Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 54. szám

970 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 54. szám. 71. A jogosított újabb perben kérheti a lakás kiürítésére kötelezett, jogcím nélkül visszamaradt személynek a bérleményhez tartozó kert átadására való kötelezését. A gyakorlatban vitássá vált, hogy ha a lakás és a hozzá tartozó kert átadására jogerős kötelező ítéletet azért nem lehet végrehajtani, mert a bérlőt — erre alkalmas helyiség hiányában — nem tudják kiköltöztetni, úgy a jogosított újabb perben kérheti-e a volt bérlőnek a kert átadására való kötelezését, illetve a végrehajtásnak a kertre vonatkozó részleges foganatosítását, vagyis hogy ilyen esetben is alkalmazni kell-e a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 926. számú állásfoglalását. A helyes álláspont szerint nincs akadálya annak, hogy a jogosított újabb keresettel (viszontkeresettél) lépjen fel a bérleményben jogcím nélkül visszamaradt kötelezett használati jogának akként való korlátozása iránt, hogy a bérleményhez tartozó és egyébként annak jogi sorsát osztó kertet — még az egész bérlemény kiürítése előtt — adja át. Ilyenkor ugyanis nem ugyanazon jog érvényesítéséről van szó [Pp. 229. § (1) bekezdés], ezért a korábbi ítélet jogereje az újabb kereset indítását nem zárja ki. Az is lehetséges, hogy a jogosított a végrehajtásnak olyan részleges foganatosítását kérje, amelynek eredményeképpen a végrehajtásra kötelezett egyelőre csak a kertet adja át. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a végrehajtásra kötelezett indítson újabb pert az iránt, hogy a bíróság a .kert részbeni használatára — a korábbi jogerős ítélet ellenére — jogosítsa fel őt. Erre ugyanis már nincs jogcíme, hanem megfelelő feltételek magléte esetén csupán birtokvédelmet igényelhet (Ptké. 64. §). Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (P. törv. II. 20.798/1969/2. számú határozat.) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1969. évi 11. száma közli.) A Könnyűipari Minisztérium Kisipari Főosztályának állásfoglalásai a kisipar gyakorlásával kapcsolatos kérdésekről 1. Felsőfokú technikumi végzettség minősítése iparkiadáshoz A kisiparosok ipargyakorlására vonatkozó módosított tvr. 3. §-ának (4) bekezdése szerint iparkérelméhez nem kell mesterlevelet bemutatni — képesítése körében — annak, akinek mérnöki, építőmesteri oklevele, illetve felsőipariskolai végbizonyítványa van. Az 1958. évi 9. sz. tvr. és a vhr. kiadásakor a felsőfokú Ipari technikumi végzettséget az iparigazolvány váltása szempontjából minősíteni nem lehetett, mert abban az időben ilyen felsőfokú műszaki oktatási intézmények még nem voltak. Az érdekelt minisztériumokkal és országos főhatóságokkal, továbbá a Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított álláspont szerint a módosított vhr. idevonatkozó 6. §-ának (2) bekezdésében megállapított és felsorolt műszaki előképzettségek közé a felsőfokú technikumban szerzett felsőfokú szaktechnikusi oklevél: a felső ipariskolai végbizonyítvány és a műszaki egyetemi mérnöki oklevél közé sorolható, tehát az ipar tárgyát magában foglaló felsőfokú szaktechnikust oklevél bemutatása esetén a megfelelő iparigazolványt mesterlevél nélkül ki lehet adni. 2. Iparfelszámolási és kiárusítást határidő A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló — és az 1964. évi 22. számú tvr-rel módosított — 1958. évi 9. számú tvr. 10. §. (1) bekezdése értelmében az ipar gyakorlására vonatkozó jog megszűnik többek között akkor is, ha az iparjogosítványt az első fokú iparhatóság visszavonta, E rendelkezésből és a Vhr. 22. §. (3) bekezdéséből következően a kisiparos az iparjogosítvány visszavonását elrendelő jogerős határozat kézhezvételét követően iparát nem gyakorolhatja. Számos esetben előfordul azonban, hogy a kisiparos jogosultsága megszűnésekor a korábbi megrendeléseket még nem teljesítette, jelentős anyagkészlettel rendelkezik és ezért az iparhatóságtól engedélyt kér a meglevő anyagkészlete feldolgozására, készterméke kiárusítására. A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított álláspont szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy az iparhatóságok indokolt esetben engedélyt adjanak a meglevő készletek feldolgozására, kiárusítására, stb.-re. Ennek határideje esetenként változó lehet. Az engedély jogszabályi alapja az iparhatóság azon diszkrecionális jogköréből ered, hogy ipar jogosítványt adhat ki. 3. Erkölcsi bizonyítványhoz szükséges igazolás illetéke A Pénzügyminisztérium újabb, 35.593/1989. IX. ü. o. számú állásfoglalása szerint az ipar gyakorlásához szükséges erkölcsi bizonyítvány kiváltásához megkívánt igazolást 12,— Ft illeték lerovása ellenében kell kiadni. Az igazolás ugyanis illetékköteles [11/1966. (VI. 29.) P. M. számú rendelet 73. §. (2) bekezdése]. Fentiekre tekintettel a Pénzügyminisztérium előző, az erkölcsi bizonyítványhoz szükséges igazolás illetékmentességéről szóló állásfoglalása hatálytalan. 4. Szikvízkészítő kisiparosok szénsavas üdítőital készítése Az élelmiszerek és italok előállításáról és forgalmáról szóló 1958. évi 27. számú törvényerejű rendelet, ennek végrehajtása tárgyában kiadott — a 35/1968. (IX. 21.) számú kormányrendelettel módosított — 50/1958. (IX. 6.) számú kormányrendelet, továbbá a szörpök, gyümölcslevek és üdítőitalok gyártásáról és forgalomba hozataláról szóló 31/1953. (IV. 15.) számú kormányrendelet az élelmiszerek és italok — ideértve az üdítőitalokat is — előállításának feltételeit állapítja meg. E feltételek között megállapítják az említett rendelkezések azt is, hogy élelmiszereket és italokat — többek között — kisiparosok is előállíthatnak.