Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)
1972 / 3. szám
3. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25 2. §. (1) A munkabér után fizetendő adó alapja az alkalmazottakat a szakcsoportnál végzett munkájuk után megillető összes pénzbeni és természetbeni díjazás, beleértve minden bérnek minősülő juttatást. (2) Az adó kulcsa: 8 százalék. 3. §. ' (1) A szakcsoport közös tevékenysége után fizetendő adó alapja — a 4 §-ban meghatározott mentességek és az 5. §-ban meghatározott tevékenység kivételével — az értékesítés árbevételének a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználással, alvállalkozói teljesítéssel és az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett összege. (2) Az adó kulcsa: 15 százalék. 4- §• Mentesül a 3. §-ban meghatározott adófizetési kötelezettség alól a szakcsoport működési szabályzatában a szakcsoport céljaként meghatározott mezőgazdasági alaptevékenység, a mezőgazdasági termékek feldolgozása, értékesítése, valamint az ehhez szükséges anyagok, eszközök tagok részére történő értékesítése, amennyiben azokat nem nyíltárusítású egységben értékesítették, továbbá a lakosság részére végzett szolgáltatás (ideértve az építőipari tevékenységet is). 5. §. (1) A szakcsoport nyíltárusítású vendéglátóipari tevékenysége után az adó alapja a bruttó árbevétel. (2) Az adó kulcsa: 4 százalék. 6. §. (1) A munkabér utáni adó a munkabér kifizetésekor, a tevékenység utáni adó pedig az árbevétel elszámolásakor esedékes. (2) Az ÁFÉSZ köteles a szakcsoportot terhelő adót a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig befizetni és negyedévenként az évközi beszámoló, illetőleg az éves mérlegbeszámoló benyújtására megállapított határidőig az illetékes adóhatóságnak bevallani. 7. §• (1) E rendelet alapján fizetendő adót a szakcsoportnak a különféle ráfordítások között termelési adóként kell elszámolnia. (2) Az ÁFÉSZ Igazgatóságának az 50/1968. (XII. 31.) Korm. számú rendelet alapján előírt zárszámadás felülvizsgálata során a szakcsoportot terhelő adók elszámolásáról nyilatkoznia kell.' (3) A szakcsoport adójával kapcsolatos eljárásnál, kezelésnél, ellenőrzésnél és a szabálytalanságoknál a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjéről, továbbá a vállalatok és szövetkezetek adóigazgatására, költségvetési kapcsolatainak lebonyolítására és pénzügyi revíziójára vonatkozó eljárás szabályairól szóló jogszabályok, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 8. §• Ez a rendelet kihirdetése* napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1972. január 1. napjától kell alkalmazni. Madarasi Attila s. k., pénzügyminiszterhelyettes A nénzüfryminiszter 3/1972. (I. 25.) P M számú rendelete a hitelképtelennek nyilvánított mezőgazdasági termelőszövetkezetekről A hitelképtelennek nyilvánított mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek és a mezőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: termelőszövetkezetek) részére a további hitelnyújtáshoz szükséges költségvetési fedezet (óvadék, garancia-vállalás) biztosítását — a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a Magyar Nemzeti Bank elnökével és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben — a következők szerint szabályozom: X. §• (1) Ha a termelőszövetkezetet hitelképtelennek nyilvánították, mert a termelőszövetkezet várhatóan veszteséges vagy alaphiányos, a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságától (a továbbiakban: végrehajtó bizottság) költségvetési fedezetet kérhet. A költségvetési fedezet biztosításának módja óvadék [Ptk. 270. § (1) bekezdése] letétbe helyezése és a végrehajtó bizottság kötelezettségvállalása a további hitelfolyósítás érdekében az óvadék kiegészítésére (garancia). (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a végrehajtó bizottságnak — szakigazgatási szervei által lefolytatandó vizsgálat útján — meg kell állapítani a hitelképtelenség okait és határozatot kozhat a hitelképességnek óvadék nyújtásával történő helyreállítására. A végrehajtó bizottság határozatában foglalt feltételek elvállalásáról a termelőszövetkezet közgyűlésének döntenie kell. (3) Rendkívüli esetekben a megyei tanács elnöke az 1971. évi I. tv. 53. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint jár el.
