Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 63. szám

> 63. szám TANÁCSOK \ _, — tesen a közös lakás használatára is kihat, mert megszűnik k a bérlőtársi viszony ala, ja is. Sem a lakásügyi jogszabályok, sem a Csjt. nem szabályozza a házassági életközösség megszűnésével, illetőleg a házasság felbontásával kapcsolatos helyzetet a volt közös lakás használata tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 787/R. 40. § számú állásfoglaI lása e kérdést — a fennálló lakásviszonyokra is tekintettel — a bérlőtársi jogviszony lehető fenntartása mellett oldotta meg; a bérlőtársi jogviszony megszüntetését általában csak akkor engedi meg, ha az elkülönített használat nem lehetséges. Nem kétséges azonban, hogy a házasság felbontása után a volt közös lakás elkülönített használata számtalan — sokszor egyre súlyosbodó — ' súrlódásokra adhat alapot. Az elkülönített használat elrendelésével — ha társbérlet kialakítható —, a bíróság annak lehetőségét is biztosítja, hogy a felek a volt közös lakás elcserélésével lakáshelyzetüket rendezni tudják. A volt közös lakás használacának rendezése keretében sokszor olyan megoldás is szóba kerül, melynek eredményeképpen — megfelelő másik lakás biztosításával — a bérlőtársi jogviszony megszüntethető. A volt házastárs lakáshasználati jogának más lakás rendelkezésre bocsátása ellenében való megszüntetése eljárási akadályba sem ütközik. A perben a bíróság ez esetben is a volt házastársak bérlőtársi viszonyát rendezi és a per tárgya változatlanul a volt közös lakás használatának rendezése. Nincs szükség arra sem, hogy a bíróság a szóba kerülő más lakás felett rendelkezőket a perbe félként bevonja. Elegendő, ha a házastársak valamelyike megfelelő módon gondoskodik arról, hogy a távozó házastárs más megfelelő lakáshoz jusson. Ha az elkülönített használat lehetséges, de valamelyik (volt) házastárs e helyett más megfelelő lakást ajánl fel, a bíróságnak az elkülönített használat tárgyában kell rendelkeznie, egyidejűleg azonban feljogosíthatja az egyik felet, hogy a perben megjelölt és a bíróság által megfelelőnek talált más lakás rendelkezésre bocsátása ellenében megfelelő határidőn belül a kiürítést kérje, a másik fél pedig a megfelelő más lakás ellenében a kiürítésre köteles. A bérlőtársi jogviszonynak ilyen módon való megszüntetése esetén a bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felajánlott lakás megfelel-e a távozó bérlőtárs méltányos érdekeinek és, hogy a tervezett megoldásnak nincs-e jogi akadálya. Nem elég tehát ; felajánlott lakás bérlőjének a lakás átengedésére vonatkozó nyilatkozata, hanem azt is igazolni kell, hogy pl. a lakásügyi hatóság a felajánlott lakás kiutalását biztosítja, vagy hogy a tulajdonos hajlandó a távozó féllel bérleti szerződést kötni. A bíróság döntésének ki kell terjednie a lakásváltozás folytán felmerülő költségek viselésének kérdésére is. KÖZLÖNYE 817 Ha a felajánlott s a oiróság által megfelelőnek talált lakásba val^ beköltözés óbb meghiúsul, a kiürítésre vonatkozó ítéleti rendelkezés alapját veszti és a felek jogviszonyára az elkülönített használatra vonatkozó ítéleti rendelkezés marad 'rányadó. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. eln. 20.399/1964. számú határozata alapján.) Annak elbírálásánál, hogy valamely helyiság lakásnak minősül-e, a 15/1C57. (III. 7.) Korm. számú rendelet 3. §-ának (2) bekezdésében e'őírt feltételek megléte a döntő. Az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése iránti perekben fel kell lépni az olyan gyakorlat kialakulása ellen, melynek eredményeképpen a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakások egy része — szabadrendelkezésűvé minősítésük folytán — sorra kikeni1 a lakásügyi hatóság rendelkezése alól. Konkrét ügyben a perbeli házingatlan magasföldszinti részén egy háromszobás, az alagsori részén egy egyszobás lakás van. A tulajdonos annak megállapítását kérte, hogy az alagsori helyiségek lakás céljára nem alkalmasak, ezért az ingatlan szabadrendelkezésű. A lakásügyi hatóság a kérelmet elutasította, és — az időközben megüresedett — alagsori bérleményt előzetesen igénybe vette. A tulajdonos a határozatot keresettel támadta meg. A bíróság annak tisztázása érdekében, hogy a perbeli helyiségek lakás céljára alkalmasak-e, véleményadás végett megkereste az illetékes városi tanács vb. egészségügyi és műszaki osztályát. Az egészségügyi osztály közlése szerint a perbeli lakás nedves, a műszaki osztály véleménye szerint pedig nem felel meg az OÉSZ előírásainak. Ennek alapján a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a perbeli helyiségek lakásnak nem tekinthetők, annak ellenére, hogy a 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet (Vhr.) 3. §-ának (2) bekezdésében írt feltételeknek megfelelnek, ezért megállapította, hogy az ingatlan szabadrendelkezésű. A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy az ilyen jellegű perekben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, vajon a kérdéses helyiség megfelel-e a Vhr. 3. §-ának (2) bekezdésében írt követelményeknek. Ha a helyiség melegpadlós, fűthető, közterületre nyíló ablaka van, és a területe a 6 m2-t meghaladja, lakószobának tekintendő. Az, hogy a lakás nem mindenben felel meg az OÉSZ rendelkezéseinek, nem vehető figyelembe. Az OÉSZ renrendelkezéseit a jövőben építendő lakószobákra lehet alkalmazni, azok a régi lakások lakószobáinak meghatározásánál nem ügydöntő jellegűek. Régebbi építésű lakásoknál az a helyiség, amely a Vhr. 3. §-ának (2) bekezdésében írt követelményeknek megfelel, akkor is lakószobának minősül, ha nem felel meg az OÉSZ előírásainak (pl. az előírtnál néhány cm-rel alacsonyabb).