Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)

1968 / 60. szám

1390 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 60. szám: Kormányrendeletek A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 46/1968. (XII. 14.) számú rendelete az építési-szerelési adóról i §• Az építőipari szervezetek és az építőipari részle­gek, valamint az építőipari kisiparosok által a sza­bad árformában végzett építési-szerelési munkák után — a pénzügyminiszter által meghatározott kivétellel — építési-szerelési adót kell fizetni. 2. §• Az építési-szerelési adó alapja az elszámolt ár­bevétel (teljesítményérték), illetve a saját vállal­kozásban végzett állóeszközfenntartási munkáknál a tényleges önköltség. 3. §• Az építési-szerelési adó kulcsa G%­4. §• (1) Ez a rendelet 1969. január 1. napján lép ha­tályba, rendelkezéseit — a szerződéskötés időpont­jától függetlenül — a hatálybalépését követően ténylegesen elszámolt építési-szerelési munkákra kell alkalmazni. (2) E rendelet végrehajtásáról a pénzügyminisz­ter gondoskodik. Timár Mátyás s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 47/1988. (XII. 18.) számú rendelete a termékek minőségének tanúsításáról Abból a célból, hogy a termékforgalomban a megrendelők (vevők) — a szolgáltató fél felelős­sége mellett — tájékoztatást kapjanak a termékek számukra fontos tulajdonságairól, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány a termékek mi­nőségének tanúsítását az alábbiakban szabályozza: Tanúsítási kötelezettség 1. §• I (1) Szocialista szervezetek egymás közötti viszo^ nyában a szerződés alapján termék szolgáltatására kötelezett fél köteles a termék átadásakor a ter­méknek a felhasználás szempontjából lényeges tu-r lajdonságait a másik féllel közölni. (2) A kiskereskedelmi forgalomban, ha a szol­gáltatás jellege lehetővé teszi, a fogyasztóval kö­zölni kell azokat a tulajdonságokat, amelyek isme­rete a termék használatához (felhasználásához) és minőségének megítéléséhez szükséges. (3) A szerződő felek — e rendelet 11. §-ában megnatározott kivételektől eltekintve — a minő­ség tanúsításának módjára és tartalmi kellékeire, megállapodhatnak. Tanúsítási kötelezettség importtermékek vonatkozásában 2. §• A külkereskedelmi tevékenységet folytató vál­lalatok — amennyiben a belföldi megrendelővei (vevővel) kötött szerződés vagy jogszabály előírja — kötelesek az importtermék lényeges tulajdon­ságaira nézve a külföldi eladó tanúsítását besze­rezni és ezt a belföldi megrendelőnek (vevőnek) továbbítani. Ezen túlmenő tanúsítási kötelezettség a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállala­tot és az importterméket belföldön forgalomba-, hozó vállalatot — külön kikötés nélkül — nem ter­heli. A tanúsítás tartalmi kellékeire vonatkozó általános rendelkezések 3. §. (1) A szolgáltató fél bármilyen nyilatkozatát," ami a minőségre vonatkozó közlést tartalmaz (pl, utalás a szabványra, más műszaki előírásra, ható­sági ár alapjául szolgáló minőségre, szerződésre) a minőség tanúsításának kell tekinteni. (2) Ha a termék eltér a törvényes vagy a szer­ződéses kellékektől, ezt és az eltérés mibenlétét a megrendelővel (vevővel) közölni kell. (3) A jogszabályon, hatósági rendelkezésen vagy szerződésen alapuló tartóssági, eltarthatósági vagy felhasználhatósági időt és ennek lejáratát a meg­rendelővel (vevővel) közölni kell. (4) Olyan terméket, amelynek használata, keze­lése különös ismereteket igényel, a szükséges hasz­nálati, kezelési utasítással kell ellátni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom