Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 997 elégítetlen igények, lehetővé teszik számos területen — főként a ruházati és egyéb iparcikkek körében — az átlagot meghaladó értékesítést is. i III. Az árukínálat feltételeinek javítását célzó intézkedések és a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek jövő évi munkájával szemben támasztott követelmények. Az 1969. évi várható tapasztalatok ismételten bizonyítják, hogy a lakosság áruvásárlásainak dinamikus fejlődése mellett az árukínálat csak akkor javulhat, ha a kereskedelmi vállalatok a területenként és időszakonként differenciáltan jelentkező kereslet kielégítésére — az idei tapasztalatokból okulva — felelősségteljesen felkészülnek. A népgazdasági terv áruellátásra vonatkozó számításai szerint lehetővé válik a kínálat további javulása. Ennek azonban fontos feltétele, hogy a vállalatok és a szövetkezetek a jövő évi áruforgalmi célkitűzések megvalósítását egész évben aktív, offenzív üzletpolitikával biztosítsák. A vállalatok, szövetkezetek felkészüléséhez kedvező feltételeket teremtenek azok az intézkedések, amelyek a belföldi és exportpiac érdekeinek összehangolását és a szabályozók egyes elemeinek módosítását célozzák. Az exportengedélyek kiadásánál, kontingensek megállapításánál, államközi egyezmények kötésénél a lakosság ellátásának követelményeit fokozottan figyelembe veszik. A gazdasági szabályozók egyes elemeinek változtatása lehetővé teszi, hogy a vállalatok és szövetkezetek kedvezőbb gazdasági feltételek mellett fokozottabban érdekeltek legyenek a lakosság áruellátásának javításában és megfelelő szintű készletek tartásában, az értékesítés növelésében. A Minisztérium az 1970. évi felkészülés szempontjából fontos gazdasági szabályozók módosításáról már tájékoztatta a tanácsokat és a kereskedelmi vállalatokat, szövetkezeteket. A vállalatok és szövetkezetek 1970. évi tervei csak abban az esetben lehetnek alkalmasak arra, hogy a vállalatok tevékenységét megfelelően orientálják, ha azok számolnak kereskedelempolitikánk aktuális feladataival és kifejezésre juttatják a lakosság áruellátásával, valamint a szövetkezeti tagság szolgálatával összefüggő társadalmi kötelezettségeiket. Ebből kiindulva 1970. évben a várható fejlődés sajátos körülményeinek megfelelően a vállalatok és a szövetkezetek üzletpolitikájával és terveivel, valamint tevékenységükkel kapcsolatos követelményeiket a következőkben foglaljuk össze: 1. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek üzletpolitikájukban és terveikben az ideihez hasonló ütemben növekvő értékesítési lehetőségekkel számoljanak. A jövő ívben várható gazdasági fejlődés minden szakmában kedvező feltételeket teremt arra, hogy a vállalatok és szövetkezetek piacuk bővítésére törekedjenek. Az óvatos — nem a forgalom emelésére irányuló — üzletpolitika és az ennek megfelelő gyakorlat nem mozdítja elő a lakosság áruellátásának javítását az adott vállalat, szövetkezet tevékenységének fejlődését, dolgozóinak érdekeit és ez napirendre tűzheti a vállalati vezetés munkájának alaposabb értékelését. 2. Az 1969. évi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy dinamikusan fejlődő jövő évi kereslet kielégítésére nagyobb gondossággal kell felkészülni. Az 1970. évi áruforgalmi feladatok ellátása szükségessé teszi, hogy a vállalatok, szövetkezetek a lakosságg által keresett termékek beszerzésére a kis- és nagykereskedelemben egyaránt fokozott gondot fordítsanak. Az áruforgalmi kapcsolatokat oly módon alakítsák ki, hogy azok biztosítsák a folyamatos áruutánpótlást és a választék bővítését. Törekvéseik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha szállítóik termelési biztonságát is szem előtt tartják. Ezért a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek üzletpolitikájuk megalapozása érdekében törekedjenek hosszabb időtartamra — félévre, évre — beszerzési megállapodásokat kötni és használják fel erre a szerződések különböző formáit. 3. A többcsatornás termékforgalmazási rendszer kedvező feltételeket teremt a választék bővítéséhez, új áruforrások feltárásához. Ezért a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek a már ismert beszerzési lehetőségeken túlmenően tárjanak fel újabb árubeszerzési forrásokat. Az élelmiszer-kereskedelemben számítani lehet a mezőgazdasági termelő üzemek (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) által feldolgozott élelmiszerek kínálatának fejlődésére. Az iparcikk kereskedelem pedig az állami nagyipar mellett fokozottan támaszkodjon a helyi ipar termelésére. A kiskereskedelmi vállalatok és szövetkezetek bővítsék közvetlen beszerzési kapcsolataikat. A kisés nagykereskedelmi szervek hangolják össze beszerzési politikájukat. 4. A belföldi áruforrások felhasználása mellett a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetele számolhatnak az import mintegy 15—16°/0-os növekedésével. A választékbővítő cikkek behozatalán túl nagy gondot kell fordítani a mennyiségi hiányt pótló cikkeknél az olcsóbb áruk behozatalára, a kedvezőbb beszerzési források feltárására. A szocialista országokkal kötött államközi megáilapodások lehetővé teszik az import növelését. A kereskedelmi vállalatok további piackutatással, új beszerzési források feltárásával igyekezzenek ezt a lehetőséget a külkereskedelmi vállalatokkal együtt minél jobban kihasználni. 1970-ben a dollár elszámolású Import cikkek árképző tényezői módosulnak. Ezt felhasználva el kell érni, hogy ezeknek a cikkeknek az árszínvonala mérséklődjék.