Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 45. szám

960 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 45. szám elégitésének módját és forrását. Mindenképpen el kell kerülni, hogy a bíróság sorozatosan avatkozzék be a szerződéses kapcsolatok kialakításába, mert a jogszabály célja lényegében az esetleges átmeneti nehézségek, zavarok elhárítása A jogszabály a kivételes lehetőséggel csupán a termelés zavartalanságát kívánja biztosítani. Ezért csak a „termelési együttműködési és az e célt szolgáló kereskedelmi kapcsolatok" megszakítása esetén teszi lehetővé a szerződés létrehozását. E kapcsolat az esetek egy részében olyan, hogy abban mind megrendelőként, mind szállítóként közvetlenül termelővállalat (szövetkezet) szerepel. Előfordulhat azonban, hogy közéjük termelőeszközt forgalmazó vállalat ékelődik be. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet sem sértheti vagy veszélyeztetheti a megrendelő vállalat érdekét és nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mintha közvetlenül a másik termelő vállalattal lett volna kapcsolatban. Ilyen esetben tehát a termelőeszköz-kereskedelmi vállalat terhére, továbbmenően pedig azért, hogy a termelőeszközt forgalmazó vállalat is eleget tudjon tenni a termelő vállalat megrendelőjével szemben a szállítási kötelezettségének, a forgalmazó (TEK) vállalat mint megrendelő javára is létrehozható szerződés a kapcsolatot megszakító szállítóval szemben. A kifejtettekből az is következik, hogy a nem termelési együttműködési, hanem fogyasztási célt szolgáló kereskedelmi kapcsolatra az említett jogszabályi rendelkezés nem terjed ki, tehát ilyen viszonylatban a szállító ez alapon szerződéskötésre nem kötelezhető. Abból, hogy a jogszabály a „szerződés" kifejezést használja, tehát nem korlátozza a bíróság jogkörét csupán szállítási szerződés létrehozására, következik, hogy a 25 .1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet alapján a termékforgalmát — tehát a termékértékesítést, illetve a termékbeszerzést — közvetítő szerződések hozhatók létre, így szállítási szerződésen kívül bizományi szerződés is. b) Az említett jogszabályi rendelkezés alkalmazása során értelmezésre szorul a „huzamosabb idő" fogalma. Ezt általános érvénnyel nem lehet pontosan meghatározni. Ennek megítélésénél figyelembe kell venni a termék természetét, jellegét, a beszerzés gyakoriságát stb. Más elbírálás alá esik ugyanis valamely nagyobb gép szállítása, mint a naponként megújuló szükségletek kielégítésére szolgáló termék beszerzése. Általában azonban csak bizonyos rövidebb-hosszabb időközökben visszatérő, folytatólagos szolgáltatásokban megnyilvánuló, rendszeresnek tekinthető tartós kapcsolat — és nem egyszerűen az ismétlődő szerződési viszony — minősíthető huzamosabb ideje fennálló kapcsolatnak. Nem hivatkozhat ezért eredményesen huzamosabb kapcsolatra az olyan megrendelő sem, aki a korábbi együttműködést, szerződéses kapcsolatot maga szakította meg. c) A huzamosabb „kapcsolat megszakítása", az erre irányuló törekvés többféle formában jelentkezhet a szállító részéről. Egyik formája az. ha I a szerződéskötést kifejezetten megtagadja. A másik I eset. amikor a szerződéskötést nyíltan nem tagadja meg, sőt annak létrehozása érdekében szerződési nyilatkozatot tesz, de olyan tartalommal, amelyről megállapítható, hogy az a másik fél számára elfogadhatatlan, mivel ellentétben áll a felek együttműködésére előírt követelménnyel és azzal a szükségletkielégítési céllal, amelyet az adott szerződés megvalósítani hivatott. Az ilyen irreális nyilatkozat — amely szerződéskötési, tehát szükségletkielégítési készséget juttat ugyan kifejezésre, de tartalmilag annak meghiúsítására törekszik — a szerződéskötés megtagadásával egyenértékű. A szerződési nyilatkozat irrealitását a bíróság a konkrét szükséglet és az eset összes körülményeinek mérlegelésével vizsgálja. Az irrealitás a szerződés bármelyik lényeges tartalmi eleme tekintetében és többféle formában je^ lentkezhet. így pl. olyan mennyiség, minőség, választék, határidő vállalása alakjában, amelyről eleve nyilvánvaló, hogy a megrendelő konkrét szüksége létének kielégítésére nem alkalmas. A szerződési nyilatkozat tartalma irrealitásának megállapításához bizonyos támpontot maga a jogszabály is ad. A huzamosabb ideje fennálló kapcsolat alkalmas arra, hogy a szállító ez alatt megismerje, hogy — figyelemmel a fejlődés, a korszerűség követelményeire is — milyen mennyiségű, minőségű és választékú termék és milyen határidő az, amely a szükséglet kielégítést általában még biztosítja. A szóban forgó kapcsolat ideje alatt a megrendelő is megismerheti a szállító lehetőségeit a reális teljesítés szempontjából. így egymás helyzetét ismerve felmérhetik és megvonhatják a realitás határvonalait. A huzamos kapcsolat során a felek azt is felmérhetik, hogy melyek azok a viták, amelyek közöttük a realitás határain belül felmerülhetnek Ezek mérlegelésével a felek egymás méltányos érdekeit is figvelembe veszik. A népgazdasági érdek megkívánja azonban, hogy a huzamos kapcsolat se vezessen a korábbi feltételek valamilyen káros elmerevedésére. így — a technológia, a kivitelezés módja fejlődését figyelembe véve — irreálisnak minősülhet az olyan szállítói nyilatkozat, amely megfelel ugyan a huzamosabb ideje folyó teljesítések színvonalának, de figyelmen kívül hagyja az időközben bekövetkezett műszaki stb. fejlődést. Irreális szerződési nyilatkozatot a megrendelő is tehet. Az említett jogszabály 10. §-ának (1) bekezdése szerint bár a bíróság a megrendelő kérelmére hozhatja létre a szerződést és a szükségletek hordozója, kifejezője általában a megrendelő, mégis lehetséges, hogy éppen a megrendelő tér el az előbbiekben körvonalazott realitás követelményeitől és — mennyiség, minőség, választék, határidő stb tekintetében — ő támaszt olyan követelményt a szállítóval szemben, amely a huzamosabb kapcsolat és az általa is ismert lehetőségek figyelembevételével nyilvánvalóan nem teljesíthető. Ilyen esetben a szállító eltérő tartalmú nyilatkozatát nem lehet irreálisnak tekinteni. A bíróságnak — az előbb említetteken kívül is —