Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)

1968 / 19. szám

513 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám. Az ifjúság szocialista hazafiságra való nevelésében fontos szerep vár az országjárásra. Ezért indokolt az ifjúsági és turista-szállások rendszerének továbbfejlesztése. Ahol lehetőség kínálkozik, a meglevő objektumok (iskolák, kollégiumok stb.) használatának engedélyezésével és új objektumok létesítésével segítsék elő az országjárást a tanácsok. 5. Az úttörő- és ezermester-bolt vállalat üzlethálózata fontos és jelentős eszköze az ifjúság munkára nevelésének, és politechnikai műveltsége fejlesztésének. Ezért indokolt, hogy tanácsaink támogassák ezek korszerűsítését, fejlesztését, ilyen új üzletek létesítését. 6. Helyesnek tartjuk, ha a különböző szintű tanácsok és a KISZ azonos szintű szervezetei a tanács vb anyagi forrásainak és lehetőségeinek ismeretében konkrétan megállapodnak a) a KISZ lakásépítés segítésében, b) a KISZ táborok építésében való közreműködésében, c) a KISZ rendezvények támogatásában, d) az állandó jellegű klub-helyiségek biztosításában, e) az ezermester bolthálózat fejlesztésében. Célszerű meghatározni az együttműködés és a közös célkitűzések megvalósítására vonatkozó megállapodásban a KISZ szervezetek konkrét feladatait is (pl. a társadalmi munka, közös használatú intézmények fenntartása stb.). Mindezek eredményes megvalósítása érdekében szükséges, hogy a tanácsi testületi ülések a szakigazgatási szervek, üzemek (vállalatok) és intézmények előterjesztései alapján a helyzetnek megfelelő rendszerességgel továbbra is elemezzék az ifjúság helyzetét és határozzák meg a tennivalókat. Különösen a községi és a járási jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságai fordítsanak különös figyelmet az 1016/1967. (VI. 26.) számú Kormányhatározatban foglaltak végrehajtására. Közös együttműködéssel — bevonva a helyi sajtót és rádiót is — a jövőben is arra kell törekedni, hogy az ifjúsággal való törődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Méhes Lajos s. k., a KISZ Központi Bizottsága első titkára Dr. Dallos Ferenc s. k.; a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője Polgári jogi felügyelet 32. A víz szennyeződése folytán a halállományban okozott kár megtérítésének újabb szempontjai. Az Ügyészségi Közlöny 1967. évi júniusi, 6. számában (63 számú állásfoglalás) iránymutatás jelent meg a víz szennyeződése folytán a halállományban okozott kár megtérítésének szempontjairól. Időközben a Legfelsőbb Bíróságnak e kérdésben folytatott gyakorlata megváltozott, ehhez képest az említett iránymutatás meghaladottá vált. A Legfelsőbb Bíróság újabb állásfoglalása abból indul ki, hogy az 1964. évi IV. számú tv. 13. §-a értelmében a vizek fertőzése és káros szennyezése tilos. A vizeket minden olyan behatástól védeni kell, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdo. ságát, természetes minőségét és öntisztulási képességét hátrányosan megváltoztatja. A 14. § értelmében a vizek fertőzését, vagy káros szennyezését előidéző üzemet csak szennyvíztisztító berendezéssel szabad építeni és üzemben tartani. A 15. § értelmében a vizeket fertőző, vagy károsan szennyező üzemeket szennyvízbírság fizetésére kell kötelezni. A szennyvízbírság fizetése büntetőjogi, vagy a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség alól nem mentesít. A vízügyről szóló 1964. évi IV. számú törvény életbeléptetéséről a 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet rendelkezik. Ez a vizek fertőzéséi el kapcsolatban, illetőleg a szennyvíztisztító berendezések és a fizetendő szennyvízbírság kérdésében számos intézkedést tartalmaz, de a kártérítésre vonatkozóan nem rendelkezik. Az 1961. évi 15. számú tvr. VI. fejezete a halászat védelme érdekében tartalmaz rendelkezéseket. Ezek között a 20. § (3) bekezdése kimondja, hogy tilos a víznek, a vízben élő állatokra vagy növényekre káros és ezek életfeltételeit rontó anyagokkal való fertőzése vagy szenynyezése. Mindebből okszerűen következik, hogy aki a folyóvizeket szennyvízzel fertőzte — ha ezzel kárt okozott — a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési felelősséggel tartozik. A halászatra jogosított perlési jogának elbírálásánál a Ptk. 128. §-ának abból a rendelkezéséből helyes kiindulni, hogy a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak az állam tulajdonában vannak. Az 1961. évi 15. számú tvr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a halászat joga — a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel — valamennyi vizén az államot illeti. A (2) bekezdés szerint a halászati és mezőgazdasági termelőszövetkezet, valamint a termelőszövetkezeti csoport használatában álló mesterséges halastavakon, valamint a termelőszövetkezet, vagy a termelői szakcsoport rizsföldjén a halászat joga a termelőszövetkezetet, illetőleg a termelői szakcsoportot illeti meg. Az állam halászati jogának hasznosításával kapcsolat?! ban az 5. § tartalmaz rendelkezéseket. Az állam halászati jogának az átruházásából az következik, hogy a halászatra jogosított — származékos jogon ugyan — mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyeket egyébként a természetes vizek és az abban élő halak tulajdonosa, vagyis az állam gyakorolhat. A halászatra jogosult és az állam között fennálló közvetlen jogviszonyra tartozik az a kérdés, hogy a halászatra jogosult a halászati jog gyakorlásával együttjáró kötelezettségeit mennyiben teljesíti, és hogy a halászatra jogosult felet a hatósági felügyeletet gyakorló és az államnak, mint tulajdonosnak az érdekeit képviselő szerv a társadalmi tulajdon védelmével együttjáró kötelezettségeit mennyiben és milyen módon teljesíti. Ehhez képest a hatósági felügyeletet gyakorló szerv határozza meg azt is, hogy az egyes esetekben érvényesített és megítélt kártérítési összegnek a halászatra jogo-