Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 26. szám

26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 479 lete. A Tanács saját kezdeményezésére vagy a művelődésügyi miniszter felkérésére véleményt mond és javaslatot terjeszt elő a levéltárügy általános fejlesztési és elvi-módszertani kérdéseiben. Ennek érdekében: a) figyelemmel kíséri a levéltárakkal kapcsolatos társadalmi igényeket; b) vizsgálja a levéltári anyag őrzésének és levéltári feldolgozásának tartalmi és módszertani kérdéseit, a levéltárakban folyó tudományos publikáló és népművelő munkát; c) elősegíti az egységes alapelvek érvényesülését az egyes fenntartók birtokában levő levéltári anyagban végzett minden fajta levéltári munkában. 3. A Tanács elnevezése: Levéltári Tanács, Székhelye: Budapest. 4. A Tanács elnökét, titkárát és tagjait a művelődésügyi miniszter bízza meg, illetve menti fel. A Tanács elnökének, titkárának és tagjainak megbízatása 3 évre szól. 5. A Tanács munkáját az elnök irányítja. A Tanács munkájával kapcsolatos ügyviteli teendőket a Tanács titkára végzi. 6. Meghatározott feladatok megoldására a Tanács ideiglenes bizottságokat alakíthat és a bizottságok munkájában való részvételre olyan szakembereket is felkérhet, akik a Tanácsnak nem tagjai. 7. A Tanács a könyvtárak és múzeumok levéltári anyagát érintő feladatok eredményes megoldását illetően együttműködik az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanáccsal és az Országos Múzeumi Tanáccsal. 8. A Tanács a művelődésügyi miniszter által jóváhagyott ügyrend és munkaterv alapján végzi munkáját. 9. A Tanács működéséhez szükséges költségeket a Művelődésügyi Minisztérium költségvetésében kell előirányozni. 10. Ez az utasítás a közzététel napján (1969. június 2.) lép hatályba. MoZrcár János s. k., művelődésügyi miniszterhelyettes Vegyes rendelkezések A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségének irányelvei a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének továbbfejlesztéséről A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa határozata alapján az Elnökség 1969. február 28-i ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének helyzetét és azzal kapcsolatban az alábbi irányelveket fogadta el. I. 1. A külső és belső ellenőrzés a termelőszövetkezetek megalakulása óta szerves része a gazdálkodásnak, a szövetkezeti mozgalomnak. Az eredményekben való közvetlen és nagyfokú érdekeltség, a veszteségek közös viselése miatt a termelőeszközök gazdaságos kihasználása, a szövetkezeti vagyon védelme elsősorban a szövetkezeti tagok érdeke. A termelőszövetkezeti tagságnak szüksége és lehetősége van az ellenőrzés megszervezésére. A közgyűlésen és más szövetkezeti fórumokon a tagok elmondhatják véleményüket, észrevételüket a működéssel, gazdálkodással kapcsolatban és határozatokat hozhatnak a hibák megszüntetésére. Az anyagi érdekeltség növekedése pedig erőteljesen ösztönzi a tagokat, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben éljenek az alapszabályban biztosított jogaikkal. 2. Az ellenőrzés színvonala, hatékonysága együtt javul a gazdálkodás megszilárdulásával. Ez jelentősen segíti az eredmények növelését. Bíztató, hogy a közgyűlés által választott és annak felelős ellenőrző bizottságok egyre hatékonyabban látják el feladatukat, továbbá, hogy növekedett a tisztségviselők és az üzemi vezetők politikai, szakmai felkészültsége. Nagyobb vezetési, ellenőrzési gyakorlatra tettek szert, s egyre eredményesebben ellenőrzik a közgyűlési határozatok, illetve utasításaik végrehajtását. A termelőszövetkezetek körülményeinek változásához igazodva fejlődött a hatóságok, elsősorban a járási tanácsok, a népi ellenőrző bizottság ellenőrző munkája. Tevékenységükkel segítették a közös nagyüzemi termelés kialakulását és segítik megszilárdulásukat is. Az ellenőrzés gyakorlatában sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek egy része időtálló, jól felhasználható az ellenőrzésnek — a gazdasági mechanizmus reformja következtében előállott helyzethez igazodó — továbbfejlesztéséhez. 3. A termelőszövetkezetekről szóló törvény abból indul ki, hogy a termelőszövetkezet a tagok vagyoni és személyi társulása, önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat. Ennek megfelelően állapítja meg az állami szervek ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait. Növeli a szövetkezeti önkormányzat keretében megoldandó ellenőrzési feladatokat.' A termelőszövetkezetek tagjainak, vezetőinek és a népgazdaságnak egyaránt alapvető érdeke, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat az állami szervek és a termelőszövetkezetek a gyakorlatban helyesen oldják meg. Az ellenőrzés: — az eddigieknél hívja fel jobban a figyelmet a jogszabályoktól, az alapszabálytól, a közgyűlés határozataitól, az ügyrendtől és munkarendtől eltérő jelenségekre; — idejében figyelmeztesse a szövetkezet vezetőit, tagjait a hiányosságokra, segítse azok megszüntetését; — járuljon hozzá a tagok és a szövetkezet, a szövetkezet és a népgazdaság érdekeinek összehangolásához. II. Az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében az Elnökség javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy: 1. A vezetőség vizsgálja felül saját, a tisztségviselők és üzemi vezetők ellenőrző munkáját, az ügyrendet, munkarendet. Tegyen intézkedéseket arra, hogy az ellenőrzés minden szinten szerves része legyen a vezetésnek. Alakítson ki olyan vezetési módszert, ügyviteli rendet, amely a közgyűlés határozatainak, a tisztségviselők és üzemi vezetők intézkedései végrehajtásának, az eszközök hatékony felhasználásának és védelmének vezetői , ellenőrzését biztosítja.