Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 50. szám

50. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 901 nyét kell kielégíteni. Ez a rendelkezés arra az esetre is vonatkozik, amikor nem az egész Lakrész üresedik meg, csupán a társbérlő jogos lakásigénye nem terjed ki az égisz lakrészre. A gyakorlatban ismételten felmerült az a kérdés, hogy e társbérlő eleserélheti-e a jogos lakásigényét meghaladó lakrészét olyan esetben, amikor arra a másik társbérlő igényt tart, és a fentiek értelmében a kiutalásnál elsőbbség illeti meg? Mivel a lakásbérletről szóló jogszabályok nem szabályozzák eltérő módon a társbérlő lakáscserejogát, ezért a társbérlőre is vonatkozik az a rendelkezés, hogy a lakrész a csereszándék bejelentésétől számított hat hónapig mentes az igénybevétel alól. Ez alatt az idő alatt a lakásigény mértékét meghaladó szobát a másik társbérlőnek sem lehet kiutalni. Néha előfordul, hogy a lakásügyi hatósághoz egyidőben érkezik meg az egyik társbérlő beadványa, amelyben csereszándékát bejelenti, és a másik társbérlő beadványa, melyben a jogos lakásigény mértékét meghaladó szoba kiutalását kéri. Ilyen esetben — ha csak korábban már kiutaló határozatot nem hoztak — a lakásügyi hatóság nem tagadhatja meg a bejelentés tudomásulvételét és nem utalhatja ki a lakószobát a másik társbérlőnek. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. II. 20.748/1969/3. számú határozat.) 62. A lakbérpótlék megállapítása szempontjából nem tekinthető lakószobának az a helyiség, amely beköthető ugyan a füstcsatornába, azonban nincs oda bekötve és ezért ténylegesen nem fűthető.'* A lakbérpótlékról szóló 3/1960. (I. 10.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lakás céljára használt helyiségek közül a lakbérpótlék fizetési kötelezettség szempontjából csak az a helyiség tekinthető lakószobának, amely fűthető. E rendelet végrehajtásáról rendelkező 3/1960. (VIII. 28.) É. M.—PM. számú együttes rendelet 3. §-ának (4) bekezdése szerint az a helyiség fűthető, amelynek füstcsatornája vagy más helyiséggel közös fűtőberendezése (falközi kályha stb.), illetőleg központi fűtése van. E jogszabályok alkalmazása során vitássá vált, hogy azt a helyiséget, amelynek a falában van ugyan füstcsatorna, azonban a helyiség oda nincs bekötve, tehát ténylegesen csak átalakítási munkák elvégzése útján tehető fűthetővé, a lakbérpótlék fizetése szempontjából figyelembe kell-e venni. A helyes álláspont a következő: Az ismertetett jogszabályok szerint csak a fűthető lakószobát kell a lakbérpótlék fizetése szempontjából figyelembe venni. Ez a rendelkezés összhangban van azzal a közismert ténnyel, hogy a hazai éghajlati viszonyok között valamely lakószoba csak akkor használható rendeltetésszerűen, ha fűthető. Ennek a biztosítása azonban nem a bérlő, hanem a bérbeadó kötelessége, aki a lakást a bérleti jogviszony létrejöttekor használható állapotban köteles átadni a bérlőnek [R. 19. § (1) bek.]. A bérlőnek jogában van ugyan a lakásban kisebb átalakítási munkát végeztetni, ez azonban nem kötelessége. Az ilyen kisebb átalakítási munkához is szükséges a tulajdonos hozzájárulása, esetleg az építésügyi hatóság engedélye, a költségeket pedig a bérlőnek kell viselnie. Egy kéményrendszerbe további fűtőberendezés bekapcsolásához ezenkívül tűzrendészeti vizsgálat is szükségessé válhat. Mindebből következik, hogy ha valamely helyiségnek a füstcsatornába való bekötéséhez szükséges műszaki feltételek látszatra megvannak, ez még nem biztosítja feltétlenül a helyiség fűthetőségét, mert egyéb feltételek hiányozhatnak. Nem várható el a bérlőtől, hogy a szükséges engedélyek beszerzése után, saját költségén csak azért végeztessen átalakítási munkát, hogy annak alapján lakbérpótlék fizetésére legyen kötelezhető. Ha a bérbeadó az egyéb feltételeknél?: megfelelő helyiségbe saját költségén fűtőberendezést szereltet fel, az ekként fűthetővé tett szoba után — a fűthetővé tétel időpontjától kezdve — természetesen lakbérpótlékot kell fizetni. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. II. 20.628/1969/5. számú határozat.) 63. A nyugdíjigénnyel kapcsolatos ötéves megszakítás számítása. Tapasztalható volt, hogy a joggyakorlat a dolgozó szolgálati idejében jelentkező megszakításra vonatkozó rendelkezéseket nem értelmezte egységesen. Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 27. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a szolgálati időben egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt a nyugellátásra jogosultság szempontjából számításba venni nem lehet. E rendelkezés helyes értelmezése a következő: A szolgálati időben a megszakításnál?: az öt évet meg kell haladnia ahhoz, hogy a megszakítást megelőző szolgálati időt a nyugellátásra jogosultság szempontjából n« lehessen számításba venni. Ha tehát a szolgálati időben pontosan öí év megszakítás van, az nem zárja ki a megszakítást megelőző szolgálati idő figyelembevételét. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 20.753/1969/2. számú határozat.) Pfl. 31.322J 1969. szám. (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1969. évi 10. száma közli.)