Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)
1965 / 49. szám
49. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 937 amelyeket védeni kíván, a bérlőtárs, a társbérlő, az albérlő és egyéb olyan lakáshasználó tekintetében is fennállanak, akinek a lakáshasználata érvényes jogcímen alapult (pl. családi kapcsolaton alapuló lakáshasználat). Ebből, valamint a szóbanforgó rendelkezés jellegéből és indokaiból, továbbá a lakáshasználatot biztosító jogviszonyok hasonló tartalmi sajátosságaiból következik, hogy a törvényhozó a Ptké. 64. §-a szerinti védelmet nem kívánta leszűkíteni a „bérlők" körére. Ezért a birtokvédelem a lakás bérlőjén kívül az említett egyéb lakáshasználókat is megilleti mindaddig, amíg a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják. A dolog természetéből következik, hogy a Ptké. 64. §-ában említett „lakás" alatt nemcsak az egész lakást kell érteni, hanem azt a lakrészt is, amelyre a lakáshasználat kiterjed. A fenti iránymutatás megfelel a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának. Gépkocsinak többlakásos bérház udvarán való tárolása meghaladja a lakásbérleti jogviszony kereteit. A gépkocsi tárolásáért külön bérleti díj számítható fel. A gépkocsik számának növekedésével egyre gyakoribb, hogy az állami tulajdonban levő több lakásos házak bérlői gépkocsijaikat a ház udvarán, vagy a kapualjban tárolják, esetleg az udvaron állandó, vagy ideiglenes jellegű garázsépületet emelnek. Nem alakult ki egységes gyakorlat abban a kérdésben, hogy a bérlő lakásbérleti jogviszonya alapján jogosult-e a gépkocsit az udvarban tárolni, vagy a gépkocsitárolásra vonatkozóan a felek között a lakásbérlet kereteit meghaladó új jogviszony jön létre. Jogszabály hiányában az egyes városokban működő házkezelési igazgatóságok gyakorlata nem egységes, de eltérő a bírói gyakorlat is. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy a lakásbérleti díj alapjának megállapításául a bérlemény alapterülete szolgál. A bérlőt a lakásbérleti jogviszonya alapján csak a lakás kizárólagos és a közös használatban álló helyiségek — így az udvar — rendeltetésszerű használata illeti meg. A 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet 50. §-ának (1) bekezdése szerint a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával jogosult a bérleményben kisebb átalakításokat elvégezni. Az 50. § (2) bekezdése értelmében azonban nem tekinthetők kisebb átalakítási munkálatoknak azok a munkák, amelyek következtében a lakószobák száma, vagy alapterülete megváltozik. Az, hogy a bérlő a közös használatú udvar egy részét kizárólagos használatba vette, nem tekinthető a Vhr. 50. §-ának (1) bekezdésében foglalt kisebb átalakításnak, és meghaladja a lakásbérleti jogviszony tartalmát. Az udvar egy részének gépkocsitárolás céljára történő kizárólagos használatba vételére a bérbeadó és a bérlő között új jogviszony jön létre^ a többletszolgáltatás fejében a bérlő bérleti díjat tartozik fizetni. Nincs jelentősége annak, hogy az ingatlan többi bérlője a kizárólagos használatot nem kifogásolta. Garázs létesítése céljából bérbevett terület bérleti díjáról jogszabály nem rendelkezik. Budapesten a Fővárosi Tanács VB. Házkezelési Igazgatóságának 44/1S59. számú, valamint a 311.562—5. HKI (Fővárosi Közlöny 1965. évi 4. szám) számú utasítása szabályozza a gépjárművek tárolásáért felszámítható díjakat. Az utasítás nem a kizárólagos használatba vett alapterület után, hanem a gépjármű hengerűrtartalma alapján szabja meg a tárolási díjat: Fenti álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is. (P. törv. III. 2O.430/1965.). Más a helyzet akkor, ha az udvar vagy kert a bérlő kizárólagos használatában álló bérleményéhez tartozik. (Lásd a Tanácsok Közlönye 1965. évi 44. szám, 845. oldalán.) Nem lakás céljára szolgáló helyiség lakás céljára való átalakításával felmerült költség megtérítésének módja a szolgálati lakásoknál. A Ptk. 440. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bérlő költségeinek a megtérítését követelheti, ha a bérbeadó előzetes hozzájárulásával és hatósági engedélylyel a lakást helyreállította, műszakilag megosztotta vagy társadalmi tulajdonban álló épületben nem lakás céljára szolgáló helyiséget lakás céljára átalakított. A Ptk. szerint a költségek megtérítésének a módja a bérbe való beszámítás. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet (R) 16—18. §-a részletesen szabályozza a költségek bérbeszámítás útján való megtérítésének módját. A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy azoknál a szolgálati lakásoknál, ahol a dolgozó a lakásért nem fizet ellenszolgáltatást, igényt tarthat-e fenti költségeinek a megtérítésére és ha igen, milyen módon. A lakásbérlet általános szabályai — a rendeletben meghatározott kivételtől eltekintve — a szolgálati lakásokra is vonatkoznak. Mivel a rendelet a szolgálati lakások vonatkozásában kivételt nem tartalmaz, a R. 16—18. §-ában foglalt rendelkezéseket a szolgálati lakásokra is megfelelően alkalmazni kell. Azoknál a lakásoknál, ahol a dolgozó bért nem fizet, bérbeszámításról gyakorlatilag nem lehet szó, így a dolgozó költségeinek megtérítését csak a lakásból való elköltözése után igényelheti a R. 18. §-ának megfelelő alkalmazásával. A jogszabály „megfelelő alkalmazása" ilyen esetben azt jelenti, hogy meg kell állapítani a lakásnak más hasonló lakáshoz viszonyított havi bérértékét és ki kell számítani, hogy a bérlő a R. 16. §-a alapján a költségeiből milyen összeg megtérítését követelheti. Ezt az összeget a bérbeadó olyan