Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 297 (2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása ese­tén a vállalat a dolgozóknak egy alkalommal — a munkaviszony létesítésekor, illetőleg a szerszám­használati díjazás bevezetésének kezdetekor — tartós, legfeljebb hat havi törlesztésre szóló fize­tési előleget adhat. 6- §• (1) A szerszámhasználati díjat költségként kell elszámolni. (2) A szerszámhasználati díj vállalati költség­nemi és költséghelyi elszámolására az ágazati számlakeretben foglalt előírások az irányadók. Költségvetési szerveknél és költségvetési üzemek­nél a szerszámhasználati díjat a költségnem­számadásban egyéb személyi költségként, a költ­séghelyi elszámolásban pedig az általános költségek között kell elszámolni. 7- §• (1) Azokat a munkaköröket, amelyekben a saját szerszámhasználat kötelező, továbbá — a szerszá­mok árára történő utalással — a szerszámhaszná­lati díj mértékét és fizetésének rendjét, a használ­ható szerszámok jegyzékét a vállalatoknál a kol­lektív szerződésben, ipari szövetkezeteknél a mun­kaügyi szabályzatban kell szabályozni. Azokon a területeken, ahol kollektív szerződést nem kötnek, a fenti kérdéseket a felügyeleti szerv szabályozza. (2) Ez a rendelet 1973. március hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a 23/1968. (Ép Ért 14.) É V M számú utasítás hatályát veszti. Bondor József s. k., építésügyi és városfejlesztési miniszter Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 6/1973. (II. 17.) É V M számú rendelete egyes építésügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről 1. §• A magánerőből történő lakóházépítkezésekkel kapcsolatos engedélyek és okiratok díj- és illeték­mentességéről szóló 2/1958. (V. 11.) É M számú rendelet, a magánerőből történő lakóházépítkezésekkel kapcsolatos engedélyek és okiratok díj- és illeték­mentességéről szóló 2/1958. (V. 11.) É M számú ren­delet módosítására kiadott 5/1959. (II. 8.) ÉM számú rendelet, valamint a magánerőből történő társas- és csoportos lakó­házépítkezésekről szóló 2/1964. (VII. 5.) É M számú rendelet 17. § (2) bekezdése hatályát veszti. 2- §• Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Bondor József s. k., építésügyi és városfejlesztési miniszter A könnyűipari miniszter 1/1973. (II. 7.) Kip M számú rendelete az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítésről a könnyűiparban Az érdekelt miniszterekkel és az Ipari Szövetke­zetek Országos Tanácsával (OKISZ) egyetértésben a 9/1972. (V. 20.) Mü M számú rendelet végrehaj­tására az alábbiakat rendelem: 1. §• A rendelet hatálya kiterjed a Könnyűipari Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó vállalatokra, to­vábbá a könnyűipari ágazatba tartozó ipari szö­vetkezetekre és a tanácsi felügyelet alatt álló vál­lalatokra. 2- §• (1) Az általános felsőfokú munkaügyi szakképe­sítés megszerzése szükséges az alábbi munkakö­rökben : a) munkaügyi főosztályvezető és helyettese, b) munkaügyi osztályvezető és helyettese, c) munkaügyi csoportvezető, ha nem munkaügyi osztály keretében működik. (2) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül az ál­talános felsőfokú munkaügyi szakképesítést meg­szerezhetik azok az önálló munkaügyi ügyintézők (elemző, tervező, munkaerő gazdálkodó stb.) is, akik a könnyűipari dolgozók képesítési rendszeré­ről szóló rendelkezés alapján középfokú munka­ügyi képesítést értek el. Az ipari szövetkezetek önálló munkaügyi ügyintézői esetében a közép­fokú munkaügyi képesítés nem feltétele az álta­lános felsőfokú munkaügyi szakképesítés megszer­zésének. 3- §• Az ipari szövetkezetek munkaügyi dolgozói kép­zésének megszervezéséről és azok vizsgáztatásáról az OKISZ gondoskodik. 4. §. (1) Általános felsőfokú munkaügyi szakképe­sítés nélkül alkalmazható a 2. §-ban meghatáro­zott munkakörökben a munkakör ellátásához szük­séges egyetemi végzettséggel rendelkező dolgozó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom