Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 15. szám

15. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 227 Ha a visszautazást a célállomástól távolabbi budapesti állomáson kezdi meg, mint amelyre a menettérti jegy érvényes, erre az útszakaszra 33%-os mérséklésű menetdíjat kell megfizetni. Pl., ha odaútban Budapest Kelenföldig váltott az utas menettérti jegyet és a visszautazást Budapest keleti pályaudvarról kezdi meg, Budapest keleti pu.—Budapest Kelenföld viszonylatra 33%-os mérséklésű menetjegyet kell váltania. Ha az utasnak gyorsvonatra, vagy sebesvonatra érvényes menettérti jegye van, a Budapest keleti—Budapest Kelenföld viszonylatban megváltott menetjegyéhez csak akkor kell külön 33%-os mérséklésű gyorsvonati pótjegyet váltania, ha az eredeti gyorsvonati pótjegyének övezethatára nem fedezi a Budapest keleti pu.—Budapest Kelenföld kilométertávolságával megnövekedett távolságot. Egyéb kedvezménnyel rendelkezők — ideértve a 10 éven aluli gyermekeket is — a részükre biztosított kedvezményen felül további díjmérséklést nem igényelhetnek; Rödönyi Károly s. k., miniszterhelyettes, MÁV vezérigazgató ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog A szabadrendelkezésű lakás tulajdonosa az 1956. évi november 1. napja után keletkezett bérleti jogviszonyt is felmondhatja a 35,1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 62. §-a alapján. A 35 1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 75. §-a (2) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy az 1953. április hó 1. napja előtt épült, személyi tulajdonban álló, háromszobásnál nem nagyobb lakásban a rendelet hatálybalépése előtt létesített bérleti jogviszonyt a tulajdonos — azon a címen, hogy a lakásra maga vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart — csak megfelelő cserelakás felajánlása ellenében (62. §) mondhatja fel, egyes bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy e lakásokra vonatkozó bérleti jogviszonyt az R. 62. §-a alapján nem lehet felmondani, ha a bérleti jogviszony a rendelet hatálybalépése után keletkezett. Ez az álláspont az alábbi okokból téves: A R. 75. §-ának (1), (2) és (3) bekezdései, valamint a 15 1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: Vhr) ehhez kapcsolódó 142., 143. és 144. §-ai tartalmazzák azokat a szabályokat, amelyek a lakásbérletről szóló rendeletnek a személyi tulajdonban álló szabad rendelkezésű lakásokra való alkalmazásáról szólnak A R. 75. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az 1953. április 1. napja előtt épült személyi tulajdonban álló, három szobásnál nem nagyobb lakásban a rendelet hatálybalépése előtt létesített bérleti jogviszonyt a tulajdonos — azon a címen, hogy a lakásra maga vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart — csak megfelelő cserelakás felajánlása ellenében (62. §) mondhatja fel. A R. 75. §-ának (3) bekezdése szerint viszont a rendelet hatálybalépése után létesített bérleti jogviszony felmondására a rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a bérbeadó kikötheti a bérleti jogviszony cserelakás biztosítása nélküli felmondását akkor is, ha a R. 28. §-ában meghatározott felmondási okok nem állanak fenn. A R. 75. §-ának (3) bekezdése eme rendelkezéséből következik, hogy a bérleti jogviszony a R. 62. §-a alapján abban az esetben is felmondható, ha a bérleti jogviszony 1956. november 1. napját követően keletkezett. A R. 75. §-ának (3) bekezdése — eltekintve a bérleti jogviszony keletkezésének időpontjától — csak annyiban tér el az ugyanezen szakasz (2) bekezdésében szabályozott esettől, hogy e rendelkezés a bérbeadónak további könnyítéseket biztosít, nevezetesen azt hogy ha a bérleti jogviszony a R. hatálybalépése után keletkezett, és a felek abban megállapodtak, a cserelakás biztosítása nélküli felmondásnak is helye van. A fenti jogszabályokból arra lehet következtetni, hogy a jogalkotó a szabadrendelkezésű lakások vonatkozásában szélesebb körű rendelkezési lehetőséget kívánt biztosítani a bérbeadónak, ennek viszont ellentmondana az, ha e lakások bérbeadóit a rendelet hatálybalépését követően keletkezett bérleti jogviszonyok tekintetében nem illetné meg a R. 62. §-ában meghatározott felmondási jog. Ez a jogmagyarázat van összhangban a Legfelsőbb Bíróság XVI. számú polgári elvi döntésének E. pontjában foglaltakkal, illetőleg azzal a megállapítással, hogy „a szabadrendelkezésű lakásokra a megjelölt kivételektől eltekintve általában alkalmazni kell a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseit, így elsősorban a személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokra szóló rendelkezéseket". Ez utóbbiak között található egyébként a R. 62. §-a is. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P, törv. III. 20.077/1967. számú határozat.) Hatáskör mezőgazdasági termelőszövetkezet munkaviszonyban álló magasabb vezető állású dolgozójának munkaügyi vitájában. Az Mt. 142. §-ának (1) bekezdése szerint minden munkaügyi vitában, — a magasabb vezető állású dolgozók vitáinak kivételével — első fokon a munkaügyi döntőbizottság jár el. E rendelkezésből félreérthetetlenül következik, hogy a magasabb vezető állású, dogozók munkaügyi vitáiban a munkaügyi döntőbizottságok nem járnak el. Az Mt. 148. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik* hogy a Minisztertanács által meghatározott magasabb vezető állású dolgozók munkaügyi vitáit a sérelmes intézkedést hozó közvetlen felettes (szolgálati felettes) bírálja el. A (2) bekezdés értelmében a szolgálati felettes döntése ellen fellebbezéssel, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. A (3) bekezdés a Minisztertanácsot felhatalmazza arra, hogy az (1) és (2) bekezdés rendelkezése alól kivételt állapíthasson meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél alkalmazott magasabb vezető állású dolgozókra vonatkozóan az Mt. V. 247. §-ának (2) bekezdése tartalmaz speciális rendelkezést. Eszerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet munkaviszonyban álló magasabb vezető állású dolgozója a munkaügyi vitát — az Mt. 145. §-ának szabályai szerint — közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg járásbíróság elé terjesztheti. Az említett rendelkezések egymással összefüggésben történő értelmezése útján tehát megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet magasabb vezető állású dolgozójának munkaügyi vitája tekintetében a döntés nem a munkaügyi döntőbizottság [Mt. 142. § (1) bekezdés], hanem a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a járásbíróság hatáskörébe tartozik attól függően, hogy az Mt. 145. §-a értelmében az ügyben van-e helyi bírósági felülvizsgálati eljárásnak, vagy sem. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta." Ehhez képest a Bírósági Határozatok 1966. évi 9. számában 5013. szám alatt közölt, a Szegedi Megyei Bíróság által hozott határozat csak a fenti kiegészítéssel irányadó. Hatáskör a termelőszövetkezeti föld jogtalan használatával okozott kár megtérítésére kötelező közgyűlési határozat elleni jogorvoslat elbírálására. A gyakorlatban vitássá vált, hogy miként kell értelmezni a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 895. számú állásfoglalását, amely szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet és tagja között a termelőszövetkezet közös vagyonához tartozó föld használatával (birtoklásával) kapcsolatban felmerült viták eldöntése nem tartozik a bíróság hatáskörébe.