Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 6. szám

88 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 6. szám a) elemi csapás vagy más ok következtében elpusztult lakásban lakott személyek, b) az építésügyi hatóságnak a lakás kiürítését elrendelő határozata folytán kiköltözésre kötelezett személyek, c) a tanácsi bérlakás engedélyezett lebontása folytán kiköltözésre kötelezett személyek, d) a bíróság határozata alapján kiköltözésre kötelezett személyek, továbbá e) az egyéb jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezése, ha ez a R., illetőleg e rendelet alapján a lakásügyi hatóság feladata. Vhr. 26. §. Ha az igénylő a lakásigénylésben — a 22. § (2) bekezdésében nem említett esetekben — meg-^ határozott lakás kiutalását kéri, a lakásügyi hatóság köteles megvizsgálni, hogy a lakás üres és kiutalható-e. Ha a lakás kiutalható, azt — az igénylőre tekintet nélkül — a lakáskiutalási névjegyzékbe felvett igénylők lakásigényének kielégítésére ykell felhasználni. A lakásigénylések társadalmi elbírálása; a lakáskiutalási névjegyzék R. 12. §. (1) Városban (fővárosban, megyei városban) a lakásügyi hatóság a lakáscímet fel nem tüntető lakásigényléseket az erre a célra alakított társadalmi bizottság közreműködésével évenként öszszeállított lakáskiutalási névjegyzék alapján elégíti ki. (2) A lakásigénylések társadalmi elbírálásának módját, továbbá ezzel kapcsolatban a társadalmi bizottság összetételét és működésének szabályait — jogszabályban megállapított irányelveknek megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembevételével — a városi (fővárosi, megyei városi) tanács állapítja meg. (3) A megyei tanács a) elrendelheti a lakásigénylések társadalmi elbírálását községekben is, ha az elosztásra kerülő tanácsi bérlakások jelentős száma ezt indokolttá teszi, illetőleg b) felmentést adhat a lakásigénylések társadalmi elbírálásának kötelezettsége alól az olyan — nem megyeszékhely — városok esetében, ahol az elosztásra kerülő tanácsi bérlakások csekély száma e módszer alkalmazását szükségtelenné teszi. Vhr. 27. §. A lakásigénylések társadalmi elbírálásának módját a következő irányelveknek megfelelően indokolt megállapítani: a) az első fokú lakásügyi hatóság — az évenként várhatóan kiutalásra kerülő új és megüresedő régi tanácsi bérlakások számának figyelembevételével — a legjobban rászorult igénylőket tekintetbe véve készítse el a lakáskiutalási névjegyzéket. Ebbe — a társadalmi bizottság közreműködésével — a legjobban rászorult igénylők közül annyit kell felvenni, ahánynak a lakásigénye a tervidőszakban előreláthatóan kielégíthető lesz. b) A lakáskiutalási névjegyzék tervezetét az első fokú lakásügyi hatóságnál — a lakosság számára hozzáférhető helyen, legalább harminc napra — közszemlére kell tenni és biztosítani kell azt, hogy arra a lakosság meghatározott időn belül észrevételt tehessen. c) A kifüggesztés határidejének eltelte után az első fokú lakásügyi hatóság a benyújtott észrevételeket — a társadalmi bizottság közreműködésével — vizsgálja meg, majd a megállapításaitól függően esetleg módosított tervezetet jóváhagyás végett terjessze a városi (fővárosi kerületi, megyei, városi), illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága elé. d) A tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott lakáskiutalási névjegyzéket az első fokú lakásügyi hatóságnál — a lakosság számára hozzáférhető helyen, állandó jelleggel — ki kell függeszteni. A névjegyzéken a megtörtént kiutalásokat folyamatosan fel kell tüntetni. e) A lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátott lakáskeretet — rendkívüli esetek (pl. elemi csapás, életveszélyes lakásból történő kiköltöztetés) kivételével — csak a lakáskiutalási névjegyzékbe felvett igénylők lakásigényének kielégítésére szabad felhasználni. f) Ha a következő évre vonatkozó új lakáskiutalási névjegyzék elkészítésekor az előző évi névjegyzékbe felvett igénylők mindegyikének lakásigénye még nem volt kielégíthető, ezeket az új névjegyzékben — annak elején — elkülönítve kell feltüntetni. Amíg ezek az igénylők nem jutottak lakáshoz, a névjegyzékbe felvett következő igénylők részére lakás nem utalható ki. A lakásigények kielégítése R. 13. §. (1) A lakásigények kielégítése során elsőbbségben indokolt részesíteni a) azokat, akiknek a lakásában — a megfelelő elkülönítés lehetőségének hiányában — több személy van kitéve a tartós betegség veszélyének, b) a sokgyermekes lakásigénylőket, c) a zsúfoltabb körölmények között lakókat, d) a rosszabb műszaki állapotú lakásban lakókat. (2) Azonos körülmények fennállása esetén a munkában kiváló dolgozókat előnyben kell részesíteni. R. 14. §. (1) A tanácsi bérlakás bérlője azt is kérheti a lakásügyi hatóságtól, hogy lakásának beköltöz-