Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 24. szám

450 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 24. szám családtagjainak utazási költsége meghaladja a dolgozót egy hónapra megillető valutarész összegét. Ebben az esetben a kiküldött részére a 24. §-ban meghatározott díjazás jár, utazási költség azonban nem számítható fel. (2) Az (1) bekezdés esetén kívül a kiküldött részére szabadságának tartama alatt kizárólag a 24. § (1) bekezdésében megjelölt átlagkeresete jár. 27. §. (1) Ha a kiküldöttet külföldi munkahelyéről ideiglenesen másik külföldi országba küldik ki, vagy ha ideiglenesen hazatér, részére valutarész nem jár. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kiküldött házastársa vagy gyermeke a külföldi munkahelyen marad, a kiküldöttet a valutarész negyven százaléka, gyermekenként további tíz százaléka megilleti. 28. §. A kiküldött és családtagja külföldi szolgálatra való kiutazásánál, áthelyezésénél és végleges hazautazásánál, valamint az említettek szabadságra való utazásánál irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az egy évet meg nem haladó időre külföldre kiküldött a családtag utazási költségeit maga köteles viselni; az egy évet meghaladó időre külföldre kiküldött családtagja utazási költségének megtérítését a vállalat a 24. § (2) bekezdésének megfelelően kitűzött feladat teljesítésénekesetében elvállalhatja. 29. §. A 12. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kiküldött szállodában történő elhelyezés esetén a szoba árának tíz százalékát, családos dolgozó annak öt százalékát köteles téríteni. 30. §. A kiküldött családi pótlékra való jogosultságára és annak mértékére a családi pótlékra vonatkozó általános jogszabályok az irányadók. III. A SZAKÉRTŐKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK 31. §. A Tárcaközi Műszaki Segítségnyújtási Bizottság által jóváhagyott program keretében szakértői minőségben, három hónapot meghaladó idejű külföldi szolgálatot teljesítő dolgozókra (a továbbiakban: szakértő) ennek a rendeletnek I. részében foglalt szabályokat a következő kiegészítésekkel kell alkalmazni. E rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha a szakértő munkáját kirendelés folytán külföldi félnél végzi és részére a külföldi fél közvetlenül teljesít kifizetést. 32. §. A szakértőnek a külföldi szolgálata idejére járó személyi alapbérét e rendelet 4. számú mellékletében foglaltak alapján, egyebekben a rendelet 2. §-ában előírt rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani. 33. §. A szakértő rendes szabadsága a külföldi féllel kötött szerződés figyelembevételével, egy naptári évet meghaladó időre összevontan is kiadható. 34. § A vállalat és a szakértő — a külföldi féllel kötött szerződés keretei között — az 5. §-ban, valamint a 13—14. §-okban foglaltaktól eltérően is megállapodhatnak a túlmunkadíjazásnak, a külföldre utazásnál felmerülő költségek megtérítésének és a kiküldetési költségtérítésnek kérdéseiben. 35. §. A 20. §-t azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy ha a külföldi fél — az illetékes magyar külképviselet, illetve ennek hiányában a kiküldő vállalat megállapítása szerint — megfelelő gyógykezelést, gyógyszert, orvosi ellátást biztosít, ennek igénybevétele a szakértő részére kötelező. IV. VEGYES RENDELKEZÉSEK 36. §. (1) Ez az együttes rendelet 1972. július 1. napján lép hatályba. (2) A rendelet hatálybalépésével — a diplomáciai és külkereskedelmi képviseleteken dolgozók egyes munkajogi kérdéseinek és iárandóságainak szabályozásáról szóló 32.100/1959. P M—Mü M számú együttes utasítás, — a külföldön tartós szolgálatot teljesítő dolgozók egyes munkajogi kérdéseinek és járandóságainak szabályozásáról szóló 35.900/1959. PM— Mü M számú együttes utasítás, és — a műszaki segítségnyújtás keretében külföldön szolgálatot teljesítő szakértők egyes munkajogi kérdéseinek és járandóságainak szabályozásáról szóló 83.100/1962. P M—Mü M számú együttes utasítás hatályát veszti.