Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

60. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1177 b) a házastársakkal együtt lakó nagykorú nőt­len, illetőleg hajadon gyermekeik akkor is a csa­ládba tartoznak, ha a házastársak lakásából ideig­lenes jelleggel vannak távol; c) nem számít a családba a házastársak olyan kiskorú, továbbá a velük együtt lakó olyan nagy­korú nőtlen, illetőleg hajadon gyermeke, akinek magának is gyermeke van; d) az örökbefogadott gyermek a vérszerinti gyer­mekkel egy tekintet alá esik (TR. és LR. 2. §-a). A TR. és az LR. 2. §-a értelmében a TR. és a TVhr., továbbá az LR. és az LVhr. alkalmazása szempontjából család: a házastársak és a kiskorú gyermekeik, továbbá a házastársakkal együtt lakó nőtlen, illetőleg hajadon gyermekeik. Nem feltétel az együttlakás a házastársak és a kiskorú gyermekeik között. A kiskorú gyermekek akkor is a családba tartoznak, ha a házastársakkal nem laknak egyútt. A házastársakkal állandó jelleggel együtt lakó nagykorú nőtlen,' illetőleg hajadon gyermek abban az esetben is a családba tartozik, ha a lakásból azért van távol, mert pl. gyógykezelésben részesül, katonai szolgálatot teljesít, a lakóhelyén kívül dol­gozik, illetőleg végzi tanulmányait, szabadságvesz­tés büntetését tölti, üdül, vagy családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt egyébként is indo­kolttá teszik. Nem lehet viszont a családba számítani a házas­társaknak olyan kiskorú, vagy velük együtt lakó nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermekét, aki nem házas ugyan, de magának is gyermeke van. Ebben az esetben ugyanis már két külön családról van szó. Az örökbefogadott kiskorú, továbbá az örökbe­fogadóval együtt lakó nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermeket is a családba kell számítani, mert az az 1952. évi IV. tv. (a továbbiakban: Csjt.) 51. §-ának (1) bekezdése értelmében az örök­befogadó gyermekének a jogállásába lép. 3. Ha a szülők házassága megszűnt, a kiskorú gyermek a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek, a nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermek pedig annak a szülőnek a családjába tartozik, amelyiknek a lakásában állandó jelleggel lakik (TR. és LR. 2. §-a). A Csjt. 70. §-a értelmében a kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll. A szülői felügyelet — a Csjt. 71. §-ának (2) bekezdése értelmében — töb­bek között magában foglalja a kiskorú gyermek gondviselésének, vagyona kezelésének és törvényes képviseletének jogát és kötelességét. A Csjt. 72. íj­ának (2) bekezdése azt is kimondja, hogy ha a gyermek szülei nem élnek együtt és a gyermek valamelyiküknél van elhelyezve, a felügyeletet az a szülő gyakorolja, akinél a gyermek el van he­lyezve. Ezekből következik az, hogy ha a kiskorú gyer­mek szüleinek a házassága megszűnt (az egyik há­zastárs meghalt, illetőleg a házasságot a bíróság jogerősen felbontotta), a kiskorú gyermeket annak a szülőnek a családjába tartozónak kell tekinteni, aki a gyermek felett a szülői felügyeletet gyako­rolja. A 2/c. pontból pedig az következik, hogy a nagy­korú nőtlen, illetőleg hajadon gyermeket annál a szülőnél kell figyelembe venni, akivel állandó jel­leggel együttlakik. 4. A TR. és a TVhr., továbbá az LR. és az LVhr. alkalmazása szempontjából az együttlakásnak ál­landó jellegűnek kell lennie [TR. és LR. 2. §-a és 4. §-ának (3) bekezdése]. Annak megállapításánál, hogy az együttlakás ál­landó jellegű-e, az ÉVM Lakás- és Kommunális­ügyi Főosztálya által (az Ép. Ért. 1972. évi 5. és a TK. 1972. évi 4. számában) közzétett 46. számú állásfoglalás C) pontjában kifejtett elveket kell fi­gyelembe venni. 5. Ha a személy, illetőleg a család a) lakótelek- vagy lakástulajdona a mértéket meghaladja ugyan, de üdülőtelek- vagy üdülőtu­lajdonnal nem rendelkezik, egy beépítetlen üdülő­telket vagy egy üdülőegységet felmentés nélkül szerezhet; b) üdülőtelek- vagy üdülőtulajdona meghaladja ugyan a mértéket, de lakótelek- vagy lakástulaj­donnal nem rendelkezik, egy beépítetlen lakótel­ket vagy egy lakástulajdont felmentés nélkül sze­rezhet [TR. és LR. 4. §-ának (1)—(2) bekezdése, TVhr. 8. §-a, LVhr. 5. §-]. A TR. 3. §-a értelmében egy személy, illetőleg egy család telektulajdonának mértéke egy lakó­telek és egy üdülőtelek, hasonlóan rendelkezik az LR. 3. §-a is a lakás-, illetőleg üdülőtulajdon vo­natkozásában. Ezért, akinek az egyik fajta tulajdonból az igé­nye még nincs kielégítve, e tekintetben nem áll tulajdonszerzési korlátozás alatt. Természetesen amiből többlettulajdona van, arra az elidegenítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket alkal­mazni kell. 6. Azt a személyt, aki a beépítetlen lakó- (üdülő-) telek, illetőleg a lakás- (üdülő-) tulajdonának telek­könyvi bejegyzésére tulajdonátruházási szerződés­sel szerzett jogcímet, a szerződés keltétől, illetőleg ha a felek a tulajdonszerzésre a szerződésben meg­határozott időpontot állapítottak meg, ettől az idő­ponttól kell tulajdonosnak tekinteni. Az átruházó ezt követően már nem tekinthető tulajdonosnak (TVhr. 7. §-ának b) pontja és LVhr. 4. §-ának b) pontja). A TVhr. 7. §-ának b) pontja, illetőleg az LVhr. 4. §-ának b) pontja értelmében tulajdonosnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a beépítetlen lakó­(üdülő-) telek, illetőleg a lakás- (üdülő-) tulajdoná­nak bejegyzésére tulajdonátruházási szerződéssel jogcímet szerzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom