Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 51. szám

51. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 909 (2) A megszakítatlan munkaviszonyhoz fűzött jogok és kötelezettségek szempontjából a dolgozó egymást közvetlenül követő határozott időre szóló munkaviszonyai úgy minősülnek, mintha a munkaviszony határozatlan időre létesült volna. (3) Ha a határozott időre alkalmazott dolgozó a határozott idő elteltével másutt kíván munkaviszonyt létesíteni, kérelmére — ha ehhez az új munkáltató is hozzájárul — az előző munkáltató köteles a dolgozót az új munkahelyre áthelyezni. (4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést kell alkalmazni a határozatlan időre szóló munkaviszonynak első ízben határozott időre történő átalakítása esetén is, ha a dolgozó az 1969. évi 34. számú törvényerejű rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint másutt kíván munkaviszonyt létesíteni. 3- §• Ha a dolgozó a határozott idejű szerződése lejártát közvetlenül megelőző 90 napon belül a) sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot teljesít, b) üzemi baleset következtében táppénzes állományban van, c) 30 napot meghaladó időtartamban keresőképtelen beteg, illetőleg beteg gyermekének ápolására táppénzes állományban van, d) iskolára, tanfolyamra vagy ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldés miatt munkahelyétől távol van, e) terhes, illetve a szülést követő hatodik hónapot meg nem haladó időszakban szoptató nő, f) az Mt. V. 57. §-ának (2) bekezdése alapján fizetésnélküli szabadságon van, illetve gyermekgondozási segélyben részesül határozott idejű szerződése az akadályoztatás megszűnését követő 90 nappal meghosszabbodik, kivéve ha az intézet és a dolgozó ettől eltérően megállapodnak. 4. §• A vezetői megbízás megszűnése a dolgozónak az intézettel fennálló munkaviszonyát nem érinti. 5. §• ' (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. (2) Az 1969. évi 34. számú törvényerejű rendelet és e rendelet alkalmazásával felmerült vitákra a munkaügyi viták elintézésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Veres József s. k., munkaügyi miniszter Az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter 38/1969. (Eü. K. 21.) Eü M—PM számú együttes utasítása a községekben lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult szeméiyek keze'őorvosí ellátásának biztosításáról A községekben lakó díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult személyek kezelőorvosi ellátásának az állami egészségügyi szolgálat keretében, a körzeti orvosi hálózat útján történő biztosítása érdekében — az OrvosEgészségügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben — a következőket rendeljük. 1. §. (1) A járási tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének vezetője (a továbbiakban: járási főorvos) köteles a közságben működő azt a körzeti orvost, akinek magángyakorlat folytatására jogosító engedélye nincs, határozattal a körzetében lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult személyek kezeleorvosi ellátására kötelezni. Ez a kötelezettság csak akkor áll fenn, ha az említett személyek orvosi ellátása különben a községben magángyakorlatra jogosult orvos útján nem biztosítható. (2) Az (1) bekezdés alapján hozott határozatot meg kell küldeni az érdekelt körzeti orvosnak, valamint a 3. §-ban foglalt rendelkezésekre utalással az adó kivetésére illetékes pénzügyi szervnek. 2. §. (1) Az l.§ (1) bekezdése alapján a körzeti orvos a körzetében lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult személyeket megbetegedésük esetén — ha járóképesek — a körzeti orvosi rendelőben részesíti gyógykezelésben. (2) A körzeti orvos a körzetében lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult betegek részére a gyógyszert — az orvosi rendtartásról szóló 1959. évi 8. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 8/1959. (XII. 31.) Eü M számú rendelet 74. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően — előrenyomtatott va«y az orvos által maga készített fejléccel ellátott vényűrlapon rendeli. A vényűrlap fejlécében fel kell tüntetni az orvos nevét, az „orvos" szót vagy szakorvosi címet és az orvosi rendelő címét (község, utca, házszám). A vényt a körzeti orvos hivatali bélyegzőjének lenyomatával ellátni nem szabad. (3) A körzeti orvos a körzetében lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult személyek gyógykezeléséért a 8/1959. (XII. 31.) Eü M számú rendelet 79. §-a értelmében annak mellékletében megállapított orvosi díjakat számíthatja fel. 3. §. A körzeti orvos a körzetében lakó és díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult személyek gyógykezeléséből származó jövedelem után általános jövedelemadót köteles fizetni. Az adót a ténylegesen elért jövedelem alapján kell megállapítani. 4. §. A körzeti orvos a 4/1969. (I. 25.) PM számú rendelet 62. §-ában megállapított pénztárkönyvvezetési kötelezettsége nem érinti a 8/1959. (XII. 31.) Eü M számú rendelet 8. §-ában megállapított kötelezettségét. Ennek megfe-