Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 29. szám

29. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 733 Az Országos Anyag- és Arhivatal elnökének 3/1973. (VI. 30.) A H számú rendelkezése a szabad áras ipari termékek árvetési költségkalkulációkészítési kötelezettségéről Az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 25. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiak szerint rendelkezem: 1- §• A rendelkezés hatálya kiterjed valamennyi belföldön előállított ipari termékre, amelynek termelői ára a szabad árformába tartozik és amelyre a szakmai árvetési költségkalkulációs irányelvet tartalmazó jogszabályok hatálya nem terjed ki. 2- §• (1) Az 1. §-ban meghatározott termékek előállítói és forgalomba hozói (szervezetek, magánszemélyek), — kisiparosok és háziiparosok a 7/1970. (IX. 2.) KipM—ÁH számú rendelettel* előírt árvetés elkészítésének irányelvei szerint — e termékekről árvetési költségkalkulációt kötelesek készíteni. (2) Az árvetési költségkalkulációt a kiszámításra vonatkozó bizonylatokkal együtt — árellenőrzés céljára — öt évig kell megőrizni. 3. §. (1) Az árvetési költségkalkulációban a közvetlenül elszámolható költségeket pontos műszaki és gazdasági számítások (műszaki normák, műveleti tervek, anyag- és bérnormák, darab jegyzékek, árjegyzékek stb.), a közvetetten elszámolható költségeket az Ipari Számlakeret, illetőleg ágazati számlakeret előírása szerint az előző évben ténylegesen elszámolt költségek alapján az önköltségszámítási szabályzatban foglaltak figyelembevételével kell számításba venni. (2) Árellenőrzés céljára biztosítani kell az árvetési költségkalkuláció és utókalkuláció, illetőleg önköltségszámítás összhangját. Az összehasonlíthatóság érdekében az árvetési költségkalkulációs séma és az utókalkuláció, illetőleg önköltségszámítás szerkezeti azonossága mellett biztosítani kell: a) a kalkulációs tételek tartalmi azonosságát; b) a költségfelosztási módok azonosságát; c) az általános költségek vetítési alapjainak tartalmi azonosságát. * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1970. évi 37. számában. 4- §• (1) Az árvetési költségkalkulációban a következő költségtényezőket kell számításba venni: a) közvetlen anyagköltség; b) közvetlen bérköltség; c) egyéb közvetlenül elszámolható költségek; d) selejtveszteség; e) üzemi általános költségek; f) szűkített önköltség (a—e); g) vállalati és gyáregységi általános költségek; h) műszaki-fejlesztési és jótállás költségfeder zete; i) eszközlekötési járulék; j) teljes önköltség (a—i). (2) Az árvetési költségkalkulációnak tartalmaznia kell: a) a termék pontos megnevezését (ITJ cikkszám, modellszám, rajzszám, szabvány stb.); b) a kalkulációs egység megjelölését; c) a műszaki leírást (főbb műszaki, minőségi, kiviteli, teljesítmény stb. adatok); d) a termék mennyiségét, súlyát, méretét, vagy átlagméretét; e) a gyártani tervezett éves mennyiséget; f) a csomagolás (kiszerelés) leírását; g) a szállítási (átadási) feltételeket; h) a termék tényleges eladási árát (árait). (3) Az árvetési költségkalkulációt az abban foglalt adatok igazolása céljából az árvetési költségkalkuláció készítőjén kívül a szervezet illetékes vezetője, illetőleg a magánkisiparos köteles aláírni. 5- §• Az árvetési költségkalkulációban a 4. §. szerint számításbavehető költségek felszámítási módjára, valamint a közvetetten elszámolható költségek vetítési alapjainak meghatározására vonatkozó előírásokat a rendelkezés melléklete tartalmazza. 6- §• A nyereség a 4—5 § alapján felszámított költségekből adódó önköltség és a piaci viszonyok figyelembevételével, megegyezés szerint kialakított eladási ár különbözeteként számítható fel. Az így megállapított nyereség azonban nem lehet ellentétes a tisztességtelen haszonra vonatkozó jogszabály előírásaival. 7- §• A 2. §-ban felsorolt termelők új árvetési költségkalkulációt kötelesek készíteni, ha: a) az eladási árat emelni kívánják; b) az árvetési költségkalkulációban számított teljes önköltség az utókalkuláció, illetve önköltségszámítás szerint 10%-ot meghaladóan csökken.