Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 33. szám

33. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 631 gyógy-, illetőleg üdülőhely fejlesztésére és fenn­tartására előirányzott összegek felhasználására évenként tervet kell készíteni. A tervet a tanács hagyja jóvá. A gyógy- és üdülőhelyi díjak fel­használása tekintetében az egészségügyi minisz­ter az érdekelt szervekkel egyetértésben szakmai irányelveket adhat. (3) A gyógy- és üdülőhelyi díjak összegét, be­szedésének, kezelésének és felhasználásának rész­letes szabályait a pénzügyminiszterrel és az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével egyet­értésben az egészségügyi miniszter állapítja meg. III. Fejezet Ásvány- és gyógyvizek, gyógyiszapok és forrástermékek 8. §. (1) Ásvány-, illetőleg gyógyvíz, valamint gyó­gyászati célra szolgáló hévíz kutatására és feltá­rására irányuló fúráshoz az egészségügyi minisz­ter előzetes hozzájárulása szükséges [32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet 12. §-a]. Az egészségügyi miniszter az előzetes hozzájárulást megtagadhatja, ha a tervezett fúrás a meglevő ásvány-, gyógy-, illetőleg gyógyászati célra szol­gáló hévízkészlet mennyiségi és minőségi védel­méhez fűződő érdeket veszélyezteti, illetőleg a hozzájárulás megadását olyan feltételekhez köt­heti, amelyek biztosítják a feltárt víz gyógyá­szati célra történő felhasználását. (2) Az egészségügyi miniszter által elismert­nek minősített ásvány- és gyógyvíz, vagy gyó­gyászati célra használt hévíz termelésére szol­gáló források és kutak védőterületének külső védő­övezetében bármely, nem gyógyászati célra hasz­nosítható víz kutatására és feltárására irányuló nagymélységű fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is meg kell szerezni. 9. §• (1) Ha a kutatófúrás során ásvány-, illetőleg gyógyvíz tör fel, az egészségügyi miniszter a Központi Földtani Hivatal elnökével, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével, valamint az érdekelt miniszterrel (országos hatáskörű szerv vezetőjével) egyetértésben rendelkezik az ásvány-, illetőleg gyógyvíz hasznosításának módjáról, en­nek érdekében kezdeményezheti az ingatlannak kisajátítás útján vagy más módon történő meg­szerzését. (2) Az a szerv, amely az ingatlant a víz fel­használása céljából megszerezte, köteles a víz­nyeréssel kapcsolatban felmerült költségeket a vizet feltáró szervnek megtéríteni. A térítés ösz­szegét — a felek megállapodásának hiányában — az egészségügyi miniszter a pénzügyminisz­terrel egyetértésben állapítja meg. (3) Az egészségügyi miniszter az (1) bekezdés­ben felsorolt szervekkel egyetértésben elrendel­heti a fúrás elzárását; a fúrás elzárásáért kárta­lanítás nem jár. (4) Ha a nehézipari miniszter felügyelete alatt álló fúrások (földgáz-, olaj-, bányafúrások) ese­tében vagy a bányászat körében tör fel ásvány­vagy gyógyvíz és a nehézipari miniszter a fúrás színhelyén olaj-, földgázkutat vagy bányát léte­síteni nem kíván, a kút vizének gyógyászati célra való igénybevétele pedig a további feltáró vagy egyéb — ipari — munkát nem akadályozza, a ku­tat még annak lezárása előtt az egészségügyi mi­niszter rendelkezésére bocsátja. A továbbiakban az (1)—(3) bekezdésben foglalt rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a térítési ösz­szeget az egészségügyi miniszter a nehézipari mi­niszterrel egyetértésben állapítja meg. 10. §. Ha a víz természetes úton vagy a 9. §-ban fel nem sorolt munkálatok közben tör fel és a kö­rülményekből a víz gyógyászati célokra alkal­masságára lehet következtetni, az ingatlan tulaj­donosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy az egészségügyi szervek a vizet megvizsgálják. A további eljárásra a 9. § (1)—(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. 11. §• A víz vizsgálatához, továbbá a forrás elzárá­sához szükséges tevékenység által okozott ká­rokért kártalanítás jár. 12. §. A 8—10. §-ok alapján teendő intézkedések előtt az egészségügyi miniszternek meg kell hall­gatnia a Magyar Tudományos Akadémiát. 13. §. (1) Ásvány-és gyógyvíznek, iszapnak, forrás­terméknek elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz­ként, gyógyiszapként és gyógyforrástermékként való megnevezését az egészségügyi miniszter en­gedélyezi. Az elismertté minősítés feltételeit az egészségügyi miniszter szabályozza. (2) Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz, gyógy­iszap, gyógyforrástermék kitermelését, gyógyá­szati célokra való felhasználását, illetőleg forga­lombahozatalát, továbbá ásvány- vagy gyógyvíz szénsavval telítését, szénsavtartalmának mester­séges fokozását, vastalanítását az egészségügyi miniszter engedélyezi. (3) Az (1)—(2) bekezdés alapján az eljárás hi­vatalból vagy kérelemre indul meg. A megneve­zés engedélyezése előtt meg kell hallgatni a Ma­gyar Tudományos Akadémiát és a területileg il­letékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) ta­nács végrehajtó bizottságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom