Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 54. szám

54. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 973 nem indokolt. Az ipar egyöntetű elnevezése: „töltőtollkészítő". Az ilyen elnevezésű iparigazolvánnyal rendelkezők ugyanis mind a töltő- (golyós-) tollak előállításával, mind pedig azok javításával foglalkozhatnak. Kérelemre az eddigi „töltőtolljavító" iparigazolványokat „töltőtollkészítő"-re kell átírni. 22. Fuvarozás A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal egyetértésben kialakított és jelenleg érvényes szabályozás értelmében kisipari tevékenységnek csak az állati evővel végzett fuvarozás minősül. Ennek a tevékenységnek három formája ismeretes: a) lófogatú személyfuvarozás, b) szekérfuvarozás, c) kordélyozás. Gépjármű fuvarozási tevékenység iparjogosítvány alapján nem folytatható. A gépjárművel folytatett teherfuvarozáshoz pedig a közlekedés- és postaügyi miniszter engedélye szükséges. Erőgéppel végzett teherfuvarozás fogalmilag kizárt. A közúti közlekedés szabályairól szóló 2/1962. (IX. 29.) PM —-KPM számú együttes rendeletnek az 1/1965. (I. 9.) BM—KPM számú együttes rendelettel módosított 74. §-a értelmében az említett „erőgép" (pl. kerti traktor), olyan munkagép, amely csak akkor nem minősül gépjárműnek, ha „a közúton óránként 20 km-nél nagyobb sebességgel nem képes haladni és ha közúti közlekedésre rendszeresen nem használják". A fuvarozás természetszerű velejárója, hogy a fuvareszköz a közutat rendszeresen igénybe veszi. Ezzel a munkagép (erőgép) gépjárműnek minősül és így az azzal történő fuvarozásra iparjogosítvány nem adható ki. KipM Kisipari Főosztály Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Lakás- és Kommunálisügyi Főosztályának állásfoglalásai 43. Azck a lakások, amelyeknek építési költségeit a vállalatok vagy költségvetési szervek teljes egészében átutalták a tanács részére, a vállalatok vagy költségvetési szervek kérelmére azok szolgálati lakásaiként elismerhetők, ha a lakás egyébként megfelel a szolgálati lakásokra vonatkozó általános jogszabályi rendelkezések követelményeinek. A lakásépítés vállalati támogatásáról szóló 3/1969. (I. 24.) PM—ÉVM—MüM. számú együttes rendelet 5. §-ának (1) bekezdése — többek között — kimondja, hogy a vállalat a lakásépítési alapból a tanács részére meghatározott összeg átadásával hozzájárulhat a bér- és szövetkezeti lakásépítés növeléséhez, a bérlő, illetve a lakásszövetkezeti tag kijelölési jogának átruházása ellenében, továbbá szolgálati lakásokat is építhet. A lakásépítési költség egy részének megtérítése ellenében a tanács — az előzetes megállapodásuknak megfelelően — általában egyszeri, esetleg többszöri bérlőkijelölési jogot biztosíthat a vállalat részére. A vállalatok sok esetben a lakásépítési költség teljes összegét hajlandók átutalni a tanács részére azzal az igénnyel, hogy az átadott összegből felépülő lakást a tanács ismerje el vállalati szolgálati lakásnak. Ugyanilyen kérelmekkel lépnek fel a tanácsi szervekkel szemben — a vállalatokon kívül — más költségvetési szervek, többek között fegyveres testületek is. A tanácsi szerveknél az ilyen kérelmek elbírálását illetően ellentétes gyakorlat tapasztalható. Egyes tanácsi szervek az ilyen lakások szolgálati jellegét hajlandók elismerni, más tanácsi szervek azonban olyan álláspontot foglalnak el, hogy az ilyen kérelmek teljesítését a hatályban levő lakásügyi jogszabályok nem teszik lehetővé, ezért leg-* feljebb egyszeri, esetleg többszöri bérlőkijelölési jogot biztosítanak csupán a lakásépítési költségeket átutaló szerv számára. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében az alábbiakat közlöm: A 39/1959. (IX. 20.) Korm. számú rendelettel módosított 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 52/A. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy ha az állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv — új lakás építésével, — használaton kívül álló lakás helyreállításával} — nem lakás céljára használt helyiség lakássá visszaalakításával, — hivatali helyiség lakás céljára történő felszabadításával, végül