Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)
1971 / 11. szám
11. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 307 Egyes középfokú központok esetében társadalmi és gazdasági adottságaik, földrajzi helyzetük, valamint nagyságrendjük miatt szükséges, hogy a középfokú funkciókat egymással munkamegosztásban lássák el. Ezért részleges középfokú központok kialakítása is indokolt. d) Az alsófokú központok lássák el vonzáskörzetükre kiterjedően a gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi stb. helyi szervező-irányító, szolgáltató, ellátó funkciókat. A településhálózat ésszerű fejlesztése érdekében szükséges, hogy egyes alsófokú központok — más központokkal munkamegosztásban — a helyi szinten túlmenő szervező és irányító funkciót töltsenek be. Egyes alsófokú központok a helyi szervező-irányító funkciókat viszont csak részben láthatják el. Ezért kiemelt és részleges alsófokú központok kialakítása is indokolt. e) Az egyéb települések szervező-irányító funkciókat nem látnak el, ezekben az alsófokú szolgáltatásról és ellátásról — .a lakosság nagyságrendjéhez mérten és ésszerű szervezeti formában — döntően helyben kell gondoskodni. A különböző központokban a lakosság és a termelés infrastrukturális, valamint egyéb ellátása a szerepköröknek megfelelő színvonalon biztosítandó. III. A településhálózatfejlesztés irányelvei 4. Az ország településhálózatát úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy — annak tagozódása, egységeinek szerepköre, jellege, nagyságrendje megfeleljen a termelőerők területi elhelyezkedésének (a telepítés előfeltételeinek biztosítása, azzal párhuzamos településfejlesztés, valamint a hiányosságok kiküszöbölése), — a hálózat egységeinek területi elhelyezkedése biztosítsa a minél magasabb társadalmi hatékonyságot, — az egyes települések fejlesztése az országos hálózat arányos és összehangolt fejlesztési igényeinek szem előtt tartásával történjék. 5. A korszerű településhálózat kialakítása érdekében a) biztosítani kell a felső-, közép- és alsófokú központoknak a termelőerők elhelyezkedésével összhangban álló kialakítását, b) növelni kell a nagy- és középvárosok súlyát, c) az egyes központok funkcióinak megfelelő létesítmény-rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy azok — az ország lakosságának a mindenkori gazdasági fejlettséggel összhangban álló megfelelő szintű ellátását, továbbá — a gazdasági növekedés megfelelő előfeltételeit biztosítsák, d) az ipar egyes nagy vonzásközpontjaiban fokozatosan kifejlesztendők az ipar fejlesztéséhez és hatékony működéséhez szükséges kutatási, szakoktatási stb. t (számítástechnikai, szervezési, tervezési stb.) intézmények, e) a mezőgazdasági termelést irányító központokban biztosítandó a mezőgazdaság fejlesztéséhez és hatékony működéséhez szükséges kutatási, szakoktatási stb. intézmények, valamint az élelmiszergazdaság helyileg indokolt ipari háttere, f) az idegenforgalmi jellegű központokban biztosítandók a helyi lakosság ellátásán túlmenően az idegenforgalmi és üdülő népesség ellátási igényeinek megfelelő szolgáltató intézmények és létesítmények. 6. Az ország településhálózatának szerkezetét, — a településhálózatfejlesztési, illetve területfejlesztési politika irányelvei összehangolása érdekében — nagy távlatban (ezredforduló körül) az alábbiaknak megfelelően kell feileszteni: a) Az országos központ szerepét beltöltő Budapest lakosságszáma — agglomerációjával együtt — ne haladja meg a 2,6—2,8 millió főt. b) Az ésszerű településhálózat kialakítása, a területi munkamegosztás követelményeinek érvényesítése céljából a felsőfokú központok rendszere a következő: — kiemelt felsőfokú központok: Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr városok. E központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámúk 150—300 000, vonzásterületüké — a központtal együtt — 1,0—1,5 millió fő körül legyen, — felsőfokú központok: Békéscsaba, Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szombathely és Szolnok városok. E központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámuk 80—150 000, vonzásterületüké — a központtal együtt — 400—600 000 fő körül legyen, — részleges felsőfokú központok: Baia, Dunaújváros, Eger, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Salgótarján, Sopron, Szekszárd, Tatabánya, Veszprém és Zalaegerszeg városok. E központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámuk 50—60 000, vonzásterületüké — a központtal együtt — 150—400 000 fő körül legyen. c) Az ország városhálózatának — a jelenleginél arányosabb — kialakítása, továbbá az ellátás színvonalának közelítése érdekében és a területi munkamegosztás követelményeinek megfelelően a középfokú központok rendszere a következő:
