Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)
1972 / 49. szám
49. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 909 gálati eljárás során bonyodalmat okozhat, az a tény, hogy a beutaltért nem fizetnek gondozási díjat, holott tartásra kötelezhető személyekkel, vagy olyan jövedelemmel (vagyonnal) rendelkezik, mely alapján gondozási díjat lenne köteles fizetni. Azt a tényt, hogy a beutalt kiskorú személy állami gondozott, a gondozási díj nyilvántartó törzslapon is fel kell tüntetni. Ha a szociális otthonba (intézetbe) elhelyezett kiskorú személy továbbra is állami gondozott marad, nagykorúságának elérésekor a szociális otthoni (intézeti) gondozási díj felülvizsgálatára jogosult egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervnek kell megvizsgálni, hogy lehet-e gondozási díjat megállapítani és ha igen, akkor annak megfizetésére kit (kiket) és milyen mértékben kell kötelezni. Magyarázat : Az állami gondozás a nagykorúság elérésekor önmagától megszűnik. Ezzel egyidejűleg megszűnik az állami gondozási díj fizetésének kötelezettsége is. Ugyanakkor azonban feléled a szociális otthoni (intézeti) ellátásért járó gondozási díj fizetésének kötelezettsége. A problémát itt az okozza, hogy másként alakul a fizetésre kötelezhetők köre az állami gondozás és másként a szociális otthoni (intézeti) elhelyezés esetében. Ugyancsak eltér egymástól a fizetendő összeg mértéke is. Ebben az esetben gondosan ügyelni kell arra, hogy a gondozási díj fizetésére csak a 4/1972. (IV. 16.) Eü. M. sz. rendelet, illetve a 12/1972. (Eü. K. 9.) Eü. M. sz. utasításban felsoroltakat, és csak a jogszabályban meghatározott összeg erejéig kötelezzék. A nagykorúság elérését a szociális otthon (intézet) vezetője köteles a gondozási díj felülvizsgálatára jogosult egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervnek bejelenteni. Az államigazgatási szerv ebben az esetben a felülvizsgálati eljárás szabályai szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálatot nem a szociális otthoni gondozási díjról rendelkező hatályos jogszabályok szerint meghatározott időben, hanem közvetlenül a nagykorúság elérését követően folytatja le. 3. Értelmezési probléma merült fel az R. 4., illetőleg 5. §-ánál. Az R. 5. § (3) bekezdése kimondja, hogy milyen összegű készpénz az, amelyre gondozási díj fizetési kötelezettség megállapítható. Vagyis: A gondozási díj megállapítása szempontjából jelentősnek minősül az a készpénz, amelynek értéke a teljes gondozási díj négyhavi összegét meghaladja. Tehát a 4800 Ft az, amely ; minden esetben teljes egészében mentesül a gondozási díj fizetése alól és csak a fennmaradó összeg köthető le gondozási díj címén. Visszamaradó kis összeg esetében a határozatot hozó államigazgatási szerv dönti el személyenkénti mérlegelési jogköre alapján, hogy a rendelet szellemében igénybe veszi-e azt. Abban az esetben, amikor a gondozott rendszeres jövedelmének 80%-a (nyugdíj "agy különböző jogcímen folyósított járadék) nem fedezi a teljes gondozási díj összegét, de jelentős készpénzvagyonnal rendelkezik, úgy a készpénzvagyon 80%-a, illetve a 4800 Ft-on felüli összeget kell kiegészítő gondozási díjként lekötni. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium 102/1972. OT—PM számú együttes közleménye a tanácsi fejlesztési alapból megvalósuló beruházás jellegű építési-szerelési munkák pénzügyi fedezetének igazolásáról A 2/1968. (IX. 19.) OT—PM számú együttes rendelet* 2. §-ának (6) bekezdése alapján a tanácsi fejlesztési alapból, illetve községi tanácsok esetén a költségvetésből megvalósuló, beruházás jellegű építési-szerelési munkákra vonatkozóan az Országos Takarékpénztár (a továbbiakban: pénzintézet), valamint a tanács vb tervezési és pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének teendőivel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: 1. Az 500 000 forint összeghatárt meghaladó építési-szerelési szerződés megkötése (módosítása) * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1968. évi 46. számában.
