Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 63. szám

814 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 63. szám. Vegyes rendelkezések ÁLLASFOGLALASOK Polgári jog Áilaíszavatossági igény az átvételtől számított 60 nap eltelte után abban az esetben sem érvényesíthető, ha a vevő az állat hibáját csak ekkor ismerte fel. Az ítélkezési gyakorlatban vitás volt, h'ogy állatszavatosság esetén a 60 napos elévülési idő nyugvását meg lehet-e állapítani azon az alapon, hogy a vevő az állat hibáját nem ismerte fel. A Legfelsőbb Bíróság rámmatott arra, hogy a Ptk. 384. §-ának (1) bekezdése "zerint a vevő a szavatossági jogait a hiba felismerésétol számított 8 napon belül jogvesztés terhével az eladóhoz intézett nyilatkozattal érvényesítheti, ennek eredménytelensége esetén pedig az átvételtől számított 60 napon belül indíthat keresetet. A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy a 60 napos perindítási határidőre- az elévülés szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ugyanazon jogalapból eredő követeléssel szemben a szavatossági jogokat kifogásként érvényesíteni lehet,- ha a vevő a nyilatkozatot kellő időben megtette. Az idézett rendelkezések értelmében tehát a szavatossági igény érvényesítésére megszabott T napos határidő jogvesztő, míg a keresetindításra megszabott 60 napos határidő elévülési határidő. Az előzőt az állat hibájának felismerésétől, az utóbbit pedig az állat átvételétől kell számítani. Minthogy a törvény a 60 napos határidőre az elévülés szabályait rendeli alkalmazni, e körben helye lehet az elévülés nyugvásának, illetve megszakadásának is. Annak meghatározásánál azonban, hogy az elévülés nyugvását milyen körülmények idézik elő, nem lehet figyelmen Hívül hagyni az állatszavatosság jogintézményének sajátosságait, és azokat a jogpolitikai célokat, amelyeket a törvényhozó az állatszavatosságra vonatkozó különleges szabályok megalkotásával kívánt elérni. A jogalkotó szándéka és a szabályozás célja felől a Ptk. 384. §-ához fűzött miniszteri indokolás nyújt kétséget kizáró iránymutatást. E szerint az állatforgalmi ügyletek jellege megkívánja a szavatossági Jogok érvényesítésére biztosított határidő rövidebb .dőtartamban való megállapítását. A Ptk. hatálybalépését megelőző jogunkra utalva, az indokolás megállapítja, hogy a vevőnek az igény érvényesítésére 6 hét és 15 nap állt rendelkezésre. A Ptk. ezt az időtartamot némileg felemelte azzal, hogy az elévülési időt 60 napban állapította meg, az egyszerűsítés kedvéért pedig mellőzte ennek az időtartamnak a korábban hatályos jog szerinti tagolását. A törvényhozó szándéka — ebből következően — arra irányult, hogy az igény érvényesítésére rendelkezésre álló idő a régi jogunk által biztosított határidővel szemben csak némileg hosszabbodjék meg. A Ptk. hatálybalépését megelőző polgári jogunk szerint az említett igény érvényesítéséhez 42 és 15 nap, tehát összesen 57 nap állott a vevő rendelkezésére. Ezzel szemben jelent némi — mindössze 3 napos — hosszabbítást a Ptk. 384. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő. Korábbi jogunk szerint azonban az if^ény érvényesítésére megszabott 57 napból csak 15 nap volt az elévülési idő, amely az ezt megelőző 42 napos szavatossági határdő elteltével kezdődött. Az eladó csak az állat átadásától számított 6 héten belül felismert hibáért szavatolt és ha a hiba felismerése a 6 héten belül megtörtént, a vevő a 6 hét elteltétől számított 15 napos határidő lejártáig indíthatott keresetet. Fentiekből arra a törvényalkotói szándékra kell következtetni, hogy a 60 napos elévülési idő nyugvását nem lehet megállapítani azon az alapon, hogy a vevő az állat hibáját nem ismerte fel. Ellenkező álláspont mellett — minthogy a hiba felismerése rendszerint az átvételt követő bizonyos idő elteltével következik be — gyakorlatilag szinte soha nem érvényesülhetne a Ptk. 384. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a keresetet az átvételtől számított 60 napon belül lehet csak megindítani. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a vevő bírósági úton nem érvényesítheti szavatossági igényeit az állat eladójával szemben akkor, ha az állat hibáját az átvételtől számított 60 nap elteltével ismerte fel. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. III/B. 20.637/964/3. számú határozata alapján.) Veszélyes üzemek összeütközéséért felelős az a dolgozó, aki a saját üzemben okozott kárt a munkajogi szabályok szerint megtérítette — ezen az alapon — nem fordulhat megtérítési igénnyel a másik üzembentartó ellen. Veszélyes üzemek összeütközése esetén merül fel a kérdés, hogy ha az egyik üzembentartó alkalmazottja a saját üzemben bekövetkezett kárt a munkajogi szabályok szerint megtérítette — ezen az alapon — fordulhat-e megtérítési igénnyel a másik üzembentartó ellen. A Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a dolgozó az gazgatói határozattal érvényesített, vagy bírói úton megítélt kártérítési összeget kiegyenlítette, azzal nem szerezte meg munkáltatójának a kívülálló, harmadik személlyel szemben támasztható követelését. A kártérítést fizető dolgozó ugyanis a saját felelőssége alapján, nem pedig más helyett fizeti a munkáltatónak a kártérítést; a munkáltató eleve nem is érvényesíthet ellene olyan kártérítési igényt, amely őt munkaviszonyá-