Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 14. szám

14. szám TANÁCSOK a gazdasági események megtörténtét igazoló összes bizonylatok adatait rögzíteni kell. (2) Könyvviteli bizonylat minden a könyvviteli (számviteli) nyilvántartásokban való rögzítés cél­jára kiállított (készített) olyan okmány, feljegyzés, kimutatás, ideértve a gépi berendezés által rögzí­tett adatokat is, amely az (1) bekezdésben meg­határozott gazdasági események megtörténtét, hatásuk értékét, illetve mennyiségi és minőségi adataikat hiteltérdemlően igazolja. (3) A bizonylat jellege szerint lehet: a) elsődleges bizonylat, amelyet a gazdasági ese­mény megtörténtéről, hatásának értékéről, meny­nyiségi, illetve minőségi adatairól első (eredeti) feljegyzésként állítottak ki (készítettek) (pl. pénz­tári be- és kivételezési bizonylat, anyag, áru, be­és ki vételezési jegy, számla, szállítólevél, munka­utalvány, kiíró berendezéssel kapcsolt mérőműszer által szolgáltatott adat stb.); b) másodlagos bizonylat, amelyet akár a feldol­gozás technikai módja miatt, akár megőrzés cél­jára az elsődleges bizonylat alapján készítettek (pl. lyukkártya, lyukszalag, mágnes-tárcsa, mágnes­szalag, mikrofilm, hiteles másolat stb.); c) összesítő bizonylat, amelyet több elsődleges vagy másodlagos bizonylat meghatározott célú összesítése révén készítettek (pl. lyukkártya-tabló, összeadó-szalag, előgyűitő, leltári összesítés, ana­litikus nyilvántartásból készített kivonat vagy könyvelési feladás stb.). (4) A könyvviteli (számviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bi­zonylat, amely az adott gazdasági eseményre vo­natkozóan a rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel az alaki előírásoknak, és amelyet — hiba esetén — előírásszerűen javítottak. 3. §. A bizonylatok kiállítása (1) A bizonylatokon az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók) legyenek. (2) A bizonylatot a gazdasági művelet jellegétől függően a gazdasági intézkedés megtételének, a gazdasági művelet végrehajtásának, vagy a gazda­sági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. (3) Áruszállításról (eladásokról, szolgáltatás­ról) a számlát, ha más jogszabály eltérően nem rendelkezik, olyan időpontban kell kiállítani és a vevőnek megküldeni, hogy az a vevőhöz a teljesí­tés napját követő 3 napon belül megérkezzék. A vevő és szállító a számlák elküldésének (kiállí­KÖZLÖNYE w\ tásának) időpontját illetően ettől eltérően is meg­állapodhatnak, úgy azonban, hogy egyrészt a fe­lek eleget tudjanak tenni a fizetési határidőre vo­natkozó rendelkezéseknek, másrészt a tárgyhónapi teljesítések számlái — vagy megállapodástól füg­gően: az árukísérő bizonylatok — a vevőhöz leg­később a tárgyhónapot követő hó 7. napiáig meg­érkezzenek. (4) Az egy-egy gazdasági műveletről kiállítandó bizonylatok példányszámát az ügyviteli eljárás gazdaságosságának szem előtt tartásával úgy kell meghatározni, hogy a bizonylatból a kibocsátón kívül csak annál a részlegnél (azoknál a részlegek­nél) maradjon példány, ahol arra a gazdálkodó szerv belső információs igényeinek kielégítése, vagy az utólagos ellenőrzés (vagy a megőrzés) cél­jából feltétlenül szükség van. (5) Azokat a nyomtatványokat (bizonylati űrla­pokat), amelyek: — illetéktelen felhasználása esetén a vállalat a címzettel szemben felszólamlási joggal nem élhet (pl. csekkek, utalványok, szállítólevelek stb.); — beszerzése esetén a nyomtatványértéket meghaladó ellenértéket kell fizetni (pl. MÁV fuvar­levelek, tüzelőanyagbeszerzési nyomtatványok, előreváltott villamos- és autóbuszjegyek stb.); — illetéktelen felhasználása a vállalaton belül visszaélésekre adhat alkalmat (pl. pénztári és rak­tári kiadási utalványok, étkezési jegyek, leltár­felvétel jegyek stb.); szigorú számadási kötelezettség alá vont nyom­tatványoknak kell minősíteni. Ezek körét a gazdál­kodó szerv vezetője (igazgató, elnök stb.) hatá­rozza meg. (6) A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásukról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a fel­használó szerven (osztályon, személyen) kívül a felhasznált mennyiség sorszám szerint is kitűnik. A felhasználó a nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) elszámolni köteles. Az ilyen nyomtatványokat mindenkor elismervény ellenében kell átadni, illetve átvenni. 4. §. A bizonylat alaki és tartalmi kellékei (1) A bizonylat általános alaki és tartalmi kel­lékei a következők: a) a bizonylat megnevezése és sorszáma; b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó szerv (és azon belül egység) megjelölése; c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és rendel­kezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása, áru-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom