Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 48. szám

| 866 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 48. szám A bizományi szolgáltatás fejlesztése útján lehetővé kell tenni a lakosság egyes rétegeinél még használati értéket jelentő javaknak az eddiginél fokozottabb értékesítését. Elő kell segíteni, hogy a lakosság által felajánlott cikkek a bizományi kereskedelemmel foglalkozó vállalatok egymás közötti kereskedelmi tevékenysége útján eljussanak az ország azon területeire, ahol ezek iránt kereslet mutatkozik. A bizományi és kölcsönzési szolgáltatást a lakosság igényeinek megfelelően bővíteni, korszerűsíteni kell. Ennek irányelveit és módszereit ki kell dolgozni. Felelős: belkereskedelmi miniszter, Határidő: 1970. június 30. 5. A szövetkezeti és a tanácsi ipar adottságainál és területi elhelyezkedésénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy a javítások-szolgáltatások fejlesztésének bázisát képezze. Az országos szintű irányító szervek, a tanácsok, valamint a kisipari szövetkezetek szövetségeinek feladata, hogy elősegítsék a kisipari szövetkezetek és a tanácsi vállalatok javító-szolgáltató tevékenységének szervezeti korszerűsítését, a rezsiköltségek, az önköltség csökkentését, az árutermelés és a szolgáltatások ésszerű szétválasztását, a különféle szövetkezeti szervezetek, a kisipari szövetkezetek és a tanácsi vállalatok közötti együttműködés különböző formáinak kialakítását, illetve továbbfejlesztését. El kell érni, hegy a szövetkezeti és tanácsi ipar, valamint a minisztériumi vállalatok, megfelelő fejlesztésük útján befolyásolják az e tevékenységben jelentős súlyt képviselő magánszektor helyzetét és árszínvonalát. Mivel azonban népgazdasagunk fejlettségének és a lakosság igényeinek jelenlegi szintjén a javítások-szolgáltatások kérdése túlnőtt az ún. „helyiipar" keretein, ezért minden gazdasági szektornak részt kell venni az ezirányú szükségletek kielégítésében. Az ipari-, kereskedelmi és áruszállítási vállalatok és szövetkezetek alapítóleveleit, illetve ipar jogosítványait — ahol ezt kérik — a javítási-szolgáltatási tevékenységgel ki kell egészíteni, Felelős: ágazati miniszterek, fővárosi, megyei (megyei jogú városi) tanácsok VB elnökei, Határidő: folyamatos. 6. Az általános fogyasztási szövetkezetek telepítésüknél és a falusi lakosság ellátását szolgáló feladatkörüknél fogva kisebb mértékben eddig is részt vállaltak a falusi lakosság ipari és kereskedelmi javító-szolgáltató igényeinek kielégítésében (forgalmuk 1,5—2%-a). Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknek és szövetségeiknek a növekvő feladatok ellátásában a jövőben fokozottabban részt kell venniük. Ennek érdekében a gazdasági szabályozóknak és preferenciáknak az ipari szervezetekkel azonos mértékben kell e területen is ösztönözniük a javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésére, más szövetkezeti szervezetekkel (kisipari termelőszövetkezet, mezőgazdasági termelőszövetkezet) e célra történő társulásokra, közös begyűjtő hálózat kiépítésére, új szolgáltatási formák és módszerek bevezetésére. Különös felelőssége van a fogyasztási szövetkezeteknek a mezőgazdasággal összefüggő ipari szolgáltatások fejlesztése tekintetében (darálás, növényvédelem, szeszfőzés, szappanfőzés, stb.). Az általános fogyasztási szövetkezetek fejlesszék lakossági ipari és kereskedelmi szolgáltató tevékenységüket. Fokozzák együttműködésüket az ipari szervezetekkel. A szükséges intézkedéseket és ajánlásokat, a fejlesztés részletes irányelveit — az O T elnökével egyetértésben — ki kell adni. Felelős: belkereskedelmi miniszter, könnyűipari miniszter, érintett országos szövetkezeti szövetségek elnökei. Határidő: 1970. június 30. 7. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek évi kb* 9 milliárd Ft értékű ipari és építőipari melléktevékenységéből jelenleg mindössze 300 millió Ft értékű ipari és építőipari szolgáltatást és 7—800 millió Ft értékű bérfuvarozást végeznek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari részlegeinek lakossági célra történő szélesebb körű hasznosítását különösen az ún. „hagyományos" (asztalos, lakatos, kovács, stb.) és az építőipari jelleg szakmákban célszerű megszervezni. Ugyancsak szükséges, hogy a termelőszövetke* zetek, gépjavító vállalatok, állami gazdaságok gépjavító műhelyei minőségi színvonalának emelésével és adottságaik (helyiség, munkaerő, szállítóeszköz) jobb kihasználásával részt vegyenek a lakosság gép jármű javítási és egyéb gép javítási igényeinek kielégítésében. A szolgáltatások azon csoportjainál, ahol a me-» zőgazdasági termelőszövetkezetek ipari részié-, gekkel nem rendelkeznek, de munkaerőt, helyisé-i get, szállítóeszközt, stb. biztosítani tudnak, célszerű a kisipari termelőszövetkezetekkel, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel, tanácsi vállalatokkal való együttműködésük kifejlesztése: A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységeként végzett lakossági szolgáltatásaik terén is