Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 36. szám

670 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám 56. A bérlőt ismert helyen tartózkodónak kell tekinteni, ha hollétéről a lakók, a szomszédok, az ismert rokonok, illetőleg a helyi rendőrkapitányság a lakásügyi hatóságnak felvilágosítást tudnak adni. Az I. Vhr. 85. §-ának (1) bekezdése a lakásügyi hatóság kötelességeként írja elő, hogy a bérlő által elhagyott tanácsi bérlakás igénybevétele előtt hívja fel az ismert helyen tartózkodó bérlőt a lakás elhagyása okának nyolc napon belüli igazolására. E rendelkezés jogalkotói célja az eredeti bérlő lakáshoz való jogának védelme. Erre figyelemmel az „ismert helyen tartózkodás" fogalmát nem szabad szűken értelmezni. Helyes, ha a lakásügyi hatóságok a gyakorlatban minden olyan esetben értesítik a bérlőt a lakásának igénybevétele előtt, amikor a házfelügyelőtől, a lakóktól, az eljáró hatóság által ismert helyen lakó rokonoktól, továbbá a helyi rendőrkapitányságtól (rendőrőrstől, körzeti megbízottól) tájékoztatást kapnak a bérlő tartózkodásának helyéről. A tájékoztatás csak akkor megfelelő, ha a bérlő hollétének pontos címét (lakcímét, vagy a munkaadója címét) szolgáltatják. Amennyiben az említett személyek (szervek) pontos címet nem tudnak közölni, a bérlőt ismeretlen helyen tartózkodónak kell tekinteni. Ebben az esetben a lakásügyi hatóságnak az I. Vhr. 85. §-ának (2) bekezdésében, illetőleg az I. R. 94. §ának (2) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárnia. 57. Állami lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy részére a jogszabályban előírt elhelyezés biztosítása helyett fizethető pénzbeli térítés összege — a fegyveres testületi szolgálati lakás kivételével — nem haladhatja meg a cserelakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díj összegét. Az I. R. 121. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az, aki a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről gondoskodni köteles, megállapodhat vele. hogy részére — elhelyezés biztosítása helyett — pénzbeli térítést fizet. A térítés összege állami lakás esetében az elhelyezéshez biztosítandó másik lakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díjjal azonos mértékben állapítható meg (lásd a II. Vhr.-hez fűzött mellékletben foglaltakat). Több oldalról felmerült az a kérdés, hogy olyan esetekben, amelyekben a lakással rendelkező szerv nem tud megfelelő cserelakásról gondoskodni, a Lakás mielőbbi kiürítéséhez viszont komoly indokok fűződnek, jogosult-e a szerv a lakásban lakó jóhiszemű jogcím nélküli személynek a cserelakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díj összegénél magasabb összegű pénzbeli térítést fizetni. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés szóhasználata értelmében a pénzbeli térítés csak a biztosítandó cserelakásra megállapítható lakáshasználátbavételi díjjal azonos összegben állapítható meg, magasabb összegben tehát nem. Az ellenkező értelmezés egyes esetekben arra adna lehetőséget, hogy a kérdéses ügyben dönteni hivatott személyek ismerőseiknek, hozzátartozóiknak általános indokok alapján magasabb összegű térítést állapíthatnának meg, mint amit más érdekelteknek adnak. Ez pedig visszaélésekre vezethetne. 58. A lakáshasználatbavételi díj fizetésével és a szociálpolitikai kedvezménnyel kapcsolatos kérdések. A) Ha a tanácsi bérlakást közületi szerv a saját anyagi erőforrásaiból létesítette, az általa kiválasztott bérlő részéről befizetett lakáshasználatbavételi díj a közületi szervet illeti meg. A II. R. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében tanácsi bérlakás kiutalása esetén a kijelölt bérlő a tanács részére lakáshasználatbavételi díjat köteles fizetni. 1 Azokat az eseteket, amelyekben a tanácsi bérlakás kijelölt bérlője nem köteles lakáshasználatbavételi díjat fizetni, a II. R. 2. §-ának (3) és (4) bekezdése sorolja fel. A (4) bekezdés kimondja, hogy nem kell a tanács részére lakáshasználatbavételi díjat fizetni akkor sem, ha a lakásügyi hatóság a tanácsi bérlakást olyan személy részére utalja ki, akit bérlőül — a tanács végrehajtó bizottságával kötött megállapodás alapján, a létesítési költség vagy meghatározott hányadának a tanács fejlesztési alapjába (költségvetésébe) történt átutalása ellenében biztosított bérlőkiválasztási jogával élve — közületi szerv választott ki. Ilyen esetben a lakáshasználatbavételi díj megfizetésére a vállalati bérlakásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Utóbbi rendelkezések [II. R. 14. § (1) bek.] pedig azt mondják ki, hogy a kiválasztott bérlőnek a lakáshasználatbavételi díjat nem a tanácshoz, hanem a lakással rendelkező szervhez kell befizetnie, mivel az a lakást részben vagy egészben a saját anyagi erőforrásából létesítette, s ez alapon a lakás tekintetében bérlőkiválasztási joggal rendelkezik. A II. R. 2. §-ának hivatkozott (4) bekezdésében foglalt — ismertetett — rendelkezés lakáspolitikai, lakásgazdálkodási elvi alapját az a megfontolás képezi, hogy a lakáshasználatbavételi díj elsődlegesen azt a szervet illesse meg, amely a lakást a saját anyagi erőforrásaiból létesítette. Ilyen megfontolás alapján megilleti a bérlő által befizetett lakáshasználatbavételi díj mindenekelőtt azt a közületi szervet, amely a tanács végrehajtó bizottságával oly értelmű megállapodást kötött, miszerint a iakás létesítési költségeinek, vagy meghatározott hányadának a tanácshoz történt befizetése ellenében egyszeri, vagy többszöri bérlőkiválasztási jogot szerez. Ugyanezek a lakáspolitikai, lakásgazdálkodási célkitűzések fennállanak az I. R. 7. §-ának (2) bekezdésében említett esetben is. A bérlőkiváPasztási jog gyakorlása ugyanis az érdekelt