Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 30. szám

30. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 575 46. §. (1) Tilos gyógyintézetben (kórházban, klinikán, gyógyfürdő intézményben, rendelőintézetben stb.), valamint állami szerv által fenntartott orvosi rendelőben orvosi magángyakorlatot folytatni, még abban az esetben is, ha az orvos egyébként orvosi magángyakorlatra jogosult. (2) A gyógyító-megelőző orvosi munkakörben munkaviszonyban álló orvosnak nem szabad az egészségügyi miniszter által megállapított rendelkezések szerint ellátásába tartozó beteget az orvosi magángyakorlata körében magánbetegként ellátnia. Az orvosi magángyakorlat megszűnése esetében követendő eljárás 47. §. Ha az orvos abban a községben (városban, fővárosi kerületben) amelyben orvosi magángyakorlatra engedélyt kapott, magángyakorlatát bármely okból megszüntette, köteles ezt az első fokú egészségügyi hatóságnak írásban bejelenteni és egyidejűleg az orvosi magángyakorlatra kapott engedélyt (határozatot) visszaküldeni. Egyéb rendelkezések 48. §. (1) Az orvos az illetékes egészségügyi hatóságtól kapott engedély alapján csak addig folytathat orvosi magángyakorlatot, amíg a 39. § (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállanak. (2) Az orvos köteles harminc napon belül a magángyakorlatot megszüntetni és ezt a körülményt — a magángyakorlatot engedélyező határozat egyidejű visszaküldése mellett — az illetékes első fokú egészségügyi hatóságnak bejelenteni, ha a) az orvosok országos nyilvántartásából törölték, b) munkaviszonya megszűnt, illetőleg egészségének javulása következtében munkaképességcsökkenésének mértéke már nem éri el a 67 százalékot, és harminc napon belül a 39. § (2) bekezdésének b) pontja alapján nem szerzett jogosultságot az orvosi magángyakorlatra. 49. §. Az orvosi magángyakorlat engedélyezésének módjára, a magánorvosi rendelőben röntgenkészülék tartására és az orvosi magángyakorlat ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket az egészségügyi miniszter állapítja meg. Az egészségügyi szakdolgozók egészségügyi magántevékenysége [A Tv. 81. §-ának (2) bekezdéséhez] 50. §. (1) A korlátozott fogorvoslási tevékenység körében magántevékenységet az a vizsgázott fogász folytathat, aki erre e rendelet hatálybalépése napján jogosult, vagy e rendelet alapján engedélyt kapott. (2) Az egészségügyi magántevékenységre értelemszerűen az orvosi magángyakorlatra megállapított rendelkezések az irányadók. Záró rendelkezések 51. §. (1) Első fokú egészségügyi hatóság: a fővárosi kerületi tanács és a városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, valamint a járási, illetőleg a megyei városi kerületi hivatal. (2) Másodfokú egészségügyi hatóság: a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve. 52. §. A Tv. tizedik részének I. és II. fejezetében és az e rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából hozzátartozó: a) kiskorú beteg esetében annak törvényes képviselője (vérszerinti szülő, örökbefogadó, gyám), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére, b) cselekvőképes nagykorú beteg esetében a vele együttélő házastársa (élettársa), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére, c) cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg esetében annak törvényes képviselője (gondnoka), vele együttélő házastársa (élettársa), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére, d) orvos, illetőleg egészségügyi szakdolgozó (18. §.) esetében a házastárs (élettárs), az egyenesági rokon, a testvér és a testvér házastársa. 53. §. (1) Ez a rendelet az 1972. évi július hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályukat veszti: — az orvosi rendtartásról szóló 1959. évi 8. számú törvényerejű rendelet, valamint az annak hatálybaléptetéséről szóló 51/1959. (XII. 31.) Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 8/1959. (XII. 31.) EüM számú rendelet,