Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 3. szám

3. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25 2. §. (1) A munkabér után fizetendő adó alapja az alkalmazottakat a szakcsoportnál végzett munká­juk után megillető összes pénzbeni és természet­beni díjazás, beleértve minden bérnek minősülő juttatást. (2) Az adó kulcsa: 8 százalék. 3. §. ' (1) A szakcsoport közös tevékenysége után fi­zetendő adó alapja — a 4 §-ban meghatározott mentességek és az 5. §-ban meghatározott tevé­kenység kivételével — az értékesítés árbevételé­nek a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználással, alvállalkozói teljesítéssel és az eladott áruk be­szerzési értékével csökkentett összege. (2) Az adó kulcsa: 15 százalék. 4- §• Mentesül a 3. §-ban meghatározott adófizetési kötelezettség alól a szakcsoport működési szabály­zatában a szakcsoport céljaként meghatározott mezőgazdasági alaptevékenység, a mezőgazda­sági termékek feldolgozása, értékesítése, valamint az ehhez szükséges anyagok, eszközök tagok ré­szére történő értékesítése, amennyiben azokat nem nyíltárusítású egységben értékesítették, to­vábbá a lakosság részére végzett szolgáltatás (ideértve az építőipari tevékenységet is). 5. §. (1) A szakcsoport nyíltárusítású vendéglátóipari tevékenysége után az adó alapja a bruttó árbe­vétel. (2) Az adó kulcsa: 4 százalék. 6. §. (1) A munkabér utáni adó a munkabér kifize­tésekor, a tevékenység utáni adó pedig az ár­bevétel elszámolásakor esedékes. (2) Az ÁFÉSZ köteles a szakcsoportot terhelő adót a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig be­fizetni és negyedévenként az évközi beszámoló, illetőleg az éves mérlegbeszámoló benyújtására megállapított határidőig az illetékes adóhatóság­nak bevallani. 7. §• (1) E rendelet alapján fizetendő adót a szak­csoportnak a különféle ráfordítások között ter­melési adóként kell elszámolnia. (2) Az ÁFÉSZ Igazgatóságának az 50/1968. (XII. 31.) Korm. számú rendelet alapján előírt zárszámadás felülvizsgálata során a szakcsopor­tot terhelő adók elszámolásáról nyilatkoznia kell.' (3) A szakcsoport adójával kapcsolatos eljárás­nál, kezelésnél, ellenőrzésnél és a szabálytalansá­goknál a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rend­jéről, továbbá a vállalatok és szövetkezetek adó­igazgatására, költségvetési kapcsolatainak lebo­nyolítására és pénzügyi revíziójára vonatkozó el­járás szabályairól szóló jogszabályok, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 8. §• Ez a rendelet kihirdetése* napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1972. január 1. napjától kell alkalmazni. Madarasi Attila s. k., pénzügyminiszterhelyettes A nénzüfryminiszter 3/1972. (I. 25.) P M számú rendelete a hitelképtelennek nyilvánított mezőgazdasági termelőszövetkezetekről A hitelképtelennek nyilvánított mezőgazda­sági és halászati termelőszövetkezetek és a me­zőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: termelőszövetkezetek) részére a további hitelnyúj­táshoz szükséges költségvetési fedezet (óvadék, garancia-vállalás) biztosítását — a mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a Magyar Nemzeti Bank elnökével és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben — a következők szerint szabályo­zom: X. §• (1) Ha a termelőszövetkezetet hitelképtelennek nyilvánították, mert a termelőszövetkezet várha­tóan veszteséges vagy alaphiányos, a megyei (fő­városi) tanács végrehajtó bizottságától (a továb­biakban: végrehajtó bizottság) költségvetési fede­zetet kérhet. A költségvetési fedezet biztosításá­nak módja óvadék [Ptk. 270. § (1) bekezdése] le­tétbe helyezése és a végrehajtó bizottság kötele­zettségvállalása a további hitelfolyósítás érdeké­ben az óvadék kiegészítésére (garancia). (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a végrehajtó bizottságnak — szakigazgatási szervei által lefolytatandó vizsgálat útján — meg kell álla­pítani a hitelképtelenség okait és határozatot kozhat a hitelképességnek óvadék nyújtásával tör­ténő helyreállítására. A végrehajtó bizottság hatá­rozatában foglalt feltételek elvállalásáról a ter­melőszövetkezet közgyűlésének döntenie kell. (3) Rendkívüli esetekben a megyei tanács el­nöke az 1971. évi I. tv. 53. §-ának (2) bekezdésé­ben foglaltak szerint jár el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom