Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)
1972 / 21. szám
21. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 395 ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog 20. Az ingatlanból 10 éven belül, de az időközi tulajdonosváltozás előtt kisajátított területet a 400 négyszögöl számításánál nem lehet figyelembe venni. Az 1/1965. (VIII. 24.) PM—IM. számú rendelet (Kr.) 20. §-a szerint a 400 négyszögölnél nagyobb teleknek 10 éven belül több részletben történő kisajátítása esetén a kisajátított ingatlanrészeket a 400 négyszögöl számításához össze kell adni. A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a tulajdonosváltozást a 400 négyszögöl számításánál hogyan kell figyelembe venni. Ezért vitássá vált, hogyan kell a jogvitát elbírálni olyan esetben, amikor a tulajdonos a 400 négyszögölnél nagyobb ingatlan egy részének kisajátítását követően a visszamaradt telekrészt eladta, illetve a tulajdonos halála folytán következett be jogutódlás, és ez után kerül sor újabb kisajátításra. A gyakorlatban többféle álláspont alakult ki a tulajdonosváltozás jogkövetkezményeinek megítélése terén. Volt olyan döntés, amely a tulajdonosváltozást a 400 négyszögöl számításánál figyelmen kívül hagyta, más esetekben a korábban kisajátított területeket csak az öröklés útján való tulajdonszerzésnél vették figyelembe, visszterhes vagyonátruházásnál pedig nem. Az egységes gyakorlat elősegítése érdekében az ügyészségeknek azt az álláspontot kell képviselniük, hogy tulajdonosváltozás esetén a korábban kisajátított ingatlanrészeket a 400 négyszögöl számításánál nem lehet figyelembe venni. Erre vonatkozóan a jogszabály kifejezett rendelkezést nem tartalmaz ugyan, de a 400 négyszögöl számítására vonatkozó egyéb rendelkezésekből (pl. a Kr. 17. §-a (2) bekezdése) az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó a Kr. 20. §-át csak azzal a tulajdonossal szemben kívánta alkalmazni, aki a személyes szükségletet meghaladó, 400 négyszögölnél nagyobb területű ingatlannal rendelkezik. A 400 négyszögöl számításánál tehát a 10 éven belül kisajátított terület csak akkor vehető figyelembe, ha időközben tulajdonosváltozás nem történt. Ha az ingatlan egy részének kisajátítását követően a visszamaradt területre vonatkozóan tulajdonosváltozás következett be és visszamaradt területet vagy annak egy részét 10 éven belül kisajátítják, a 400 négyszögöl számításánál a jogelődtől kisajátított területet számításon kívül kell hagyni. Hasonló kérdések eldöntésénél általánosságban azt az álláspontot kell irányadónak tekinteni, hogy ahol a jogszabály a tulajdonosról rendelkezik, ott minden esetben a kisajátítási eljárásba bevont tulajdonost kell érteni. 21. öröklés útján való tulajdonszerzés esetében is csak a kisajátítási eljárásba bevont tulajdonos tulajdonszerzését követően beállott változás vehető figyelembe a Kr. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során, A Kr. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a város (község) magánerőből történő beépítésre kijelölt részét a telek tulajdonjogának megszerzését követően elkészített rendezési terv, illetőleg kiadott államigazgatási határozat más célra jelölte ki, a telek értékét a 17. §-ban foglaltak szerint kell megállapítani. A gyakorlatban felmerült egyik álláspont szerint az öröklés útján történt tulajdonszerzésnél azt is vizsgálni kell, hogy az örökhagyó tulajdonszerzésének időpontjában milyen célra szolgált az ingatlan. Ha az örökhagyó tulajdonszerzésekor az ingatlan magánerőből történő beépítésre kijelölt területen volt, azonban a rendezési terv, illetőleg államigazgatási határozat még az örökös tulajdonszerzését megelőzően más célra jelölte ki, azt a 'kártalanítás megállapításánál a Kr. 17. §-ának — a tulajdonosra kedvezőbb — rendelkezését kell alkalmazni. Ezt az álláspontot a Ptk. 598. §-ának rendelkezésével indokolták. Az öröklésnek mint egyetemleges jogutódlásnak elvéből következik ugyanis, hogy az örökös az ingatlant tulajdonjogával együtt az örökhagyó valamennyi jogát megszerzi, közöttük a Kr. 21. §-ának (1) bekezdésében biztosított kedvezményt is. A helyes álláspont szerint a Kr. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásánál a kisajátítás időpontjában fennálló helyzetet kell vizsgálni. A Kr. 21. §-a (1) bekezdésének szövegezéséből következik, hogy az ott előírt feltételeknek a kisajátítási eljárásba bevont tulajdonos vonatkozásában kell fertnállania. Általánosságban is irányadónak tekintendő az az álláspont, hogy ahol a jogszabály a tulajdonosról rendelkezik, ott minden esetben a kisajátítási eljárásba bevont tulajdonost kell érteni. A Kr. 17. §-ában foglaltak szerinti kártalanítás tehát csak akkor állapítható meg, ha a kisajátítási eljárásban szereplő tulajdonos tulajdonszerzését követően került sor a korábban magánerőből is beépíthető ingatlannak más célra való kijelölésére. Hasonló elvi álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság a Kr. 21. §-a (4) bekezdésének értelmezése során a tulajdonjog megszerzésekor más meglevő közművek figyelembevétele kérdésében. (P. törv. II. 20.024/1971. számú határozat, B. H. 1972. évi 1. szám, 6995. sz. jogeset.) 22. Az államigazgatási határozat megtámadására nyitva álló harminc napos keresetindítási határidő lejártától számított hat hónap eltelte után benyújtott keresetet akkor is elkésettnek kell tekinteni, ha az államigazgatási határozat a bírósági út igénybevételére vonatkozó megfelelő kioktatást nem tartalmaz. Nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben* hogy az államigazgatási határozat megtámadása