Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 997 elégítetlen igények, lehetővé teszik számos területen — főként a ruházati és egyéb iparcikkek körében — az át­lagot meghaladó értékesítést is. i III. Az árukínálat feltételeinek javítását célzó intézkedé­sek és a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek jövő évi munkájával szemben támasztott követelmények. Az 1969. évi várható tapasztalatok ismételten bizonyít­ják, hogy a lakosság áruvásárlásainak dinamikus fejlődése mellett az árukínálat csak akkor javulhat, ha a kereske­delmi vállalatok a területenként és időszakonként diffe­renciáltan jelentkező kereslet kielégítésére — az idei ta­pasztalatokból okulva — felelősségteljesen felkészülnek. A népgazdasági terv áruellátásra vonatkozó számításai sze­rint lehetővé válik a kínálat további javulása. Ennek azon­ban fontos feltétele, hogy a vállalatok és a szövetkezetek a jövő évi áruforgalmi célkitűzések megvalósítását egész évben aktív, offenzív üzletpolitikával biztosítsák. A vállalatok, szövetkezetek felkészüléséhez kedvező feltételeket teremtenek azok az intézkedések, amelyek a belföldi és exportpiac érdekeinek összehangolását és a szabályozók egyes elemeinek módosítását célozzák. Az exportengedélyek kiadásánál, kontingensek megállapítá­sánál, államközi egyezmények kötésénél a lakosság ellá­tásának követelményeit fokozottan figyelembe veszik. A gazdasági szabályozók egyes elemeinek változta­tása lehetővé teszi, hogy a vállalatok és szövetkezetek kedvezőbb gazdasági feltételek mellett fokozottabban érdekeltek legyenek a lakosság áruellátásának javításá­ban és megfelelő szintű készletek tartásában, az értéke­sítés növelésében. A Minisztérium az 1970. évi felkészülés szempontjá­ból fontos gazdasági szabályozók módosításáról már tá­jékoztatta a tanácsokat és a kereskedelmi vállalatokat, szövetkezeteket. A vállalatok és szövetkezetek 1970. évi tervei csak ab­ban az esetben lehetnek alkalmasak arra, hogy a válla­latok tevékenységét megfelelően orientálják, ha azok szá­molnak kereskedelempolitikánk aktuális feladataival és kifejezésre juttatják a lakosság áruellátásával, valamint a szövetkezeti tagság szolgálatával összefüggő társadalmi kötelezettségeiket. Ebből kiindulva 1970. évben a várható fejlődés sajátos körülményeinek megfelelően a vállalatok és a szövetkezetek üzletpolitikájával és terveivel, vala­mint tevékenységükkel kapcsolatos követelményeiket a következőkben foglaljuk össze: 1. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek üzletpo­litikájukban és terveikben az ideihez hasonló ütemben növekvő értékesítési lehetőségekkel számoljanak. A jövő ívben várható gazdasági fejlődés minden szakmában ked­vező feltételeket teremt arra, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek piacuk bővítésére törekedjenek. Az óvatos — nem a forgalom emelésére irányuló — üzletpolitika és az ennek megfelelő gyakorlat nem mozdítja elő a lakosság áruellátásának javítását az adott vállalat, szövetkezet te­vékenységének fejlődését, dolgozóinak érdekeit és ez na­pirendre tűzheti a vállalati vezetés munkájának alapo­sabb értékelését. 2. Az 1969. évi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy dinamikusan fejlődő jövő évi kereslet kielégítésére na­gyobb gondossággal kell felkészülni. Az 1970. évi árufor­galmi feladatok ellátása szükségessé teszi, hogy a válla­latok, szövetkezetek a lakosságg által keresett termékek beszerzésére a kis- és nagykereskedelemben egyaránt fo­kozott gondot fordítsanak. Az áruforgalmi kapcsolatokat oly módon alakítsák ki, hogy azok biztosítsák a folya­matos áruutánpótlást és a választék bővítését. Törekvé­seik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha szállítóik termelési biztonságát is szem előtt tartják. Ezért a keres­kedelmi vállalatok és szövetkezetek üzletpolitikájuk meg­alapozása érdekében törekedjenek hosszabb időtartamra — félévre, évre — beszerzési megállapodásokat kötni és használják fel erre a szerződések különböző formáit. 3. A többcsatornás termékforgalmazási rendszer ked­vező feltételeket teremt a választék bővítéséhez, új áru­források feltárásához. Ezért a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek a már ismert beszerzési lehetőségeken túl­menően tárjanak fel újabb árubeszerzési forrásokat. Az élelmiszer-kereskedelemben számítani lehet a mezőgaz­dasági termelő üzemek (állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek) által feldolgozott élelmiszerek kínálatának fejlődésére. Az iparcikk kereskedelem pedig az állami nagyipar mellett fokozottan támaszkodjon a helyi ipar termelésére. A kiskereskedelmi vállalatok és szövetke­zetek bővítsék közvetlen beszerzési kapcsolataikat. A kis­és nagykereskedelmi szervek hangolják össze beszerzési politikájukat. 4. A belföldi áruforrások felhasználása mellett a ke­reskedelmi vállalatok és szövetkezetele számolhatnak az import mintegy 15—16°/0-os növekedésével. A választék­bővítő cikkek behozatalán túl nagy gondot kell fordítani a mennyiségi hiányt pótló cikkeknél az olcsóbb áruk be­hozatalára, a kedvezőbb beszerzési források feltárására. A szocialista országokkal kötött államközi megáilapo­dások lehetővé teszik az import növelését. A kereskedel­mi vállalatok további piackutatással, új beszerzési forrá­sok feltárásával igyekezzenek ezt a lehetőséget a külke­reskedelmi vállalatokkal együtt minél jobban kihasz­nálni. 1970-ben a dollár elszámolású Import cikkek árképző tényezői módosulnak. Ezt felhasználva el kell érni, hogy ezeknek a cikkeknek az árszínvonala mérséklődjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom