Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 20. szám

20. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 555 3. Azok a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, akik a vezetőség előzetes engedélyével a 10/1973. (IV. 18.) ÉVM számú rendelet 1. § (1) és (2) bekezdésében említett vállalattal határozott időre szóló munkaviszonyt létesítenek, a munkábajárást szolgáló utazási kedvezményt — az egyéb feltételek fennállása esetén — a vállalat által adott „Igazolás" alapján vehetik igénybe. Az „Igazolás"nak a termelőszövetkezeti tag személyi adatain és a meghatározott időre szóló munkaviszony időtartamának megjelölésén túl, tartalmaznia kell azt az állomást is, ahová a dolgozó hazautazásra jogosult. Dr. Koblencz József s. k., az É V M Közgazdasági Főosztály vezetője ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog 16. Az önálló gazdasági célt szolgáló pincéért helyiségbért kell fizetni. i Nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a lakás bérlője az épületben levő pincéért köteles-e külön helyiségbért fizetni. Van olyan nézet, mely szerint a bérlő azért nem köteles a pincéért külön helyiségbért fizetni, mert a pince a lakáshoz tartozó helyiség, amelyet a bérlő térítés nélkül jogosult használni. Mások szerint a pince tároló helyiség, amelynek alapterületét a 3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakbér megállapításánál veszik figyelembe, ezért külön bér a pincéért nem követelhető. A helyes álláspont a következő: A lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet végrehajtásáról szóló 3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (továbbiakban: Vhr.) 1. §-a szerint a bérlő a lakásbérleti jogviszony keretében a lakáshoz tartozó helyiségeket (területeket) továbbá a közös használatra szolgáló helyiségeket (területeket) térítés nélkül jogosult használni. A lakással kapcsolatos fogalmakra a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni (Vhr. 3. §). Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (továbbiakban: Lvhr.) 4. §-ának (2) bekezdése szerint általában a következő helyiségek tartoznak a lakáshoz: tüzelőszertároló (fáskamra, pincerekesz), padlásrekesz, árnyékszék. Az egész pince tehát nem feltétlenül tartozik a lakáshoz, csupán a tüzelőszertárolásra szolgáló pincerekesz minősül minden esetben lakáshoz tartozó helyiségnek. A két és többlakásos házingatlanban a pincetérség — a pincerekesz kivételével — közös használatra szolgáló helyiség. (Lvhr. 10. §) E rendelkezésekre tekintettel mindig vizsgálni kell, hogy a bérlő mire használja a pincét. Ha az állapítható meg, hogy a pincét nem tárolásra, hanem valamilyen önálló gazdasági célra használja (pl. a bérlő a pincében tárolja a bortermését, vagy a pincében gombát termel stb.), azt nem lehet a lakáshoz tartozó helyiségnek tekinteni, az ilyen pincéért a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről szóló 1/1972. (I. 19.) Korm. számú rendelet alapján helyiségbért lehet, követelni. 17. Lakáshasználati díj megállapítása 1971. július 1. napját megelőző időre Ha a felperes a lakáshasználati díj megállapítását 1971. július hó 1. napját megelőző időre is kéri, a bíróságnak a lakáshasználati dij összegét a Legfelsőbb Bíróság időközben hatályon kívül helyezett 87. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában foglaltak alapján kell megállapítani. A hivatkozott állásfoglalás szerint a személyi tulajdonban álló szabadrendelkezésű lakás használata esetében a lakás használati díja az az összeg, amelyet a tulajdonos a szabad bérmegállapítás joga alapján az adott helyen a használat ideje alatt jogszerűen elérhetett volna. Ezt az összeget a környékbeli hasonló szabadrendelkezésű lakások bérének figyelembevételével, arányos középmértékben kell meghatározni, a nyilvánvalóan túlzott összegű szabad béreket azonban nem lehet számításba venni. A lakbérekről és a lakáshasználati díjról szóló időközben hatályba lépett jogszabályok új rendelkezései miatt egyes bíróságok nem fordítanak elég gondot az 1971. július 1. napját megelőző időre járó lakáshasználati díj összegének a tisztázására, hanem más ügyekből szerzett tudomásukra hivatkozva, lényegében szabad belátásuk alapján határozzák meg az összeget. Kétségtelen, hogy a bíróságnak más ügyekből szerzett tudomása alapján is lehetősége van a lakáshasználati díj megállapítására, ebben az esetben azonban közölnie kell a felekkel, hogy milyen ügyekből szerezte a tudomását és meg