Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 1. szám

1. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17 Vh. u. 2. §. Mü. M. ut. 2. pontjához, A vállalatokra érvényes prémiumrendszert, a vállalati prémiumalap felhasználásának irányelveit a megyei (mj. városi, fővárosi tanács vb, továbbiakban: tanács) ipari osztálya, a tanács munkaügyi-, pénzügyi osztályával, va­lamint a Helyi Ipari- és Városgazdasági Dolgozók Szak­szervezetének területi bizottságával, a nyomdaiparban: a Nyomda-, a Pappíripar- és a Sajtó Dolgozói Szakszerve­zete központi elnökségével (továbbiakban: az illetékes szakszervezet területi bizottságával) egyetértésben — a jelen utasításban foglaltak kötelező betartásával — hatá­rozza meg. A vállalati prémiumalap képzése Vh. u. 3. §. Mü. M. ut. 3. pontjához. (1) Az állami helyi ipar könnyűipari ágazatára éves szinten a tanács vb. által jóváhagyott, a béralapon belül meghatározott prémiumkeret használható fel. Ez tartal­mazza az igazgatók és helyetteseik, továbbá a vállalatok (vállalati szabadrendelkezésű és központi feladatoktól függő) prémiumkeretét. (2) Az alkalmazottak összbéralapján belül előírt globá­lis prémiumkeret aránya az 1965. évi tervben meghatáro­zott aránynál általában kisebb nem lehet. Vh. u. 4. §. Mü. M. ut. 4/a pontjához. (1) A Vh. u. 3. § (1) bekezdése alapján biztosított pré­miumkeretből — az illetékes szakszervezet területi bizott­sága véleményének kikérése mellett - a tanács ipari osztályának vezetője külön határozza meg az igazgatók és helyetteseik visszatartott, valamint a vállalatok pré­miumkereteit (2) Az 1966. évi válllalati prémiumkeretek meghatáro­zásánál biztosítani kell, hogy annak az alkalmazottak tervezett béralapjához viszonyított aránya az 1965. évre előirányzottnál (vállalati szabad rendelkezésű és a beosz­tott dolgozók részére központi alapból előirányzott pré­miumkeret együttes összegének arányánál) kisebb ne le­gyen. Az így megállapított keretnek 71,5%-át kell 1966. évi vállala'.i prémiumkeretként előírni. A 71,5%-on felüli összeget a Vh. u. 7. §-ában meghatá­rozott esetek kivételével az állami helyi ipar könnyűipari ágazatára éves szinten jóváhagyott prémiumkeretből zá­rolni kell. (3) A vállalatok prémiumkeretét az éves tervek jóvá­hagyásával egyidőben kell meghatározni. Vh. u. 5. §. Mü. M. ut. 5. pontjához. Az 1 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedés után járó prémium összegét — az illetékes szakszervezet, területi bizottsága véleményének kikérése mellett — a tanács ipari osztályának vezetője a tanács pénzügyi osz­tályával egyetértésben legkésőbb a tervév január hó 31. napjáig határozza meg, a P. M. által kiadott irányelvek alapján. Vh. u. 6. §. Mü. M. ut. 6/a pontjához. A nyereségrészesedés alakulásától függő vállalati pré­miumrendszer csak előzetes minisztériumi engedéllyel vezethető be. Az 1966. évre vonatkozó ez irányú kérelmet a tanács ipari osztályának vezetem — a tanács pénzügyi-, munka­ügyi osztályával, továbbá az illetékes szakszervezet terü­leti bizottságával egyetértésben — a Helyi Ipari Főosz­tályhoz a tervév január 15. napj_ig terjesztheti fel. A későbbi éveket illető kére!miket a tárgyévet megelőző év december hó 1. határidőre kell megküldeni. Az engedélyt a Helyi Ipari Főosztály vezetője a Munka­ügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium előzetes hozzájárulásával adfiatja meg. Az engedély csak olyan vállalat részére adható, ahol a nyereség megfelelően fejezi ki a népgazdaság érdekeit. Vh. u. 7. §. Mü. M. ut. 6/c pontjához. (1) Azon vállalatoknál, ahol a nyereségrészesedés alaku­lásától függő prémiumrendszer nem kerül bevezetésre — a Vh. u. 4. § (2) bekezdése szerint megállapított — vállalati prémiumkeret legfeljebb 40%-kal növelhető. Ez a többletprémiumkeret központi feladattól függetlenül is a vállalat rendelkezésére bocsátható. (2) A vállalati prémiumkeret 40%-ánál nagyobb, de maximálisan 80% többletösszeg csak a népgazdaságilag kiemelten fontos, gazdaságos export termelés ösztönzé­sére tűzhető ki. Vállalati vezetők premizálása Vh. u. 8. §. Mü. M. ut. 7. pontjához. (1) A vállalatok igazgatóinak és helyetteseiknek munká­ját elsősorban a vállalati intézkedési tervekben foglalt, továbbá a soron kívül jelentkező, valamint a jövőt illető, népgazdaságilag fontos, egyéb feladatok megvalósítása terén elért pozitív és negatív eredményektől függően kell elbírálni. (2) Valamennyi vállalat igazgatójának és helyetteseik­nek prémiumát az éves mérlegbeszámoló jóváhagyását követő 30 napon belül — a mérlegbeszámoló adatai sze­rinti és a vállalat számszerűségében pontosan ki nem mutatható egyéb eredményeinek, hiányosságainak figye­lembevételével — az ipari osztály vezetője az illetékes szakszervezet területi bizottságával egyetértésben utólag határozza meg. (3) Az igazgatók és helyetteseik prémiumának fedeze­tét a Vh. u. 4. § (1) bekezdése szerinti — ezen célra vissza­tartott — prémiumkeret képezi. (4) Az igazgatók és helyetteseik részére az I. félévi mérlegbeszámoló jóváhagyását követően — 30 napon belül — előleg fizethető. Előleget csak abban az esetben célszerű folyósítani, ha a vállalat legfontosabb első fél­évi mutatói teljesültek és emellett a vállalat össztevé­kenységére lényegesen ható — vállalati intézkedési ter­vekben előirányzott, vagy mutrtóval nem mérhető — egyéb fontos feladatokat időarányosan teljesítették. (5) A Külkereskedelmi Minisztérium által biztosított exportprémium keretből a prémiumtöbblet kifizetését a tanács ipari osztályának vezetője a Helyi Ipari Főosztály vezetőjével egyetértésben engedélyezi. A vállalati dolgozók premizálása Vh. u. 9. §. Mü. M. ut. 9. pontjához. A premizáltak körének meghatározásakor alapvetően azt kell figyelembe venni, hogy a vállalat tárgyidőszaki és a jövőbeni eredményeinek alakulását, mely munka­körökben lehet számottevően befolyásolni. A rendszeres jelleggel premizáltak körét a vállalati bérs2abályzatban rögzíteni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom