Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

4. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 41 a dolgozókra vonatkozóan az ügyviteli szerveket külön tájékoztatjuk." A téli munkaszünetre küldött dolgozók társadalombiztosítási ellátására „Az üzem időleges szünetelése miatt szabadságon (fagyszüneti szabadságon) levő építőipari dolgozók társadalombiztosítási ellátása" című, 3—5/3—1958. számú körlevélben foglaltak (SZTK Ügyviteli Értesítő 1958. évi 1. szám), a járuléklevonást illetően pedig a 2—380/1958. számú körlevélben foglaltak (SZTK Ügyviteli Értesítő 1959. évi 1. szám) az irányadók. 2. A fagyszüneti díj és díj kiegészítés — miután társadalombiztosítási járulék alapjául nem szolgálnak—a 22/1967. (XII. 13.) PM számú rendelet 3. §-a alapján nem illetményadó köteles. 3. A fagyszüneti díjból és díj kiegészítésből történő levonásokat az 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet 146. §-ában meghatározott arányokat értelemszerűen alkalmazva kell eszközölni. 4. A 15/1971. (V. 22.) ÉVM—MüM számú együttes rendeletben foglaltak szerint a munkavállalót fagyszünetre a vállalat küldheti és őt a fagyszüneti díj csak ez esetben illeti meg. Az olyan eljárás jogszabályellenes, ha a munkáltató a munkavállalót kérésére fagyszünetre engedi, "részére fagyszüneti díjat nem fizet és fagyszüneti igazolást ad részére. Fagyszüneti igazolás csak annak adható, akit a munkáltató küldött fagyszünetre és részére fagyszüneti díjat is fizetnek. Az olyan munkavállaló esetében, akit munkáltatója egyébként nem küldene fagy szünetre, de ő kéri családi okból, vagy más vállalatnál történő munkavégzés céljából, a téli munkaszünet időtartama alatt a munkavégzési kötelezettsége alóli felmentését, részére a) az Mt. 43. §-ában foglaltak szerint fizetésnélküli szabadság adható, vagy b) az Mt. V. 42. §-a szerint más vállalatnak kölcsönadható. Ez esetben a két vállalat megállapodhat abban, hogy munkabérét és egyéb járandóságait mely vállalat folyósítja. Dr. Koblencz József s. k., az ÉVM Közgazdasági Főosztálya vezetője 303/1972. PM IX. számú közlemény a kisiparosokat és magánkereskedőket terhelő adók levonásáról és átutalásáról Az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. számú rendelet és a 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet, valamint a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló 40/1971. (XII. 29.) PM számú rendelet értelmében az állami, szövetkezeti szerveket, társadalmi szervezeteket, valamint az egyéb jogi személyeket a kisiparosok és magánkereskedők részére teljesített kifizetéseikkel kapcsolatban az alábbi adó (adóelőleg) levonási és befizetési kötelezettség terheli: I. 1. Kisiparos által — a levonásos jövedelemadó alá eső fuvarost kivéve — teljesített bármilyen áruszállítás vagy szolgáltatás, valamint a magánkereskedőtől vásárolt 69—6 ITJ számú kefe, ecset, meszelő, seprő termékek ellenértékéből — a bruttó kifizetés alapulvételével — 5% általános jövedelemadó előleget kell levonni, és az illetékes adóközösséghez — a III. alatt megjelölt számlára — átutalni. 2. Kisiparos által teljesített bármilyen forgalmiadóköteles áruszállítás vagy szolgáltatás ellenértékéből — a bruttó kifizetés alapulvételével — a kisiparos által a számlában kötelezően feltüntetett százalékú (összegű) forgalmi adót is le kell vonni és az adóközösséghez ugyancsak a III. alatt megjelölt számlára átutalni. 3. Mellőzni kell a levonást, ha az általános jövedelemadó előleg és a forgalmi adó együttes Öszszege — a számla végösszegét figyelembe véve—az 50 forintot nem haladja meg. Ugyancsak mellőzni kell az általános jövedelemadó előleg levonását, ha a kisiparos, illetőleg magánkereskedő a számlában nyilatkozik, hogy mentes az általános jövedelemadó fizetése alól. Az adólevonás mellőzése nem zárja ki az általános jövedelemadóról szóló 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet 68. §-a szerinti azt a kötelezettséget, hogy a kisiparos és magánkereskedő részére az év folyamán teljesített — együttesen 200 forin- ' tot meghaladó összegű — kifizetésekről az adózó telephelye (lakóhelye) szerint illetékes adóhatósághoz a következő év január hó 31. napjáig adatot kell szolgáltatni. 4. A levont adókat mindaddig nem kell átutalni, amíg azok együttes összege az 500 forintot nem haladja meg. A tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig azonban mind a befizetést, mind a bejelentést összegre tekintet nélkül teljesíteni kell. 5. Az átutaláskor minden esetben közölni kell a kifizetés jogcímét (áruszállítás, szolgáltatás), valamint a bruttó kifizetés időpontját és összegét is. 6. A kifizető szerv nem köteles a kisiparos által a számlában feltüntetett forgalmi adó jogszerűségét és összegszerűségét felülvizsgálni, de csak olyan számlát egyenlíthet ki, amelyen a kisiparos az őt terhelő forgalmi adó kötelezettségről, illetőleg mentességről nyilatkozott. Az 1972. január 1. napját követően kisiparos részére történt olyan — a 3. pont alá nem eső — kifizetést, amelyből a forgalmi adó a nyilatkozat hiányában vagy egyéb okból nem került levonásra, ezt a tényt — hátrányos jogkövetkezmény nélkül — 1972. február 15-ig be kell jelenteni a kisiparos telephelye szerinti adóközösséghez.