Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 31. szám

31. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 775 — az volt az álláspontja, hogy a dolgozó balesete nem a munkaviszonyból folyó kötelezettségének teljesítése során következett be. Ez az álláspont — az alábbi okokból — téves. A 156. számú polgári kollégiumi állásfoglalás indokolása példálódzó felsorolást tartalmaz. E szerint olyan ténykedések során keletkezett kárért is megállapítható a vállalat felelőssége, amelyek elvégzése általában nem kötelező a dolgozó részére (pl. üzemi étkezésben részvétel, tisztálkodás stb.), de amelyek a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel együtt járó teendők. Nyilvánvaló, hogy a példálódzó felsorolás éppen arra utal, hogy vannak olyan cselekvések, amelyek értelemszerűen velejárói a munkaviszonynak, jóllehet azok elvégzésére a dolgozó nem köteles. Ilyennek minősül pl. az is, ha a dolgozó — munkaviszonyának igazolása céljából — felkeresi az irodaépületet. Erre ugyanis a munkaviszonyából folyóan joga van. Ebből következik, hogy az ilyen tevékenység során keletkezett kárért a munkáltató felelősséggel tartozik, ha nem tudja kimenteni magát. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. ül. 20.309/1971/2. számú határozat.) 22. A vállalati jogtanácsos a vállalat dolgozóját az újítási jogviszonnyal kapcsolatos jogvitában nem képviselheti. A 33/1958. (V. 17.) Korm. számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalati jogtanácsos a vállalat alkalmazottjának jogi képviseletét azokban az ügyekben láthatja el, amelyek az alkalmazottnak az ügykörében (munkakörében) kifejtett tevékenységével kapcsolatosak. A 17/1971. (IV. 28.) Korm. számú rendelet 17. §-a — e rendelet hatályba lépésével egyidejűleg — hatályon kívül helyezte a 33/1958. (V. 17.) Korm. számú rendeletet. A 17/1971. (IV. 28.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése azonban az előbb említett kérdést lényegében hasonlóan rendezi, mert kimondja, hogy az állami költségvetési és gazdálkodó szerveknél, a szövetkezeteknél, azok szövetségeinél, a szövetkezeti vállalatoknál, a társadalmi szervezeteknél, illetőleg társadalmi szervezetek vállalatainál, továbbá a gazdálkodó szervek társulásainál munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló jogtanácsos a szerv dolgozójának (alkalmazottjának, tagjának) perbeli képviseletét is elláthatja a munkaviszonynyal (tagsági viszonnyal) összefüggő ügyekben, feltéve, hogy az ügyben nincs érdekellentét a szerv, illetőleg a dolgozó között és a képviselet ellátásához a szerv vezetője előzetesen hozzájárult. Többször előfordul, hogy a jogtanácsos a munkáltatójának dolgozóját más vállalat ellen újítói jogának elismerésével kapcsolatos jogvitában az előbb említett jogszabályi rendelkezésre hivatkozással képviseli és a bíróság a képviseleti jogosultságot elismeri. Ilyen esetekben azonban a képviseleti jogosultság nem állapítható meg. Ha valamely szerv dolgozói egy másik szervnél újítási javaslatot terjesztenek elő, majd később a 'másik szervvel szemben újítói jogaikat érvényesítik, az ezzel kapcsolatos jogvita nem olyan jellegű, amely az alkalmazottaknak az ügykörében, munkakörében kifejtett tevékenységével van összefüggésben, tehát az újítási igényt érvényesítő dolgozókat munkáltatójuk jogtanácsosa a hivatkozott rendelkezés alapján meghatalmazottként nem képviselheti. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. III. 20.218/1971/3. számú határozat.) 23. A 4/1961. (XII. 12.) IM. számú rendelet 6. §-a (2) bekezdésének az azonnali beszerzési megbízásra vonatkozó rendelkezése tárgytalannak tekintendő. A gyakorlatban vitás kérdésként merült fel, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a szocialista gazdálkodó szerv felperes kötelezhető-e arra, hogy a marasztalási összeget, a teljesítési határidő elteltétől számított három napon belül, azonnali beszedési megbízással érvényesítse. A helyes álláspont a következő: A pénzforgalomról, a bankhitelről és a bankellenőrzésről szóló 6/1961. (III. 7.) Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 12/1963. (VII. 10.) PM. számú rendelet 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a gazdálkodó szerveknek egymással szemben fennálló pénzköveteléseire vonatkozó végrehajtható bírósági határozatok végrehajtása azonnali beszedési megbízás útján történik. Nyilvánvaló, hogy ez az idézett jogszabályi rendelkezés az alapja az állam, valamint az állami, szövetkezeti és társadalmi szervezetek egymás közötti pereiben a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásáról szóló 4/1961. (XII. 12.) IM. számú rendelet 6. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Eszerint ugyanis a bíróság a pénz fizetésére kötelező határozatában a jogosultat arra kötelezi, hogy a marasztalási összeget a teljesítési határidő leteltétől számított három napon belül azonnali beszedési megbízással érvényesítse. Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése azonban szükségessé tette a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló jogszabályok felülvizsgálatát és a változott követelményeket kielégítő új jogszabályok megalkotását. Ennek megfelelően az 1968. január 1-én hatályba lépett 37/1967. (X. 12.) Korm. számú ren-