Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 16. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNY XV. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM. 1967. MÁJUS 9. Ara: 1,60 Ft. TARTALOM: Szám Tárgy Oldal /30—2/1967. (TK 16.) TO A tartási, életjáradéki, öröklési szerződésekről 229 Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjének utasítása 30—2/1967. (T. K. 16.) TO szám A tartási, életjáradéki, öröklési szerződésekről Valamennyi tanács vb igazgatási osztálya vezetőjének és községi tanács vb-titkárának Székhelyén A tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződésekre vonatkozó alapvető szabályokat az 1967. évi 2. sz. tvr-el kiegészített 1959. évi IV. törvény (Ptk.) tartalmazza (1. és 2. sz. melléklet). A Kormány 7/1967. (II. 26.) számú rendeletével szabályozta az említett szerződésekkel kapcsolatos hatósági feladatokat (3. sz. melléklet), továbbá a 8/ 1967. (II. 26.) számú rendeletével módosította és kiegészítette a lakásbérletről szóló 35/1956. (IX. 30.) számú minisztertanácsi rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott 15/1957. (III. 7.) számú kormányrendelet egyes rendelkezéseit (4. sz. melléklet). Az említett jogszabályok eredményes végrehajtása érdekében az alábbiakban intézkedem. A tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződésekről általában 1. A tartási szerződésben az eltartó arra vállal kötelezettséget, hogy a másik felet saját háztartásában megfelelően eltartja. A tartási kötelezettség a Polgári Törvénykönyv Szerint magában foglalja — a szálláson, az étkeztetésen és a ruházáson felül — a gondozást, a gyógyíttatást, az ápolást és az eltemettetést is. A szerződő felek azonban megállapodhatnak abban, hogy az eltartót ezek közül egyes kötelezettségek nem terhelik (pl. nem köteles ruházni az eltartottat, mert az az ilyen irányú szükségleteit más forrásból elégíti ki), vagy azok helyett, illetőleg azok mellett más szolgáltatásokkal tartozik (pl. üdültetéssel vagy a kulturális szükségletek kielégítésével). Nem zárja ki tehát a tartási szerződés érvényességét az, ha a felek a szerződésben a fenti körből csak egyes szolgáltatásokra szerződnek, feltéve, hogy a felek viszonyaira tekintettel a szerződés a társadalmi rendeltetését be tudja tölteni. A felek a szerződésben határozzák meg, hogy mit tekintenek „megfelelő" eltartásnak. A tartás színvonalának általában alkalmazkodnia kell az eltartott addigi életrendje szerint kialakult szükségleteihez, életkorát is figyelembe véve, továbbá az eltartott részéről nyújtott vagy kilátásba helyezett ellenszolgáltatáshoz. A tartási szerződés rendszerint az eltartott haláláig áll fenn, de azt a bíróság vagy a. felek megszüntethetik vagy életjáradéki szerződéssé alakíthatják át. 2. Az életjáradéki szerződésben az eltartó arra vállal kötelezettséget, hogy a másik fél részére rendszeres időszakonként meghatározott pénzösszeget vagy termékmennyiséget szolgáltat. 3. A fő különbség a tartási és az életjáradéki szerződés között az, hogy az utóbbi esetében az eltartó nem köteles a másik féllel a saját háztartásában együtt élni. További fontos különbség, hogy az életjáradéki szerződés nem ad jogot a lakásbérleti jogviszony folytatására (még együttélés esetén sem), kivéve, ha a tartósan teljesített tartási szerződést a bíróság változtatta életjáradéki szerződéssé valamelyik fél körülményei vagy a7 eltartott magatartása miatt.