Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 7 (3) Az (1) bekezdésben említett áruk, valamint a nemesfémtárgyak és a bélyegek kivételével a külföldre egyéni útlevéllel utazó magyar állampolgárok, ezek útlevelében megnevezett, velük utazó családtagok, valamint a külföldi állampolgárok személyenként 400,— Ft (határsáv forgalomban — amennyiben nemzetközi megállapodás eltérő rendelkezést nem tartalmaz —, havonként egy izben 200,— Ft) belföldi fogyasztói árat meg nem haladó összértékű, nem kereskedelmi jellegű ajándéktárgyakat is vihetnek magukkal a devizahatóság külön engedélye nélkül. (4) Külföldi állampolgárok — a nemesfémtárgyak és a bélyegek kivételével — a devizahatóság külön engedélye nélkül vihetik ki az olyan nem kereskedelmi jellegű, árunak nem minősülő vagyontárgyakat is, amelyeket igazoltan a külföldi fizetőeszköz általuk történt átváltásából eredő forintösszegnek az utas tartózkodási költségeinek fedezése után fennmaradó részéből vásároltak." 6. §• Az 1/1962. (VII. 5.) P M—Kk M számú együttes rendelet 4. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép: „4. §. A 3. § (1) bekezdésében felsorolt útiholminak minősülő élelmiszerek, dohány- és italneműek — az ott említett feltételek fennállása esetén — a R. 21. §-ának (31) bekezdése szerint [amelynek új számozását a 3/1958. (VIII. 27.) KkM számú rendelet állapította meg] behozatalban vámmentesek." 7. §• Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Bíró József s. k., külkereskedelmi miniszter Helyesbítés. A Tanácsok Közlönye 1963. évi 72. számában megjelent „A mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó egyes közegészségügyi szabályok" c. szabályzat 6. e) pontja harmadik, illetve negyedik sorában az „Erős hatású irtószerrel vagy" szavak törlendők és az e szavakat követő „méreggel" szó nagy kezdőbetűvel írandó. (Kézirathiba) Vegyes rendelkezések Ja~T^slatok a termelőszövetkezetekben alkalmazott munkadíjazási és jövedelemrészesedési módszerek továbbfejlesztésére Az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésére és alkalmazására az előző években tett javaslatok helyesnek bizonyultak és ezért a kialakult munkadíjazási formákat, módszereket alapvetően megváltoztatni nem tartjuk szükségesnek. Az eddig szerzett tapasztalatok és a termelés feltételeiben bekövetkezett változások miatt azonban szükséges a már jól bevált módszerek széleskörű alkalmazásának elősegítése és azok továbbfejlesztése is. A munkadíjazási módszerek megválasztásánál arra kell törekedni, hogy azok a termelés növelése mellett a gazdaságos termelést fokozottabb mértékben ösztönözzék és segítsék. A növénytermelés területén valamennyi kapáskultúránál a munkaegység-jóváírás és az egész termésből való részesedés (nádudvari módszer) a legeredményesebb jövedelemrészesedési módszernek bizonyult. A termelés változó feltételeinek (műtrágya, öntözés, vegyszer stb.) megfelelően úgy kell kialakítani a munkaegység mennyiségét, vagy munkadíjat és a természetbeni részesedés arányát, hogy az segítse elő a legfejlettebb ter-? mesztési eljárások alkalmazását (pl. vegyszer használat) és arányban álljon a munkaráfordítással. A kertészetben hatékony anyagi ösztönző a termelés mennyisége vagy értéke meghatározott százaléka után kialakított munkaegység]óváírás vagy munkadíj fizetés. Az állattenyésztésben alkalmazott munkadíjazási és jövedelemrészesedési módszerek jelenlegi formái nem eléggé hatékonyak. Olyan irányban szükséges módosítani, hogy az anyagi ösztönzők gazdaságosan segítsék elő a termelés mennyiségi és minőségi növekedését, ösztönzően hassanak az eredményesebb és okszerűbb takarmánygazdálkodásra (pl. munkaegység és a végtermék, vala-