Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

1200 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 60. szám 7. Ha a beruházó használt {már aktivált) állóeszközt más vállalattól (szervtől) vásárol és a beszerzéskor azon végez (vagy végeztet) el beruházási munkákat, az állóeszköz vételárát ez esetben is üzemgazdasági beruházásként kell elszámolni. A beruházás jellegű átalakítási, bővítési, korszerűsítési munkák költségeit azonban tekintet nélkül arra, hogy azokat a beruházó állóeszközállományában szereplő (aktivált) állóeszközön vagy beszerzéskor használt állóeszközön végzi, népgazdasági beruházásként kell elszámolni. Az állományban levő állóeszköz értéke — amelyen a felsorolt munkákat végezték — újból beruházási költségként nem vehető számba. A külföldről beszerzett használt állóeszköz — miután az a népgazdasági állóeszköz-állománynak bővítését jelenti — népgazdasági beruházás. A Központi Gazdasági Döntőbizottság állásfoglalásai 1811. Építési szerelési munka törvényes kellékei (egyes épületelemek, szerelvények mérete stb.) alól csak jogszabály (szabvány, műszaki előírás stb.), illetőleg a megrendelő adhat felmentést. A felperes megrendelő a keresetlevélben előadta, hogy az alperes kivitelező által részére épített téglagyári műszárító mérethibásnak bizonyult. A két szemben levő kamrafal polctartóinak (csorbázatainak) a magassági különbözete ugyanis azt eredményezi, hogy amikor a nyers terméket gépi úton a kamrákba helyezik, az árutartó lécek a csorbázatba akadnak, s az áruval együtt lezuhannak. Ugyanez a helyzet áll elő fordított sorrendben a megszáradt áru kihozatalánál. A méretdifferenciák kizárólag hibás kivitelezésre vezethetők vissza. A hiba súlyosságát csak a próbaüzemeltetés során lehetett felismerni. Emiatt a kamrákat nem lehet rendeltetésszerűen használni. Ezen tényállás alapján a felperes kérte, hogy a döntőbizottság kötelezze az alperest „a 30 db kamra magassági szintdifferenciáinak megszüntetésére". Az alperes kivitelező a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 30 db kamrát a tervnek és a költségvetésnek megfelelően építette fel; technológiai követelményeket sem a tervdokumentáció, sem a műleírás nem tartalmazott. A létesítményhez a felperes által szolgáltatott téglák méretdifferenciáit az építési naplóba rögzítette. Az első fokú gazdasági döntőbizottság szakértői bizonyítást rendelt el arra nézve, hogy a 30 db szárítókamra magassági szintdifferenciája mire vezethető vissza. A szakvélemény szerint a kivitelezési hiba az, hogy a falak függőlegestől való eltérése a megengedett mértéket meghaladta. A megengedettség mértéke tekintetében a szakértő az ÉKSZ bizonyos mérettűrési adataira utalt, amelyek azonban — amint a bizonyítási eljárás során megállapítást nyert — nem a szóban levő munkákra vonatkoznak. Az alperes egyrészt vitába szállt a szakértő mérettűrés-számításával, másrészt azonban arra hivatkozott, hogy a kisméretű téglából és a — rendeltetésétől eltérően — vízszintesen elhelyezett válaszfallapból álló falazatra az ÉKSZ mérettűrést szabályozó rendelkezései egyáltalán nem vonatkoznak, ilyen körülmények között az ő terhére szerződésszegés meg nem állapítható és szavatossági helytállásra nem kötelezhető. Az első fokú gazdasági döntőbizottság kötelezte az alperest, hogy a keresetlevélben megjelölt 30 db kamra „magassági szintdifferenciáját szüntesse meg". A határozat ellen az alperes fellebbezett. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. A fellebbezés indokolásában megismételte azt az álláspontját, hogy az első fokú határozat műszaki szempontból nem megalapozott, mert az ÉKSZ mérettűrést szabályozó rendelkezései az adott esetre nem vonatkoznak. Az alperes felelősségét — ellentétben az első fokú határozat indokolásával — nem alapozza meg 'az, hogy ismerte a létesítmény rendeltetését. A szárítókamrák mérettűréseire és a technológiai követelményekre a tervdokumentáció semmilyen előírást nem tartalmazott. A Központi Gazdasági Döntőbizottság mint fellebbezési döntőbizottság az alperes kivitelező fellebbezését nem találta alaposnak. Az alperes sikertelenül hivatkozik arra, hogy a felmenő falazatra az ÉKSZ-ben megállapított mérettűrések nem vonatkoznak és így teljesítését nem lehet hibásnak minősíteni. A szabványban és egyéb műszaki előírásban megállapított mérettűrés a minőségi követelmények enyhítését jelenti. Ha valamely munkára vagy termékre mérettűrés nincs megállapítva, e tekintetben a szerződések és a törvényes kellékek az irányadók. Ha a szerződés sem , tartalmazza a megadott méretektől való eltérés lehetőségét, akkor ez azt jelenti, hogy a vállalkozónak a szerződésben megadott méretektől, illetőleg a törvényes kellékek által megkívánt, a rendeltetésszerű használathoz szükséges méretektől nem szabad eltérnie. Az alperes érveléséből tehát nem az következnék, hogy a megadott méretektől történt eltérés nem kifogásolható, hanem az, hogy az alperesnek még a szakértő által megadott mértékben sem lett volna szabad eltérnie a terv (naplóbejegyzés) előírásaitól. Az alperes tehát a szerződést megszegte és ezért felperessel szemben szavatossággal tartozik. (III.—82 548/1972. KGD)