nevén nyitott számlán kell jóváírni. A külföldön fel nem használt és a számlán jóváírt összeget csak eredeti rendeltetésének megfelelő célra szabad felhasználni. 15. §. (1) Belföldi természetes személyek azokat a külföldi fizetőeszközöket, amelyeknek szabad felhasználására jogosultak, a megbízott pénzintézetnél nyitott devizaszámlára meghatározott jogcímeken átutalhatják (befizethetik), és a devizaszámlán fennálló követelésük terhére meghatározott jogcímeken kifizetési megbízást adhatnak. (2) A devizaszámlára vonatkozó részletes — a befizetés jogcímét és mértékét, a felhasználás módját és időtartamát tartalmazó — szabályokat a Magyar Nemzeti Bank a Magyar Közlönyben közleménnyel teszi közzé. 16. §. Ha a devizahatóság által kiutalt fizetőeszközről vagy annak egy részéről utóbb kitűnik, hogy az engedélyezett célra már nem szükséges, illetve arra nem használható fel, az ilyen fizetőeszközzel a Tvr. 9. §-a szerint kell eljárni. 17. §. A Tvr. 9. §-ának (2) bekezdése alapján nem kell bejelenteni a 25 000 forintot meg nem haladó értékű ingóságot, illetve az arra megnyíló igényt. A Tvr. 12. $-ához 18. §. (1) A devizahatóság engedélye nélkül vámkezelhetők az utazási forgalomban: — a személyes útiholmi, — az utazók által behozott, személyenként legfeljebb nyolcezer forint belföldi forgalmi értékű ingóságok, * Ilyen megállapodás van jelenleg érvényben a következő országok állami bankjaival: Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Mongol Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió. — a jogszabály szerint vámmentesen kezelendő áruk. (2) Jogi személy részére behozott ingóságok a devizahatóság engedélye nélkül ötezer forint értékig vámkezelhetők. 19. §. A devizahatóság engedélye nélkül vámkezelhetők a külföldről érkezett ajándék-küldemények — természetes és jogi személyek részére egyaránt —, ha azok belföldi forgalmi értéke az ötezer f orintot nem haladja meg. A Tvr. 13. §-ához 20. §. (1) Ha a devizahatóság a Tvr. 13. §-ában említett engedély megadása iránti kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül nem válaszol, az engedélyt megadottnak kell tekinteni. (2) Az a belföldi, aki ellen külföldi — bíróság vagy más hatóság előtt — vagyoni igényt támasztott, ezt a devizahatóságnak nyolc napon belül bejelenteni, és a saját eljárásában a devizahatóság rendelkezéseit megtartani köteles. (3) A külkereskedelmi tevékenység keretében keletkező vagyoni igény belföldi által vagy belföldi ellen bíróság vagy más hatóság előtt történő érvényesítéséhez, ilyen jog érvényesítésére külföldinek megbízás (meghatalmazás) ádásához devizahatósági engedély nem kell és azt a devizahatóságnak nem kell bejelenteni. Ez nem érinti a külkereskedelmi jogszabályokban előírt rendelkezések megtartásának kötelezettségét. A Tvr. 5. és 11. §-ához 21. §. (1) A külkereskedelmi tevékenység keretében hitel felvételéhez és az ilyen tárgyaláshoz a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges. (2) Áru behozatala céljára kiutalt devizaértékkel az a gazdálkodó szervezet, amely a külföldivel közvetlen jogviszonyban áll, köteles a Magyar Nemzeti Banknak elszámolni. II. A nemzetközi utazási forgalomra vonatkozó rendelkezések 22. §. (1) Külföldi útiokmánnyal rendelkező utas részére külföldre szóló menetjegyet a devizahatóság engedélye nélkül csak a devizahatóság által megjelölt külföldi fizetőeszköz ellenében szabad kiszolgáltatni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a magyar útvonalakra eső díjrészre, amely forintban is kiegyenlíthető.