Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

39. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 573 Mt. V. 29. §. Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő a) a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik; b) az a) pontban meghatározott időn túlmenően a részesedési alap felosztása szempontjából II. ka­tegóriába sorolt dolgozók esetében két héttel, az I. kategóriába sorolt dolgozók tekintetében négy héttel meghosszabbodik. Mt. 27. §. (3) A vállalat a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munkavégzés alól felmentheti. A felmentés tarta­mára a dolgozót átlagkeresete megilleti. Ha azon­ban a vállalat mond fel, új munkahely keresése végett a dolgozó részére a munkaviszonyra vonat­kozó szabályban meghatározott szabadidőt feltét­lenül biztosítania kell. Mt. V. 30. §. (1) A munkaviszonynak a vállalat által történő felmondása esetére a kötelező fel­mentés időtartamát tizenöt-harminc nap között a kollektív szerződés állapítja meg a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A munka alól a dolgozót kívánságának megfelelő időpontban, ösz­szefüggően vagy részletekben kell felmenteni. (2) Nem illeti meg átlagkereset a dolgozót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha azonban a dolgozót a felmon­dási idő letelte előtt a munka végzése alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körül­mény a dolgozónak a munka alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért vissza­követelni nem lehet. (3) Ha a dolgozó a vállalat felmondása esetén már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentése előtt új munkahelyen kíván elhelyez­kedni, a vállalat köteles a munkaviszonynak a dol­gozó által megjelölt időpontban történő megszün­tetéséhez hozzájárulni. A megszüntetést követő időre a dolgozót munkabér nem illeti meg. Mt. V. 31. §. (1) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaszerződés kinevezéssel jön létre és a munkaviszony megszüntetésére felmen­tés útján kerül sor, a felmentésre — a (3)—(4) be­kezdésben foglalt kivétellel — a vállalat részéről történő felmondás szabályait kell alkalmazni. (2) Ugyanezek a szabályok irányadók a válasz­tott dolgozó felmentésére, illetőleg visszahívására is, kivéve a határozott időre választott dolgozónak az idő elteltekor történő felmentését. (3) Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók, ha a felmentett dolgozót más munka­körbe vagy más munkahelyre nevezik ki. (4) A fegyelmi elbocsátással, illetőleg fegyelmi áthelyezéssel azonos hatályú a felmentés, ha an­nak alapja ilyen tartalmú fegyelmi határozat volt. Mt. V. 32. §. A dolgozó részére legkésőbb a mun­kaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban megszabott igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait. Mt. 28. §. A határozott időre létesített munka­viszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették. A munkaviszonyt felmondás­sal a határozott idő eltelte előtt megszüntetheti a vállalat, ha a dolgozó a munkát nern végzi meg­felelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas, illetőleg a dolgozó, ha a vállalat a munkaszerződés­ben vállalt kötelezettségét nem teljesíti. Mt. 29. §. A dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a fel­mondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korláto­zásba ütközik vagy egyébként nem a megszabott módon történt. Mt. 30. §. (1) A vállalat a dolgozó munkaviszo­nyát azonnali hatállyal csak fegyelmi büntetésként szüntetheti meg. (2) A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatály­lyal megszüntetheti, ha annak fenntartása életét, egészségét vagy testi épséget közvetlenül és súlyo­san veszélyezteti. A korlátozottan cselekvőképes személy munkaviszonyát a törvényes képviselője azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a munka­viszony fenntartása annak életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné vagy egyébként reá káros következményekkel járna. (3) A bíróság jogerős ítéletével közügyektől el­tiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszo­nya azonnali hatállyal megszűnik. Ennek követ­kezményei a fegyelmi elbocsátással azonosak. Mt. 31. §. (1) Ha a vállalat a dolgozó munkavi­szonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munka­viszony meg sem szűnt volna. Mt. V. 33. §. (1) Ha a munkaviszony megszün­tetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munka­körében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járan­dóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell meg­téríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérül­hetett volna. (2) A dolgozót eredeti munkakörében történő to­vábbi foglalkoztatás helyett kérelmére át kell he­lyezni ahhoz a vállalathoz, ahol időközben munka­viszonyba lépett, ha ehhez ez a vállalat hozzájá­rult. Ilyen esetben az áthelyezést olyannak kell tekinteni, mintha az a munkaviszonyt megszüntető vállalat kezdeményezésére és annak érdekében tör­ténne. (3) Ha a dolgozó sem munkaviszonya fenntar­tását, sem áthelyezését nem kívánja, ezt úgy kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom