Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 14. szám

14. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 167 A művelődésügyi miniszter 113/1964. (M K 5.) M M számú utasítása az egyetemeken, az egyetemi jellegű főiskolákon és a főiskolákon megszakított tanulmányok folytatásának engedélyezéséről Az egyetemeken, az egyetemi jellegű főiskolákon és a főiskolákon (a továbbiakban: egyetem) megszakított tanulmányok folytatásának az engedélyezésére, valamint a korábbi tanulmányok elbírálására vonatkozó szabályokat a földművelésügyi és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben az alábbiakban állapítom meg: 1. Egyetemen megkezdett és félbehagyott tanulmányok folytatását a dékán, az egykarú egyetemeken és a főiskolákon az egyetem vezetőjének helyettese (a továbbiakban: dékán) engedélyezheti. 2. A tanulmányok folytatásának engedélyezéséhez a felügyeletet gyakorló miniszter jóváhagyása szükséges, ha a tanulmányok megszakítására bírósági vagy más hatósági eljárás következtében került sor. 3. A tanulmányok folytatása abban az esetben engedélyezhető, ha a kérelmező tanulmányait legalább két érvényes és szabályszerűen lezárt félév után szakította meg. A művészeti főiskolákon a kérelmező szakmai alkalmasságát is meg kell vizsgálni. A szakmai alkalmasságról az igazgatótanács nyilvánít véleményt. 4. Azoknak a kérelmezőknek, akik a tanulmányok folytatására engedélyt kaptak, a dékán által megjelölt évfolyamra kell beiratkozniuk, továbbá a korábbi és az érvényben levő tantervek és tananyagok közötti eltérés figyelembevételével a dékán által előírt tantárgyakból vizsgát (szigorlatot, kollokviumot) kell tenniük, illetőleg gyakorlatot kell pótolniuk. 5. A dékán a beiratkozott hallgatóknak a korábbi tatanulmányok (vizsgák) beszámításával egyes vizsgák letétele alól felmentést adhat. 6. Ha az abszolutórium megszerzésétől számítva több mint két év telt el, az államvizsga letételéhez, illetőleg a diplomaterv megvédéséhez az egyetem vezetőjének engedélye szükséges. Az egyetem vezetője az engedélyt — több karral működő egyetemen a dékán javaslatára — az időközben történt tantervi változások figyelembevételével kollokvium, szigorlat letételéhez, szakdolgozat készítéséhez, illetőleg szakmai gyakorlat igazolásához kötheti. 7. A megszakított tanulmányok folytatására irányuló kérelmeket nagy körültekintéssel kell megvizsgálni. Sorozatosan gyenge tanulmányi eredményt elért vagy erkölcsi-politikai szempontból nem megfelelő kérelmezőket el kell utasítani. A kérelemhez meg kell kívánni a jelentkező munkaadójának és az illetékes párt- és szakszervezetnek a véleményét. 8. A megszakított tanulmányok folytatására irányuló kérelem elutasítása esetén az egyetem vezetőjéhez fellebbezésnek van helye. 9. Ez az utasítás a közzététel napján lép hatályba. Egyidejűleg a 155/1981. (M K 20.) MM számú utasítással módosított 129/1958. (M. K. 7.) M. M. számú utasítás hatályát veszti. A megszakított műszaki egyetemi tanulmányok folytatásának engedélyezéséről szóló 102/1964. (MK 1.) MM számú utasítás hatálya alá tartozó ügyekben az említett utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni. Molnár János s. k., művelődésügyi miniszterhelyettes Vegyes rendelkezések ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog Építési szerződés megszegése esetén a kötbéralap helyes megállapítása. Egyes bíróságok gyakorlata a hiánypótlási kötbér legmagasabb mércékének meghatározásánál nem egységes. A Legfelsőbb Bíróság a fenti kérdésben az alábbi álláspontot foglalta el: Abban az esetben, ha a kivitelező a műszaki átadásátvétel során megállapított hiányokat meghatározott időn belül nem pótolja, a 10/1954. (Tg. É. XII. 28.) O. É. H. —É. M. sz. utasítás értelmében — az értékhatártól függően — napi 500, illetőleg napi 1000 Ft hiánypótlási határidő elmulasztása miatti kötbért köteles fizetni. A jogszabály célja az, hogy amikor az építtető a kisebb jelentőségű hiányosságok miatt az átvételt nem tagadhatja meg, a kivitelezőt a meghatározott (fix) összegű kötbér a hiánypótlási határidő pontos betartására szorítsa. Ezen alapul a Központi Döntőbizottság és a Legfelsőbb Bíróság állandó és közös ítélkezési gyakorlata, hogy ilyen esetben kötbéralapként az egész költségvetési öszszeget veszi számításba. A jogszabály célkitűzése nem lenne elérhető, ha csupán a pótolni rendelt munkák értékének csekélyebb összege után állapítanák meg a kötbéralapot, a kötbér összege ugyanis a kötbéralap 10%-át nem haladhatja meg. Ha a létesítmény egyáltalán nem üzemeltethető, a hivatkozott jogszabály értelmében nem műszaki átadás-átvételre és hiánypótlási határidő elmulasztása miatti kötbér kiszabására, hanem az átvétel megtagadására és az átadási késedelmi kötbér kisza~ bására kerül sor. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 21.090/1963/2. számú határozata alapján.) A baleseti sérült kártérítési igénye nem terjed ki az általa fizetett honvédelmi hozzájárulásra. Az ítélkezési gyakorlatban vitás volt, hogy a katonai szolgálatot nem teljesítő baleseti sérült — az általa fizetett honvédelmi hozzájárulás erejéig — érvényesíthet-e kártérítési igényt a károkozóval szemben. A Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint foglalt állást: A honvédelmi hozzájárulásról szóló 1959. évi 26. számú törvényerejű rendelet 1. §-a értelmében honvédelmi hozzájárulást köteles fizetni az a hadköteles, aki sorkatonai szolgálatot bármilyen oknál fogva nem teljesít, vagy nem teljesített — vagy akit a sorkatonai szolgálatból egy év letöltése előtt leszereltek. Bár a sérültet — az adott ügyben — 19 éves korában, katonai szolgálata előtt érte a rokkantságát eredményező baleset és nyilván emiatt is vált alkalmatlanná a katonai szolgálatra — az azonban teljes bizonyossággal nem állítható, hogy ha a baleset nem következik be, feltétlenül sorkatonai szolgálatot teljesített volna. Már pedig a Ptk. hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú tvr. (Ptké.) 59. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében keresetveszteség (jövedelemkiesés) megállapításánál csak azt. a jövőbeli váltó zást kell figyelembe venni, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. Miután nincs bizonyítva, hogy kizárólag a balesetből származott rokkantsága miatt nem kerülhetett sor a felperes katonai szolgálatára, az alperes kártérítő felelőssége ellenére sem köteles megtéríteni a felperesnek az általa fizetett honvédelmi hozzájárulást, mert nincs igazolva az okozati összefüggés. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 21.186 1963. sz. határozata alapján.) Megjegyzendő, hogy amennyiben a baleseti sérült felgyógyulja után továbbra is kereső foglalkozást folytat,