Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1209 g) a grafikai, műszaki szakgrafikai tevékenységnél [Vhr. 2. § (1) bek.] a díj 300.000 forintig terjedő részének 40%-át, 300.000 forinton felüli részének 35%-át; h) az előadóművészi és operatőri tevékenységnél a díj 30%-át; i) a tervezői, kéziratkezelői, leírói, korrektori, kottagrafikusi tevékenységnél a díj 20%-át; j) az a)—i) pontban fel nem sorolt szellemi (lektori, szerkesztői, nyersfordítói, szakértői, oktatói stb.) tevékenységnél a kifizetett díj 10%-át. (3) Az öröklött és átruházott jogok [Vhr. 3. § g) pont], az újítás, a szabadalom és találmány alapján [Vhr. 3. § e) pont] kifizetett, valamint a külföldi állampolgárt szellemi tevékenységéért megillető díjnak, továbbá a másodállás és mellékfoglalkozás [Vhr. 3. § c) pont] munkabérének a bruttó összege képezi az adóalapot, újításnál figyelemmel a Vhr. 12. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is. (4) Ugyanazon személy részére a kifizető szerv által az adóév folyamán, illetőleg másodállás és mellékfoglalkozás esetében egy naptári hónapban előzőleg már 'kifizetett díjakat is figyelembe kell venni és a kifizetett díjak együttes összege alapján kell az adóalapot megállapítani. (5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezést a szerzői jogvédelem alá eső és több évi munka eredményeként jelentkező alkotásokért kifizetett díjak — az alkotás újabb felhasználásáért járó ellenérték kivételével —, a szerzői különdíj és jogdíjkiegészítés 50%-át kitevő díjak (előlegek), a külföldről származó jövedelmek, valamint a másodállás és mellékfoglalkozás, továbbá egy-egy újítás, szabadalom, találmány [Vhr. 3. § e) pont] jövedelme esetében olyképpen kell alkalmazni, hogy ezeket a kifizetéseket az egyéb jövedelmektől elkülönítetten kell adóztatni. (6) A külföldről származó szerzői díjak adóztatásánál — figyelemmel a kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezményekre — az adó alapját a szerzői díj bruttó (a külföldön már levont adóval növelt) összegéből kiindulva kell megállapítani. Ennek alapján kiszámított adóba a külföldön már levont adót be kell tudni és csak a különbözetet kell megkövetelni. Vhr. 19. §. (1) Az adó levonására kötelezett szerv az adózó részére teljesített kifizetésekről adózónként külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: aj az adózó nevét; b) az adózó lakóhelyét; c) az adóévben, illetőleg másodállás és mellékfoglalkozás esetében naptári hónaponként kifizetet bruttó díjak összegét (jogcímenkénti részletezéssel); d) annak megjelölését, hogy a kifizetett díjjal kapcsolatos alkotás (tevékenység) — adózás vonatkozásában — társadalmilag értékes alkotásnak (tevékenységnek) minősül-e (Vhr. 20. §): ej az adóévben kifizetett díjak összevont összegét és az adóalapot; f) a kiszámított és levont adó összegét. (2) Az (1) bekezdés szerint vezetett nyilvántartás adatait — figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra — az adózó lakóhelye szerint illetékes községi, nagyközségi szakigazgatási szervhez, illetőleg a városi — fővárosi kerületi — tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez, megyei városban a kerületi hivatalhoz (a továbbiakban: adóhatóság) — adózónként külön kiállított adatlappal — a következő év január 31. napjáig közölni kell. (3) A (2) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatást nem kell teljesíteni: a) a napilapokban, hetilapokban és folyóiratokban, a Rádióban és Televízióban közölt írói publicisztika (novella, interjú) ellenértékéről; b) a több évi munka [119/1967. (PK. 16.) PM— MM számú együttep utasítás] eredményeként jelentkező alkotásokért teljesített, továbbá a szerzői különdíj és a jogdíjkiegészítés 50°/0-át kitevő kifizetésekről; c) a másodállás és mellékfoglalkozás jövedelméről; d) az újítás, szabadalom és találmány (Vhr. 3. § e) pont) díjáról; e) az alkalmi oktatói (vizsgáztatói) tevékenység ellenértékéről; f) a külföldről származó jövedelmekről; g) az a)—f) pont alá nem eső egyéb adóköteles jövedelmekről, ha azoknak évi bruttó összege a 200 forintot nem haladja meg. (4) Az adózó lakóhelye szerint illetékes adóhatóság a beérkezett, vagy az általa beszerzett adatok alapján — ide nem értve a (3) bekezdés a)—f) pontjában felsorolt kifizetéseket — megállapítja az adózó különböző helyen adóztatott bruttó jövedelmének együttes összegét, az adólapot és utána az R. 6. §-a (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott adókulcsok szerint járó adót. Ha az így kiszámított adó nagyobb, mint a kifizető szervek által már levont adó, a különbözetet követelésbe veszi. Az adókülönbözetet 6 hónap alatt lehet egyenlő részletekben megfizetni. (5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni akkor, ha az adózó különböző helyekről származó bruttó bevételének együttes összege az évi 80 000 forintot nem haladja meg.