Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 20. szám

'432 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 20. szám nőségét és alkalmasságát, az alkalmazott csomagolás módját, valamint az előírt jelzések (pl. fogyaszthatósági idő) feltüntetését és a feltüntetett jelzés helyességét; d) az a)—c) alatt említett vizsgálatok során megállapított értékcsökkenés mértékét; e) a növényi és állati eredetű élelmiszerek minőségének és árának összefüggését; f) a növényi és állati eredetű élelmiszerek szállításának és tárolásának körülményeit; g) a növényi és állati eredetű élelmiszerek előállítására felhasznált víz alkalmasságát. 3. §. Áz intézetek vizsgálják az előállítás helyén és a forgalom során a dohányipari termékek minőségát (anyagösszetétel, szennyezettség, csomagolás, az alkalmazott jelölés stb. szempontjából). 4. §. A füszerpaprika-féltermék és a fűszerpaprikaőrlemények minősítésének feladatát — a külön jogszabályban foglalt rendelkezések szerint — az intézetek látják el. 5. §. Üi élelmiszerekre [50/1958. (IX. 6.) Korm. számú rendelet 8. §] vonatkozó vizsgálat esetében az intézet köteles az új élelmiszer mintavételére, a vizsgálat módszerére vonatkozó javaslatát kidolgozni és jóváhagyásra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz felterjeszteni. (R 5. §-ához) 6. §• (1) Az intézetek kötelesek az általuk vett vagy a hozzájuk bárki által beküldött és a feladatkörükbe tartozó mintát megvizsgálni. (2) Az intézetek dolgozói a vizsgálathoz szükséges mennyiségben a mintát a szabványok és egyéb mintavételi előírások szerint kötelesek venni. A mintavétel során jegyzőkönyvet kell felvenni. (3) Mintavétel esetén — ha arra az intézet igényt tart — az előállító köteles a termék összetételére vonatkozó leírást, a gyártástechnológiai leírást, valamint az ellenőrzés szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi okiratot felmutatni, illetőleg — szükség esetén — az intézethez beküldeni. 7. §• (1) A mintavétel során az intézet kiküldött dolgozója köteles a mintát adót figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára — a (3) bekezdésben foglalt kivétellel — igényt tarthat. Ha a mintát adó az ellenmintára igényt tart, az intézet kiküldött dolgozója köteles — az esetleges többletköltségek' megtérítése mellett — megfelelő ellenmintát venni, azt a mintára vonatkozó előírások szerint lezárni, pecsétjével ellátni és a mintát adónak átadni. (2) Ha a mintát adó az ellenmintára nem tart igényt, ezt a körülményt jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. (3) Nem lehet ellenmintára igényt tartani a helyszínen jegyzőkönyvileg — a vizsgált szervvel, illetőleg kisiparossal, kiskereskedővel egyetértésben — megállapított hiányosság esetén, valamint ha az ellenminta vételére nincs lehetőség. Az ellenminta mellőzését és annak indokolását a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. 8. §. (1) A mintákat a mellékletben feltüntetett időn belül kell vizsgálat alá venni. (2) A mintának a vizsgálat után megmaradó része felhasználására az intézet ügyrendjében foglaltak az irányadók. Az ügyrend nem rendelkezhet úgy, hogy a maradékot a mintát adó részére vissza kell adni. 9. §. (1) A vett vagy beérkező mintákat az intézet nyilvántartásába köteles venni, ahol a minta beérkezésének vagy vételének pontos időpontját (nap és óra) fel kell tüntetni. (2) A vizsgálat eredményéről megfelelő nyilvántartást kell vezetni és annak alapján — a (3) bekezdésben foglalt kivétellel — hiba megállapítása esetén a szakvéleményt ki kell adni a) a mintát adónak, b) a vizsgált szerv székhelye (kisiparos, kiskereskedő lakhelye) szerint illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervének (a továbbiakban: megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerv) és kereskedelmi szakigazgatási szervének (a továbbiakban: kereskedelmi szakigazgatási szerv), c) valamennyi intézkedésre jogosult szervnek; d) kérelem alapján egyéb érdekeltnek. (3) Ha a vizsgálatot megbízás alapján végezték, a szakvéleményen fel kell tüntetni, hogy azt melyik szerv (kisiparos, kiskereskedő stb.) kérte és az előírásoknak megfelelően vett ellenminta vagy más minta alapján végezték el. A szakvéleményt