Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 23. szám

23. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 437 termelőszövetkezeti családok nőtagjainak a ház­tájiban végzett szorgalmas munkájára a jövőben is számítunk és kérjük őket, hogy lehetőségeik­hites mérten továbbra is segítsék a háztáji gazda­ságok termelésének a fejlesztését. A családtagok mellett, illetve velük együtt részt vesz a háztáji gazdaságok munkájában a mintegy 340.000 nyug­díjas és járadékos termelőszövetkezeti tag jelen­tős része is. A nyugdíjas, járadékos termelőszö­vetkezeti tagok — megfelelő ösztönzés és eszköz­ellátás esetén — szívesen vállalják a háztáji mun­kát. Nemcsak az idős tagokra, nyugdíjasokra kell azonban számolni, hanem a fiatalokra is, akiknél megfelelő ösztönzés mellett a háztáji gazdaság­ból eredő jövedelem is az életinduláshoz ad anyagi alapot. III. Az akadályok, nehézségek elhárítására, a ház­táji termelés fokozására, az érdekek összhangjá­nak megteremtésére és közös összefogásra van szükség. A háztáji gazdaság fejlesztése a következők miatt indokolt: 1. A háztájiban való munkavégzés segít az idő­szakosan, esetleg tartósan meglevő foglalkoztatási gondok megoldásában és olyan munkaerőt von be a termelésbe, amely csak itt foglalkoztatható. 2. A háztáji gazdaságban olyan mellékterméke­ket, hulladékokat is lehet hasznosítani, amelyek különben veszendőbe mennének (kukoricaszár, egyes rétek, utak és árokpartok hasznosítása stb.). 3. A tagok tulajdonában levő épületek némi beruházással, átalakítással alkalmassá tehetők a szarvasmarha, sertés, vagy baromfitartásra. Ezek­nek az épületeknek és felszereléseknek egy része az utóbbi időben kihasználatlanul áll. 4. A háztáji gazdaságnak a falu lakossága és a szövetkezeti tagok önellátásában betöltött szerepe jelenleg és távlatokban is nélkülözhetetlen. A he­lyi igények kielégítéséhez alkalmazkodó termelés a bonyolult és drága áruterítési és kereskedelem­hálózat-fejlesztési gondokon is enyhít. 5. A háztáji gazdaság egyes termékekből nagy mennyiségű árut ad a népgazdaságnak, különösen a termelés olyan ágaiból, amelyekkel a közös gazdaságok még intenzíven nem foglalkoznak. 6. A háztáji gazdaságok sok esetben hagyomá­nyok alapján termelnek. Kialakultak területen­ként azok a termelési ágak, amelyek a falusi, ta­nyai élet megszokott és természetes tartozékai, így pl. a libatartás, virágtermelés, méhészkedés, szőlőtermelés, vagy marhahizlalás és nevelés. 7. A háztáji gazdaság, ezenkívül hagyományos igényeket is kielégít, amelyek háziszükségleteket szolgálnak (sertés, baromfi). A termelőszövetkezeti családok jövedelmét je­lentősen növelik a háztáji gazdaságok termelésé­ből származó bevételek. Bár az arány fokozatosan nő, a közösben végzett munka javára, ennek elle­nére a tagság jövedelemhányadának továbbra is jelentős részét teszi ki. IV. A közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatának számos lehetősége van. A termelőszövetkezetek vezetőinek — a párt- és kormányhatározatoknak, valamint a végrehajtásukra kiadott rendelkezé­seknek megfelelően — differenciáltan kell kiala­kítani a háztáji gazdaságokkal való együttműkö­dést. Ezúton is hangsúlyozzuk, hogy a közös és háztáji gazdaság szerves egységének helyes és korszerű értelmezése, szerint, a háztáji gazdaság és a termelőszövetkezet szerves kapcsolatban áll egymással. Ennek megfelelően több termelőszö­vetkezetben a háztáji gazdaságot a termelőszövet­kezet egyik üzemágaként kezelik. Ezt a gyakorla­tot helyeseljük és fokozatosan minden termelőszö­vetkezetben megvalósíthatónak, illetőleg megvaló­sítását szükségesnek tartjuk. A termelőszövetke­zet háztáji üzemágának kialakításával azt kell el­érni, hogy a termelőszövetkezet szervezettebbé te­gye mindenekelőtt a nagyállatok (szarvasmarha, sertés) háztáji tenyésztését és tartását, ehhez, va­lamint más termelési tevékenységéhez sokoldalú segítséget nyújtson a termelőszövetkezeti tagnak. A háztáji gazdaság termelésével való törődés a termelőszövetkezet vezetőitől tehát ugyanolyan gondosságot igényel, mint a termelőszövetkezet bármely más üzemága. Mindezek alapján javasoljuk: 1. A termelőszövetkezet testületi szervei, min­denekelőtt a közgyűlés és a vezetőség, tűzze napi­rendre és vizsgálja meg a háztáji gazdálkodás helyzetét, a fejlesztés lehetőségeit. E közgyűlésen célszerű meghatározni a termelőszövetkezet ve­zető szerveinek és szakembereinek, valamint a háztáji bizottságoknak a feladatát, továbbá azo­kat a tennivalókat, amelyekkel elő kívánják segí­teni a közös és háztáji gazdaság együttműködését, illetve a háztáji gazdaság árutermelő tevékenysé­gének a fejlesztését. 2. A termelőszövetkezet terveiben — a termelő­szövetkezeti tagok döntése, igénye és a velük tör­tént megállapodás alapján — meg kell tervezni a háztáji állatállomány takarmányszükségletét s a háztájiban előállított nagyobb állatok és fontosabb termékek közös útján való értékesítését. Célszerű lenne, ha a közös állatállomány változásának meg­tervezésével együtt a háztáji nagyállatállomány változását, valamint a háztáji állatállomány ré­szére a közös útján beszerzésre kerülő anyagokat is megterveznék. Ezeket értelemszerűen a ter­melőszövetkezet számvitelében is célszerű szere­peltetni, íi 3. Ahol háztáji bizottság nem működik, szor­galmazni kell annak létrehozását, feladatának, jo­gainak, működési rendjének pontos meghatározá­sát. El kell érni, hogy a háztáji bizottságok első­sorban a közös és a háztáji gazdaságok kapcsola­tának, a háztáji gazdaságok termelésének a fej­lesztésével foglalkozzanak. ' \ 4. A közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatá­nak formáját úgy célszerű kialakítani, hogy az több évre előremutató legyen. Ennek megfelelően megállapodásban célszerű rögzíteni a kapcsolatot, a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket. A közös

Next

/
Oldalképek
Tartalom