Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 23. szám

23. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 441 a) Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tervosztályán belül a koordinációs feladatok végzésére külön csoportot kell szervezni. b) Á megyei tanácsok végrehajtó bizottsága tervosztá­lyain az egy településen belüli koordinációs feladatok ellátására műszaki ügyintézői ügykört kell rendszeresí­teni. ­c) A - megyei jogú városi tanácsoknál a koordinációs feladatokat a végrehajtó bizottság tervosztályónak főmér­nöke végezze. 10. A közös létesítmény üzemeltetésével kapcsolatban felmerülő költségeket az üzemeltető a rávonatkozó pénz­gazdálkodási jogszabályok szerint viseli. A közös létesítmények üzemeltetője a részigénybevevők­nek nyújtott szolgáltatás ellenértékét az árhatósági ren­delkezések szerint számíthatja fel. 11. Ez az utasítás kihirdetése (IV. 26.) napján lép ha­tályba. Dr. Sághy Vilmos s. k., az Országos Tervhivatal elnökhelyettese Vegyes rendelkezések ÁLLASFOGLALASOK Az Építésügyi Minisztérium Lakáspolitikai Főosztályának állásfoglalása 36. A szolgálati lakásra vonatkozó lakásbérleti jog­szabályok alkalmazása szempontjából az önkényes kilé­pőkkel azok a dolgozók esnek egy tekintet alá, akiknek munkakönyvébe — a „munkaviszony megszűnésének módja" rovatba — a „kilépett' bejegyzést vezették be. A lakásbérletről szóló 35/1956. (IX. 30.) MT számú ren­deletnek — a 39/1959. (IX. 20.) Korm. számú rendelettel módosított — 48. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a munkaviszony a büntetőbíróság határozata alapján, fe­gyelmi úton, vagy önkényes kilépés folytán szűnt meg,, a bérlőt szükséglakásba lehet kihelyezni. A szükséglakást az elsőfokú lakásügyi hatósLág biztosítja. Az idézett § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a munkaviszony nem a (2)' bekezdésben meghatározott, hanem egyéb okokból szűnt meg, a bérlő részére a szolgálati lakás felett ren­delkezni jogosult szerv — a lakásbérleti jogszabályokban részére biztosított bérlőjelölési jogának gyakorlása útján — másik megfelelő lakást köteles biztosítani. Megfelelő a lakás, ha ugyanannak a városnak, vagy községnek a területén van és annyi szobája, amennyire az alkalmazott igényt tarthat, vagy legalább annyi szobája van, mint amennyi a kiürítendő szolgálati lakásban van. Annak elbírálása kérdésében tehát, hogy a szolgálati lakással rendelkező dolgozó a munkaviszonyának meg­szűnése után milyen minőségű cserelakásra tartihat igényt —- nevezetesen csupán szükséglakásra-e, vagy pedig másik megfelelő lakásra — döntő szerepe van annak, hogy a munkaviszony egyfelől a büntetőbíróság határozata alap­ján, fegyelmi úton, illetőleg önkényes kilépés- folytán,­vagy pedig másfelől a felsoroltakon kívüli más egyéb mó­don (pl. nyugdíjazás) szűnt-e meg. A munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet az „önké­nyes kilépő" fogalmát megszüntette. Ennek kapcsán fel­merül a kérdés, hogy a lakásbérleti jogszabályok hivat­kozott rendelkezésének alkalmazása szempontjából mely volt munkavállalókat kell az „önkényes kilépők"-kel azo­nos elbírálás alá vonni. A felvetett kérdésre az 1/1965. (II. 18.) Mü M számú rendelet 1. §-a ad ir|ánymutatás„t. E § kimondja, hogy minden olyan esetben, amikor valamely 1965. évi január hó 1. napját megelőzően hatálybalépett jogszabály önké­nyes kilépést, vagy a Mt. 30. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti felmondást említ, helyette „jogszabálynak meg nem felelően történt munkaviszony megszüntetés"-!-, ille­|tőleg „a munkaviszony folyamatosságát megszakító [tehát nem a Mt. V. 30. § (2) bekezdésének a)—f) pontjában fel­sorolt okból történt] dolgozói felmondás"-t kell érteni. Ezek az esetek pedig gyakorlatilag azonosak azokkal az esetekkel, amelyekben a dolgozó. munkakönyvébe a 10/ 1964. (XII. 24.) MüM számú rendelettel módosított 1/1954. (MTHK 10.) MTH számú utasítás 6. §-ának (4) bekez­dése értelmében a „kilépett" bejegyzést kell beírni. A fentiek értelmiében tehát csupján szükséglakásra tart­hat igényt a szolgálati lakással rendelkezett volt dolgozó azokban az esetekben, amelyekben a munkaviszonyt a) felmondás nélkül szüntette meg. vagy bár a munka­viszonyt felmondta, de az előírt időt nem töltötte mun­kában, b) a társadalmi tanulmányi szerződésben meghatározott idő eltelte, illetőleg a meghatározott munka befejezése előtt szüntette meg, c) egy éven belül kétszer vagy többször, vagy ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta, ide nem számítva a Mt. V. 30. §-a (2) bekezdésének a)—f) pontjaiban említett esetekben történt felmondást, d) a vállalat fegyelmi elbocsátással szüntette meg, vagy a megszüntetésre bírói ítélet folytján került sor, végül ha e) — megválasztott dolgozó esetében — összeférhetet­lenség megállapítása, választójogosultság elvesztése miatt, valamint fegyelmi határozat, vagy büntető ítélet alapján történő visszahívás útján szüntették meg, s ennek megfelelően a munkakönyvébe, a „munkaviszony megszűnésének módja'- rovatba a „kilépett" bejegyzést vezették be. Kurucz János s. k., az Építésügyi Minisztérium Lakáspolitikai Főosztálya vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom