Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 47. szám

1020 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 47. szám A Minisztertanács Tanácsi Hivatala közleménye A Minisztertanács Tanácsi Hivatala 60—5/1971. (T K 47.) MT TH számú közleménye az 1965. évi 15. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseinek értelmezéséről A kisajátított ingatlan bérlőjének (használójának) kártalanításáról — ha a kisajátítást elrendelő határozatban nem történt meg — kiegészítő határozatban kell rendelkezni; a kártalanítás megállapításának elmulasztása nem szolgálhat közületi elhelyezési eljárás megindításának alapjául. A kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. tvr. (továbbiakban: Tvr.) 12. § (1) bekezdése értelmében pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozó más személyt megillető jogok — a telki szolgalmi jogok, a bányaszolgalom, a villamosmű üzembetartásával kapcsolatos használati jog és a vezetékjog kivételével — megszűnnek. A Tvr. végrehajtásáról szóló 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (továbbiakban: R) 38. §-a értelmében a jogok megszűnéséről a kisajátítási határozatban kell rendelkezni. A Tvr. 19. §-ának (3) bekezdése szerint üzlethelyiség, iroda, raktár és más hasonló célra használt ingatlan kisajátítása esetében az említett helyiségek használója részére megfelelő cserehelyiséget kell adni. A cserehelyiség kiutalása a 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelet 10. §-ával módosított R. 73. §-a értelmében a kisajátítási eljárást lefolytató szerv hatáskörébe tartozik. Gyakran előfordul (főként Budapesten a lakásépítkezések érdekében történő kisajátítások során), hogy a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiség, iroda, raktár és más hasonló helyiség (pl. műhely) bérlője (használója) élve a Tvr. 19. §-ának (3) bekezdésében biztosított jogával, pénzbeli kártalanítást nem fogad el és részére a kisajátítási eljárásban nem tudnak más, megfelelő cserehelyiséget biztosítani. Ennek az a következménye, hogy a kisajátítási határozatban — ellentétben a R. 38. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal — nem lehet rendelkezni a bérleti jogviszony megszűnéséről. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben megszűntnek lehet-e tekinteni a bérlő bérleti jogviszonyát, és ha nem, azt hogyan, milyen határozattal lehet megszüntetni. A kérdés elbírálásánál azt kell figyelembevenni, hogy a Tvr. 19. §-ának (3) bekezdése értelmében megfelelő cserehelyiséget kell adni a kisajátított ingatlan bérlője részére. Ebből következik, hogy a kisajátított ingatlan tulajdonosának adott, a használati jog értékével (40%) csökkentett kártalanítás nem tekinthető olyan „pénzbeli kártalanításnak", melynek következtében a Tvr. 12. §-ának (1) bekezdése alapján a bérlő bérleti joga megszűnik. Ha tehát a bérlő igényt tart cserehelyiségre, úgy mindaddig, amíg részére cserehelyiséget nem biztosítanak, a kisajátított ingatlanon levő helyiségre a bérleti jogviszonya fennáll. Tekintve, hogy a R. 82. §-ának (2) bekezdése értelmében épület birtokbaadását csak akkor lehet elrendelni, ha a cserehelyiségre igényttartó használót megfelelően elhelyezték és mert a R. 86. §-a értelmében a kisajátított ingatlan birtokbaadása a közületi elhelyezési eljárást pótolja, ezért a fennálló bérleti jogviszonyt a kisajátítási eljárást lefolytató igazgatási osztálynak kiegészítő határozatban kell megszüntetni és e határozatban kell a cserehelyisiéget a bérlő részére kiutalni. Ezt követően kerülhet csak sor a kisajátított ingatlan birtokbaadására. 1 A fentiekre való tekintettel helytelen az a gyakorlat, mely szerint a kisajátított ingtlar ban levő üzlethelyiség, iroda, raktár és más hasonló helyiség igénybevétele és a bérlő kártalanítása tekintetében az elhelyező hatóság folytat le új eljárást. (Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal közösen kialakított állásfoglalás.) A Minisztertanács Tanácsi Hivatala Titkársága Vegyes rendelkezések ÁLLÁSFOGLALÁS Polgári jogi felügyelet 37. a) A késedelmi kamat mértéke, ha a bíróság a kárt okozó alkalmazottat a Ptk. 348. §- ának (1) bekezdése alapján a munkáltatóval egyetemlegesen kötelezi szocialista szervezetet ért kár megtérítésére. b) A munkáltató igénye — az a) alatt említett kamat vonatkozásában — a szándékos bűncselekménnyel kárt okozó munkavállalóval szemben. a) A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint, ha alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint pedig pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve évi 5% kamatot köteles fizetni. A 60/1970. (XII. 31.) PM. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában a pénztartozások késedelmes fizetése esetében a késedelmi kamat mértéke — meghatározott kivételektől eltekintve — évi 15%.