Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 3. szám

96 TANÁCSOK *- —— A pénzügyminiszternek és az Országos Tervhivatal elnökének 104/1966. (PK 2.) PM számú együttes utasítása egyes felesleges készletek hasznosításáról A felesleges készjetek 1965. évi hasznosításáról és értékesítéséről szóló 114/1965. (PK. 8.) PM—OT számú együttes utasítás alapján 1965. december 31-ig feleslegesnek minősített, de nem értékesített készletek (a továbbiakban: felesleges készletek) 1966. évi hasznosítása, illetve felszámolása érdekében a következőket rendeljük. 1. §. (1) Az utasítás hatálya kiterjed az állami ipari, építőipari, közlekedési, külkereskedelmi és mezőgazdasági vállalatokra, az egyéb állami gazdálkodó szervekre, az OKISZ irányítása alá tartozó szöveíkezetekre és szövetkezeti szervezetekre, valamint az állami költségvetési szervekre (a továbbiakban együtt: vállalatok). (2) A belkereskedelmi vállalatokra csak az utasítás 4. §-ának (2) bekezdésében, valamint 14. §-ában, a SZÖVCSZ irányítása alá tartozó szövetkezeti kereskedelemre pedig csak az utasítás 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések hatálya terjed ki. 2. §• (1) A vállalatok a felesleges készletek körébe tartozó termékeket a) a 3. §-ban foglaltak szerint árengedménnyel értékesíthetik; b) a 8. §-ban meghatározott esetben továbbra is készletükben tarthatják; c) a 9. §-ban meghatározott feltételek fennforgása esetén átalakíthatják (átdolgozhatják); d) a 10. §-ban foglaltak szerint kiselejtezhetik, ha azok az a)—c) pontokban megjelölt módokon nem hasznosíthatók. (2) A jelen utasítás hatálya alá tartozó készletek hasznosítására, illetve felszámolására a 15/1963. (Tg É 13.) OT—PM számú együttes utasítás rendelkezései nem vonatkoznak. 3. §. (1) A felesleges készleteket a vállalatok egymás részére, valamint a belkereskedelmi vállalatok és a SZÖVOSZ irányítása alá tartozó kereskedelem, továbbá a kisipari termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok részére árengedménnyel értékesíthetik. (2) A készletező vállalatok — ideértve a készletezői készleteik tekintetében a készletezési tevékenységet folytató termelő vállalatokat is — a központi elosztású termékekből keletkezett felesleges készleteiket csak az Országos Tervhivatal engedélyével értékesíthetik. Az árengedmény mértékét a vállalatok ebben az esetben is maguk állapíthatják meg. (3) Az árengedmény mértékének megállapításánál elsősorban a termék használati értékéből (használhatóságából, íizikai állagából), valamint az értékesítési és beszerzési lehetőségekből kell kiindulni. (4) Az eladási árnak a készlet hulladékértékét (haszonanyag-árát) meg kell haladnia. 4. §. (1) A vállalatok a jelen utasítás alapján csak olyan készleteket szerezhetnek be, amelyek az 1966. év végéig beérkező rendeléseik teljesítése érdekében szükségesek. (2) A készletező vállalatok, valamint a belkereskedelmi vállalatok és a SZÖVOSZ irányítása alá tartozó szövetkezeti kereskedelem olyan — másutt felesleges — készleteket szerezhetnek be, amelyeknek értékesítését biztosítva látják. KÖZLÖNYE 3. szám. 5. §. (1) A jelen utasítás szerint felesleges készletek számviteli nyilvántartásokban szereplő ára {vásárolt készletek esetében az elszámoló-ár, kiegészítve a távolsági fuvardíj és az elszámolóár-különbözet arányos részével; saját előállítású termékek esetében a mérlegértékelésnél figyelembe vett ténj'leges önköltség; veszteséges termékek esetében a nettó termelői ár) és a jelen utasítás alapján kialakított eladási ára közötti különbözet megtérítését —az (5)—(6) bekezdésekben meghatározott korlátozással és kivételekkel — az eladó vállalat a számlavezető pénzintézet útján igényelheti, ha a) az eladó vállalat írásban nyilatkozik, hogy az árengedménnyel értékesített készlet feleslegesnek minősül és b) a vevő vállalat írásban nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy a megvásárolni kívánt készletet a 4. §-ban foglaltaknak megfelelően használja fel. (2) Az eladó vállalat az adott árengedményt a számlán külön tételként köteles feltüntetni. (3) A térítést havonta utólag a számlavezető pénzintézeti szerv útján kell igényelni. Az igénylésre vonatkozó egyéb szabályokat a pénziniézetek állapítják meg. (4) Az eladó vállalatnak a térítés összegét — saját termelésű készletek (kész- és félkésztermékekj értékesítése esetében értékesítési árbevételként, — vásárolt készletek értékesítése esetében az egyéb nyereségek között kell számításba vennie (5) Az ún. osztályos áruk (pl. II., III. o.) értékesítése esetén csak az e címen adandó engedményen felül adott árengedmény megtérítését kérhetik a vállalatok. Csökkent értékű és szabványon kívüli termék értékesítése esetén nem igényelhető térítés. (6) Az állami költségvetési szervek, valamint az OKISZ irányítása alá tartozó szövetkezetek és szövetkezeti szervezetek a felesleges készletek értékesítésekor adott árengedmény megtérítését nem igényelhetik. «. §. (1) A jelen utasítás szerint feleslegesnek minősülő készletek árengedménnyel történő értékesítése esetén a termelői forgalmi adó mértékét a forgalmi adókról és az árkiegészítésekről szóló 165/1963. (PK 38.) PM számú utasítás 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell kiszámítani. _ (2) A jelen utasítás alapján árengedménnyel vásárolt készletek feldolgozása és értékesítése révén elért haszon nem tekintendő meg nem engedett nyereségnek, s ennek megfelelően a meg nem engedett nyereségről szóló 112/ 1963. (PK 4.) PM számú együttes utasítást, illetve az árkiegyenlítési forgalmi adóra vonatkozé előírásokat [165/1963. (PK 38.) PM számú utasítás IV. fejezet] nem kell alkalmazni. 7. §• (1) A vevő vállalat az árengedménnyel vásárolt készleteket az eladó vállalat által kiállított számla szerinti — árengedmény nélküli — egységár alapján kialakított elszámolóáron köteles készletre venni. A kapott árengedményt a felhasználás arányában az egyéb nyereségek között kell elszámolni. (2) A vevő vállalatok anyagi érdekeltségének biztosítása érdekében az 1967. évi anyagi érdekeltségi feltételek megállapítása során az árengedményből származó eredménytöbbletet báziscsökkentő tényezőként kell figyelembe venni. 8. §. (1) Azokra a felesleges készletekre, amelyek rendeltetésszerű hasznosítása (készletező vállalatoknál a készlet értékesítése) csak a feltáró vállalatnál, de hosszabb időszak — 2—3 év — alatt lehetséges, a vállalatok a tényleges hasznosításig terjedő időre számlavezető pénzintézetüktől középlejáratú hitelt igényelhetnek. (2) A hitelezés részletes feltételeit a pénzintézetek állapítják meg.