Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 26. szám

26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 671 képességűnek minősített dolgozók védelméről szó­ló, s az 1/1967. (XI. 22.) MÜM—EÜM—PM. szá­mú rendeletben foglaltakkal összhangban levő rendelkezések, az 1/1969. (NIM. É. 8.) NIM— MÜM—OBF. számú utasítással módosított 61/ 1962. (NIM. É. 38.) NIM—MÜM—OBF. számú utasítás alapján, keresetkiegészítés iránti igényt kíván a munkáltatójával szemben érvényesíteni és ezt azzal indokolja, hogy az új munkahelyén elért átlagkeresete a baleseti járadékkal együtt sem éri el az áthelyezése előtti (pl. váj ári) munkakör­ben elérhető átlagkeresetet. Vitás volt, hogy az ilyen természetű igény fog­lalkozási betegségből eredő kártérítési igénynek tekinthető-e és — ehhez képest — a munkaügyi döntőbizottság előtt indított jogvita másodfokú elbírálása — az Mt. V. 106. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján — a járásbíróság hatáskörébe tartozik-e. A helyes álláspont szerint az Mt. V. hivatko­zott rendelkezése alapján a járásbíróság csak azokban a munkaügyi vitákban jár el másodfo­kon, amelyek a dolgozók életének, egészségének, vagy testi épségének a megsértése miatt felme­rült kárral kapcsolatosak. Minthogy az 1/1969. (NIM. É. 8.) NIM—MÜM— OBF. számú utasítással módosított 61/1962. (NIM. É. 38.) NIM—MÜM—OBF. számú utasításon ala­puló keresetkiegészítés iránti igény nem kártérí­tési igény, hanem voltaképpen egy sajátos, társa­dalombiztosítási jellegű szolgáltatás iránti igény, az ilyen követelés kérdésében felmerült vita sem a dolgozó életének, egészségének vagy testi épsé­gének megsértése miatt felmerült kárral kapcso­latos munkaügyi vita. Ezeknek a vitáknak a má­sodfokú elbírálása tehát nem tartozik a járásbíró­ság hatáskörébe. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is el­fogadta. (P. törv. III. 21.016/1970/2. számú hatá­rozat). A 8/1970. (X. 6.) MüM. számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése nem hatásköri, hanem illetékességi szabályt tartalmaz. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti alkalma­zottak munkaügyi vitáinak elbírálásánál kialakult egységes ítélkezési gyakorlat értelmében az Mt. V. 106. §-ában meghatározott esetekben a vezető­ség bizottságának I. fokú határozata ellen — mun­kaügyi döntőbizottsági eljárás nélkül — közvetle­nül a járásbírósághoz lehet fordulni felülvizsgálati kérelemmel. Az egyéb munkaügyi vitákban az il­letékes járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz van helye fellebbezésnek. A termelőszövetkezet magasabb vezető állású alkalmazottjának munkaügyi vitája tekintetében pedig az Mt. V. 122. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezekben a vitákban az alkalma­zott a vezetőség bizottságának határozata ellen közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottság­hoz, illetőleg az Mt. V. 106. §-ában meghatározott esetekben a járásbírósághoz fordulhat. A 8/1970. (X. 6.) MüM. számú rendelet közzé­tételét követően vitás volt, hogy az említett ren­delet 7. §-ának (2) bekezdése, amely — a 9/1967. (X. 8.) MüM. számú rendeletet 6/A. §-al kiegé­szítve — úgy rendelkezik, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazottjának munkaügyi vitájában — a vezetőség bizottságának határozata után — az alkalmazott munkahelye szerinti közös munkaügyi döntőbizottság illetékes, változtat-e a fentiekben ismertetett szabályozáson, illetve a kérdésben kialakult gyakorlaton. A helyes álláspont szerint a 8/1970. (X. 6.) MüM. számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése nem hatásköri, hanem csupán illetékességi ren­delkezés és azt szabályozza, hogy az Mt. V. 106. §-ában meghatározott eseteken kívüli, egyéb munkaügyi vitákban melyik közöc munkaügyi döntőbizottság illetékes eljárni. Ehhez képest viszont a bírói hatáskör kérdésé­ben kialakult gyakorlat változatlanul helytálló. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfo­gadta. (P. törv. I. 20. 825/1970/4. számú határo­zat) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1971. évi 4. száma közli.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom