Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 411 A bizonyítás eszközei 61. §. (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás és a terhelt vallomása. (2) Az eljárás során fel lehet használni a bizonyítás olyan eszközeit is, amelyeket az arra illetékes hatóságok — a törvényben meghatározott feladataik teljesítése során — a büntető eljárás megindítása előtt szereztek meg. (3) A bizonyítás eszközeinek nincs előre meghatározott bizonyító ereje. (4) A kétséget kizáróan nem bizonyított tér-'t a terhelt terhére értékelni nem lehet. II. Cím A BIZONYÍTÁS ESZKÖZEI A tanúvallomás 62. §. (1} Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása van. (2) A tanúként megidézett személy köteles kihallgatása végett megjelenni és — ha e törvény kivételt nem tesz — vallomást tenni. A tanúnak igénye van — külön jogszabályban megállapított mértékben — a megjelenésével felmerült költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell. (3) Az idézésben a tanút arra is fel lehet hívni, hogy feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával. 63. §. (1) A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, személyi igazolványának számát, továbbá azt, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja. (2) Tisztázni kell, hogy a tanú vallomástételének nincs-e akadálya (65—66. §) és figyelmeztetni kell őt a hamis tanúzás következményeire. (3) Gyermekkorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatóan másként nem pótolható. (4) Gyermek- és fiatalkorú tanúkénti kihallgatásánál — a hatóság belátása szerint — gondozója és pedagógus nevelője is jelen lehet. 64. §. (1) A tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően adhassa elő. Ezután a tanúhoz kérdések intézhetők. Ha a tanú vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. (2) Ha a tanú vallomása a terhelt vagy más tanú vallomásával ellentétes, ennek tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni. A szembesített szei^jtlyek vallomásukat egymással élő szóban közlik. A hatóság megengedheti, hogy kérdéseket tegyenek feí egymásnak. (3) A tanú vallomását első személyben és a szükséges részletességgel kell jegyzőkönyvbe foglalni. Emellett a tanú a vallomását saját kezűleg is leírhatja; a leírt vallomást az iratokhoz kell csatolni. A tanú vallomástételének akadályai 65. §. (1) Nem lehet tanúként kihallgatni a) a védőt arra nézve, amiről mint védő szerzett tudomást; b) akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás; c) aki a titoktartás alól nem kapott felmentést, olyan tényről, amely államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősül. (2) Azt, hogy a titoktartás alól mely hatóság vagy szerv adhat felmentést, külön jogszabály határozza meg. A felmentésre irányuló megkeresésben meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik. 66. §. (1) A tanúvallomást megtagadhatja a) a terhelt hozzátartozója; b) az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;