Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 10. szám

274 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 10. szám MUNKAIDŐ ÉS PIHENŐIDŐ A törvényes munkaidő mértéke [Mt. 37. § (1), Mt. V. 43. §, Mt. V. 128. §] 1. A kollektív szerződésben szabályozni kell: — A vállalatra vonatkozó munkaidő mértékét akkor, ha a jogszabály alsó-felső határos kereteket ír elő, pl. az iparban heti 44—48 órát. (Ha jogszabály a munkaidő mértékét eltérést nem engedően állapítja meg, akkor azt csak tájékoztató jelleggel kell felvenni a kollektív szerződésbe.) — Ha a vállalatnál többféle munkaidőt alkalmaznak, azt, hogy a dolgozók egyes csoportjaira milyen mértékű munkaidő vonatkozik (pl. heti 40 órás munkaidő a felsorolt egészségre ártalmas munkakörökben, heti 44 óra az összes egyéb munkakörökben). — Ha ugyanazon munkakörre vonatkozóan a jogszabály többféle munkaidő alkalmazását teszi lehetővé (pl. őrszolgálatos dolgozók). 2. Törvénysértő, ha a kollektív szerződés nem határozza meg a munkaidő mértékét. 3. Nem tartozik a kollektív szerződésre annak kimondása, hogy a vállalat a dolgozók egyes csoportjait, például a nyugdíjasokat, a törvényesnél rövidebb munkaidőre alkalmazza. Ehhez ugyanis a vállalatnak az Mt. V. 17. § (3) bekezdése alapján joga van. Dyen esetben az adott munkakörre megállapított törvényes munkaidő nem változik. A munkaidő keret és a munkaidő beosztása [Mt. 37. § (2) bek., Mt. 38. §, Mt. 39. § (1) bek, Mt. V. 44. §, 10/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 4. §] 1. A kollektív szerződésben szabályozni kell: a) azt, hogy a vállalatnál a munkaidő beosztása milyen (heti, többheti, havi, többhavi vagy éves) keretben történik, továbbá b) a munkaidő kereten belül a munkaidőnek a napokra való beosztását. A munkaidőt általában heti 6 napra kell elosztani, csak külön engedéllyel szabad heti 44 óránál hosszabb munkaidő esetén kéthetenként ötnapos munkahetet alkalmazni. Minden héten ötnapos munkahetet pedig csak heti 44 óránál rövidebb munkaidő esetén szabad — külön engedély nélkül — alkalmazni. [10/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 4. §•] Az építőipari és építőanyagipari, valamint a vízügyi vállalatoknál az eltérésre vonatkozó engedélyt és annak kereteit a 32/1967. (Ép. Ért. 39.) ÉVM számú és a 321967. (V. É. 1968. 2.) OVF számú utasítások tartalmazzák. c) a hét egyes munkanapjaira eső napi munkaidőt. ötnapos vagy kéthetenként ötnapos munkahét esetén a munkaidőt az ötnapos munkahét munkanapjaira egyenlően kell elosztani [2016/1968. (VI. 4.) Korm. számú határozat 4. pontja]. Nem szabad tehát a hét egyes munkanapjaira (pl. hétfőre vagy péntekre) a többi napnál hosszabb vagy rövidebb munkaidőt alkalmazni. (Kivéve azokat a részlegeket, munkaköröket, ahol egyenlőtlen munkaidőbeosztás érvényesül.) d) a munkaidő kezdetét és végét. Több műszak esetén minden műszak kezdő és befejező időpontját is meg kell határozni. 2. Ha a vállalatnál a dolgozók egyes csoportjaira eltérő munkaidőkeret, munkahét, napi munka-* idő, illetőleg műszakkezdés vonatkozik, a kollektív szerződésnek azt is tartalmaznia kell, hogy az egyes rendelkezések a dolgozók mely csoportjára vonatkoznak. A munkaidőbeosztást olyan részletességgel kell szabályozni, amilyen mértékben lehet. Így pl. ha a vállalat nagyobb egységeire egységes munkaidőbeosztás vonatkozik, akkor azt teljességgel le kell írni a kollektív szerződésben. Ha a vállalatnál a kollektív szerződés hatályba lépése után térnek át rövidebb munkaidőre, a munkaidőbeosztást akkor is a kollektív szerződés hatálybalépésekor érvényben levő munkaidő alapján kell szabályozni. A csökkentett munkaidőre történő áttérés időpontjára kell a munkaidőbeosztást megfelelően módosítani. 3. A kollektív szerződésben meg lehet határozni: a) A munkaidőbeosztás közlésének határidejét, ha a kéthetes közlési határidőtől el akarnak térni. [Mt. V. 44. § (1) bek.] Eltérés esetén is a dolgozó következő heti munkaidőbeosztását lehetőleg három nappal előbb, de legkésőbb az előző hét utolsó munkanapján közölni kell. b) Olyan munkaköröket, amelyekben a munkaidőbeosztást előre nem lehet meghatározni, mert az a feladathoz igazodik (üzletszerzők, újságírók stb.). c) A jogszabályban meghatározottakon túlmenő munkaidőbeosztási korlátozásokat (pl. háromgyermekes anyákat csak délelőtti műszakba szabad beosztani; nem osztható be éjszakai műszakba a 40%-nál magasabb mértékben csökkent munkaképességű dolgozó stb.). Tehát mód van arra, hogy — a vállalat lehetőségeitől függően — a dolgozó anyáknak kedvező műszakbeosztást biztosítsanak. E korlátozásoknál ügyelni kell arra, hogy a vállalat működését ne gátolják. d) Az egyenlőtlen munkaidőbeosztás szabályait: Az egyenlőtlen munkaidőbeosztás célja, hogy olyan esetekben, amikor — akár rendszeresen, akár pedig csak az év vagy hónap egyes időszakaiban — a munkafeladatok nem egyenletesen