Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

444 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám sel nem érintett vádlottat felmenti, bűn­cselekménye enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését enyhí­ti, vagy az első fokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, ille­tőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vád­lott tekintetében is ugyanígy határoz. (3) Az ítélet megalapozatlansága esetén az első fokú bíróságot a (2) bekezdés alkal­mazásával akkor lehet új eljárásra utasí­tani, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény eny­hébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését vagy az eljá­rás megszüntetését eredményezheti. A másodfokú bíróság határozata 238. §. A másodfokú bíróság — e tör­vényben meghatározott esetekben — az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül helye­zi, illetőleg a fellebbezést elutasítja. Kötöttség az első. fokú bíróság ítéletének tényállásához 239. §. (1) A másodfokú bíróság a hatá­rozatát az első fokú bíróság által megál­lapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az első fokú bíróság ítélete megalapozat­lan. (2) Az első fokú bíróság ítélete megala­pozatlan, ha a) a tényállás nincs felderítve, b) a bíróság nem állapított meg tényál­lást, vagy a megállapított tényállás hiá­nyos, c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, d) a bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Bizonyítás a másodfokú bírósági eljárásban 240. §. Az első fokú bíróság ítélete meg­alapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a tény­állás hiányos, vagy részben nincs felde­rítve. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni. A súlyosítási tilalom 241. §. (1) Az első fokú bíróság által fel­mentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a vádlott büntetését súlyosítani csak akkor lehet, ha terhére fellebbezést jelentettek be. (2) Az (1) bekezdés szempontjából a vád­lott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, amely bűnösségének meg­állapítására, cselekményének súlyosabb minősítésére vagy büntetésének súlyosítá­sára irányul. II. Cím A FELLEBBEZÉS ELINTÉZÉSE A BŰNTETTI ELJÁRÁSBAN A fellebbezésre jogosultak 242. §. Fellebbezésre jogosult I. a vádlott javára: a) a vádlott, b) az ügyész, c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is; d) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen — a vádlott hozzájárulása nélkül is — a nagykorú vádlott törvényes képvise­lője és házastársa; II. a vádlott terhére: a) az ügyész, b) a magánfél, a polgári jogi igényt ér­demben elbíráló rendelkezés ellen: III. az, akivel szemben az ítélet rendel­kezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendel­kezés ellen. A fellebbezés bejelentése 243. §. (l) Az, akivel az első fokú bíróság az ítéletét kihirdetés útján közli, fellebbe­zését nyomban bejelentheti, vagy erre há­rom napi határidőt tarthat fenn. E határ­idő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom