Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 59. szám

59. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1111 99. §. (1) A bírósági iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. (2) A címzett a neki szóló iratot — a személyazonosságának igazolása mellett — a bírósági irodában is átveheti. (3) Egyébként a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik. Kézbesítés külföldön 100. §. (1) A külföldön kézbesítendő iratot — ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik — intézkedés végett az igazságügyminiszterhez kell felterjeszteni. (2) A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel. Hirdetményi kézbesítés 101. §. (1) Ha a fél tartózkodási helye ismeretlen, vagy olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetőleg ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni. Hirdetmény útján kell a kézbesítést teljesíteni az ismeretlen örökösök részv're is. (2) Hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alap iául szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelhet el. Ha az előadott tények valótlannak bizonyulnak, és a fél erről tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen, a felet pedig a felmerült költségben és ezen felül pénzbírságban (120. §) is el kell marasztalni. Ezeket a következményeket a bíróság az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedését megelőzően — a felek meghallgatása után — hivatalból, egyébként pedig perorvoslat alapján mondja ki. (3) Ha a hirdetményi kézbesítést követő eljárást — habár csak hallgatólagosan is — az ellenfél jóváhagyja, az eljárás nem válik érvénytelenné, a pénzbírságot azonban ilyen esetben is ki kell szabni, s a felet kötelezni kell a felmerült költségtöbblet megfizetésére. t02. §. (1) A hirdetmény útján kézbesítendő iragyó — utolsó ismert lakóhelyén a helyi tanács hirdetőtáblájára. (2) Ha a fél olyan államban lakik, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, de amellyel a postai forgalom fennáll, a hirdetményt — lehetőleg ajánlott levélként — a fél ottani címére is meg kell küldeni. (3) Ha keresetlevelet kell az alperesnek hirdetmény útján kézbesíteni, részére a bíróság ügygondnokot (74. §) rendel és a keresetlevelet annak is kézbesítteti. (4) A hirdetményi kézbesítéssel felmerülő költséget az köteles előlegezni, aki a hirdetményi kézbesítést kérte. (5) Hirdetményi kézbesítés esetében az iratot — amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik — a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni. Határidők 103. §. (1) A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani. (2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmeny vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik. (3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hó utolsó napján. (4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. (5) A határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár. 104. §. (1) A bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból egyszer meghosszabíthatja; a határidő -•- meghosszabbítással együtt — negyvenöt napnál hosszabb nem lehet, kivéve ha a szakértői vélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé. A törvényben megállapított határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabítani. (2) Ha a meghosszabítást a fél kéri, kérelmét a határidő lejárta előtt kell előterjesztenie; a kérelem tárgyában az ellenfél meghallgatása nélkül is