Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 66. szám

66. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 849 a víz lefolyásának, a meder és a part, illetőleg a töltés állapotának, a felújítási és fenntartási munkák elvégzésének, valamint a vizek kártételei elleni védekezésnek, továbbá a hajózásnak a sérelme és akadályozása nélkül szabad. (A Vt. 6. §-ához) 8. §. (1) A vízigények kielégítésénél figyelemmel kell lenni a dolgozók egészségvédelmének, üdülésének, az ásvány- és gyógyvizek mennyisége és minősége megóvásának, illetőleg hasznosításának, a termőtalaj védelmének és termőképessége növelésének, a természetvédelemnek, az erdő- és vadgazdálkodásnak, valamint a halászatnak az érdekeire, továbbá az ásványi nyersanyagok kitermelésének szempontjaira is. (2) Felszínalatti vízkészlet felhasználása csak olyan mértékig engedélyezhető, ami nem káros azok természetes utánpótlódására. (A Vt. 8. §-ához) 9. §. (1) Ivóvízminőségű az a víz, amely a vonatkozó szabványokban előírt fizikai, kémiai és biológiai követelményeknek megfelel. (2) Az ivóvízminőségű vizet elsősorban a lakosság ivó- és háztartási vízszükségletének, továbbá az intézmények (kórházak, otthonok, iskolák stb.) és az üzemek szociális célú (konyhai, mosdó, fürdő stb.) vízszükségletének kielégítésére kell biztosítani, végül az olyan ipari (pl. gyógyszer-, élelmiszeripari stb.) üzemek számára, amelyeknél az a termeléshez nélkülözhetetlen. (3) A (2) bekezdésben említett igények kielégítése után még rendelkezésre álló ivóvízminőségű víznek egyéb célokra történő felhasználása csak akkor engedélyezhető, ha vízigény egyéb vízkészletből gazdaságosan nem elégíthető ki, és csakis azzal a kikötéssel, hogy a (2) bekezdés hatálya alá tartozó újabb igények felmerülése esetén a vízhasználat kártalanítás nélkül korlátozható vagy meg is szüntethető. 10. §. (1) Közmű által termelt ivóvízminőségű víz egyéb célokra történő felhasználásának csökkentésére kell törekedni: a) az üzem saját víznyerési lehetőségeinek kihasználásával, b) ahol erre lehetőség van, a felszínre hozott és a bányaüzem által felhasználni nem kívánt bányavizek fokozottabb hasznosításával, és c) kisebb vízigényű termelési technológia bevezetésével. (2) Ivóvízmű hálózatára új ipari üzem csak akkor kapcsolható, ha a 9. § (2) bekezdésében meghatározott vízszükségletre vonatkozó normatívák alapján megállapított mértéken felül szabad vízkészlet áll rendelkezésre és a lakosság ellátása sérelmet nem szenved. (3) A jelentős vízfogyasztó ipari üzemek telepítésénél a víznyerési lehetőségek és a gazdaságosság mérlegelésével kell eldönteni, hogy az új üzem vízellátása saját, illetőleg több ipari üzemet ellátó közös ipari vízmű építésével, vagy a városi vízmű fejlesztésével történjék. (4) A (3) bekezdés alapján megépített saját vízműhöz csatlakozásnak (Vt. 33. §) csak az engedélyes (építtető, kezelő) hozzájárulásával van helye, több jogosult vízhasználata esetében pedig a Vt. 9. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelt korlátozás során elsősorban az engedélyes (építtető, kezelő) szükségleteinek kielégítését kell biztosítani. 11. §• (1) A bányavállalat köteles az általa felszínre hozott és saját üzemében felhasználni nem kívánt ivóvízminőségű vizet — a vízügyi hatóság szakvéleményében foglaltak szerint — hasznosításra átadni. A bányavállalat az átadott víz mennyiségének változásáért nem felelős. (2) A bányából felszínre hozott és a bányaüzem céljára nem szükséges bányavíz mennyiségének és minőségének megóvásáról, amíg az a területét el nem hagyja, a bányavállalat tartozik gondoskodni. (3) Ha ásványi nyersanyagok kutatása során víz kerül felszínre, a kutató vállalat köteles azt a területileg illetékes vízügyi hatóságnak 24 órán belül jelenteni. 12. §. (1) Az egészségügyi célokra felhasználható ásvány- és gyógyvíz hasznosításának módját az egészségügyi miniszter, ipari felhasználásra való alkalmasságát pedig a nehézipari miniszter állapítja meg. (2) Az ásvány-, illetőleg gyógyvíz kutatására és feltárására irányuló fúráshoz az egészségügyi, illetőleg a nehézipari miniszter előzetes hozzájárulását meg kell szerezni. (3) Az (1)—(2) bekezdés rendelkezései nem érintik a vízjogi engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettséget. Ásvány- és gyógyvíznek nem minősülő hévizekre az (1)—(2) bekezdés rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha azokat gyógyászati célra használják fel. (4) A kutatófúrások során feltörő ásvány- és gyógyvizek esetében a fúrások továbbfolytatására és a víz hasznosítására vonatkozó rendelkezéseket az egészségügyi miniszter, a Központi Földtani Hivatal elnöke és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője együttesen állapítják meg.